Sze
Kedves Testvérek. Templomépítés és templomtakarítás.
A tegnapi ószövetségi és a mai napi újszövetségi igeversek üzenetét így foglalhatnánk össze tömören. Azt követhetjük figyelemmel, hogy hogyan törekedett Salamon a rá bízott feladat ellátására, és évszázadokkal később az Úr Jézus hogyan irányította a jeruzsálemiek figyelmét a mindenkori templomok valódi rendeltetésére. Mai istentiszteletünkön ezt a két történetet megvizsgálva nézzük meg, hogy hogyan érdemes ma, ószövetségi templom mintára újszövetségi lelki templomokat építeni, és mi a teendő akkor, amikor elkészült saját lelki templomunk?
Kezdjük tehát először is azzal, mit üzen ószövetségi szakaszunk a helyes templomépítésről? Mindenek előtt azt ismerhetjük fel, hogy Salamon királyt a nagyszabású építkezésben nem csupán saját tervei és gondolatai vezérelték, hanem legfőképpen Isten szándéka. Mivel a sok háború miatt Dávid nem kezdhetett bele a templomépítésbe, Isten fiára, Salamonra bízza azt. Ő pedig, uralkodása negyedik évében, amikor már minden felől biztonságban van birodalma, hozzálát a munkálatokhoz. Isten ily módon is szeretne szorosabb kapcsolatba kerülni népével, hogy legyen egy hely, ahol neki áldozhatnak, Őt segítségül hívhatják, az új uralkodó pedig minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy Istennek eme szándéka az ő keze által megvalósulhasson.
Kedves testvérek.Az első párhuzam Salamon templomépítése és a mi lelki növekedésünk között az lehet, hogy amikor lelki templomot építünk, mi is mindnyájan Isten akaratát szeretnénk megvalósítani. Amikor meghalljuk az Ő szavát, amikor megpróbáljuk az Ő tetszése szerint alakítani, formálni életünk elemeit, mi is arra törekszünk, hogy erősödjön a vele való kapcsolatunk.
Ehhez a szándékhoz azonban még rengeteg hozzávaló szükséges. Salamon, mielőtt hozzákezd az építkezéshez, megújítja apja szövetségét a tíruszi Hírámmal, aki a minőségi alapanyagot biztosítja az építkezéshez. Cédrusfákat és ciprusfákat szállít Salamonnak, aki cserébe búzával és olajjal látta el szövetségesét. És valóban, ahogyan a jeruzsálemi templomhoz sem hulladékból kezdtek hozzá, lelki templomunk felépítéséhez is elengedhetetlen a minőségi alapanyag. Maradékból, selejtből nem lehet jót építeni. Ha életünk különböző területeinek nem a legjavát adjuk Istennek, akkor lelki templomunk idővel össze fog dőlni. Ha például az időnknek csak a maradékát kínáljuk fel, nem lesz tartós az épület. Vagy ha döntéseinknek csak egy-egy apró szeletét adjuk át neki, akkor hiányozni fognak a tartóoszlopok. ugyanígy, ha az Ige olvasásunk egyenlő a nullával, vagy csak úgy átfutunk a kijelölt néhány mondaton, akkor selejtes alapanyagból fog épülni lelki házunk. Az ilyen építkezés pedig nagyon veszélyes, mert bármikor jöhet a vihar, és könnyen összedőlhet a stabilnak hitt szerkezet.
Salamon király templomához a minőségi alapanyag mellett másodjára segítő emberekre volt szükség. Hírám szolgái összedolgoztak Salamon szolgáival a favágáskor, aztán számos kényszermunkás és munkafelügyelő érkezett az építkezéshez, és persze sok-sok szakemberre is szükség volt, akik a fafaragáshoz, a kő megmunkáláshoz, réz és aranyfeldolgozáshoz értettek. Érthető módon a király nem foghatott hozzá csupán a maga udvari személyzetével az építkezéshez, mert a sikerhez, a szép templom felépítéséhez más emberekre is szüksége volt.
A fizikai építkezéshez hasonlóan Isten a mi lelki növekedésünkhöz is felhasznál másokat. Életünk során küld olyan embereket, akik segítségünkre lehetnek. Van, aki szülőként, nagyszülőként hitre, templomba járásra nevel. Van, aki a hittanórán a bibliai történetekre, információkra tanít meg minket. Más talán lelkipásztorként igehirdetésben, vagy egy-egy alkalmon beszélgetésben próbál terelgetni bennünket, de az is lehet, hogy lelki testvéreink őszintesége segít rajtunk életünk különböző szakaszaiban. Nem kell tehát egyedül építkeznünk. Nem kell attól tartanunk, hogy a mi erőnk, ismeretünk kevés, mert vannak olyanok, akiket Isten mellénk állít, hogy rajtuk keresztül is növekedhessünk. Adjunk hálát minden időben az ilyen mellénk állított lelki munkásokért.
Harmadik hozzávalónk az idő. A jó munka időigényes. A házi feladatot is össze lehet csapni pár perc alatt, de az így elvégzett feladat minősége megkérdőjelezhető. Ahhoz, hogy a templom szépen felépülhessen, Salamonnak időre volt szüksége. Több, mint hét évig épült ez a körülbelül háromszáz négyzetméteres épület.
Kedves Testvérek. Ne sajnáljuk az időt, amikor lelki templomunkat építgetjük. Sajnos sokan beleesünk abba a hibába, hogy megpróbáljuk hirtelen felhúzni hitünk épületét. Megérint egy üzenet, elméletben átadjuk életünket Istennek, hitre jutunk, és aztán már azt gondoljuk, hogy kész is van minden. Pedig a minőséghez idő kell. Nem hét év, hanem akár egy teljes élethossznyi idő. Hiszen attól kezdve, hogy Isten elért bennünket, folyamatosan épülnie kell hitünknek, egészen addig, míg meg nem érkezünk hozzá. Vajon meddig tartott, amíg egy-egy mesterember egy nagy mészkődarabból megfelelő méretű és formájú követ faragott, ami aztán pontosan illeszkedett a helyére? Biztosan nem egy-két perc volt. Ne sajnáljuk az időt lelki templomunk köveinek kiformálására. Ne sajnáljuk az időt az Igére figyelésre, ne sajnáljuk az időt az imádkozó lelkület elsajátítására, ne sajnáljuk a hozzá segítő alkalmakra, lehetőségekre, adjunk időt az Istennek, hogy formálhasson, építhessen minket, olyanná, amilyennek eltervezett. Legyünk igényesek a részletekre, amelyek kimunkálásához rengeteg idő szükséges.
Az igénk szerinti utolsó templomépítéshez szükséges kellék pedig nem más, mint a csend. A nagy munkálatok közepette egy nagyon érdekes információt tudunk meg az építkezés folyamatáról. Így olvastuk: “Minthogy a templom építésekor már készen kifaragott kövekből építettek, sem kalapácsnak, sem vésőnek, sem egyéb vasszerszámnak a zaja nem hallatszott a templom építésekor.” Vagyis viszonylag csendben illesztgették egymáshoz az előre kifaragott köveket. A bölcs uralkodó úgy látta, hogy a templom későbbi céljával nem egyeztethető össze a munka zaja. Mert az Isten háza készül, ahol a vele való közösség, a csendesség és a békesség fog uralkodni.
Nagyon fontos eleme lelki épületeinknek a csend. Az a csend, ami mellett nem szól a rádió, nem megy a tv, nem hallatszik a munka zaja. A csend, amelyben Isten üzenetét várjuk, amelyben hozzá imádkozunk, és amelyben engedjük, hogy rendezze gondolatainkat. Vajon mennyi csendet használunk fel hitünk növekedéséhez? Vajon hány percet töltünk azzal, reggel, mielőtt hozzákezdünk dolgainkhoz, este, mielőtt nyugovóra térünk, vagy a nap bármely pontján, hogy csendben vagyunk, Isten jelenlétében?Isten szándéka, minőségi alapanyag, segítő emberek, idő és csend.
Ezek voltak tehát Salamon templomának hozzávalói, és ezek szükségesek ahhoz is, hogy saját lelki templomunk, hitéletünk megfelelően felépülhessen. Most azonban térjünk át újszövetségi szakaszunkra, amely az eddigi üzenetekhez szorosan kapcsolódva még egy fontos mondanivalót helyez a szívünkre.
A templom kész, azonban a kész templomot is takarítani kell. Hiába a gyönyörű salamoni templom, hiába az aranyozott fa burkolat, hiába a részletes, igényes díszítések, ha a templom nincs időről időre tisztán tartva. Ez egy magától értetődő tény, az épületek vonatkozásában, de ahogyan mai igénkben láthatjuk, ez lelki téren is, lelki templomainkban is érvényes. Jézus, miután megérkezik Jeruzsálembe, rögtön a templomba megy. A pogányok udvarán azonban olyan dolgokkal találkozik, amelyek nem illenek a oda. Három olyan dolgot említsünk meg, amelyektől ez alkalommal Jézus jelképesen és valóságosan is megtisztította a templomot.
Először is a pénzváltók jelenlétét nézi rossz szemmel. A korabeli Jeruzsálemben háromféle eredetű pénzt használtak. A birodalomnak, a tartománynak és a zsidóknak is saját pénzük volt. Az első kettőn arckép volt található, ezért csak a harmadikkal lehetett befizetni a zsidók számára kötelező évi templomadót. Ezért volt praktikus a pénzváltók jelenléte, hiszen minden zarándoknak segíteni tudtak a pénzváltásban. Persze azért egy kis hasznot mindig rátettek az átváltott összegekre.
Hasonló okból kifolyólag voltak ott a különböző árusok is, akik az áldozat bemutatásához szükséges állatokat kínálták. Jelentős bevétel volt ez Jeruzsálem számára, hiszen a zarándokok nem hurcolták magukkal otthonról a jószágokat, hanem ott, helyben a templomban vették meg az áldozati kellékeket.
A harmadik dolog pedig, ami ellen Jézus felszólal, az az átjáró ház volt, amivé a templomot tették a helyiek. A város különböző részeire ugyanis sokan úgy próbáltak átjutni, hogy nem kerülték meg a templom nagy kiterjedésű épületét, hanem az egyik oldalán bejöttek a maguk holmijával, keresztül mentek a pogányok udvarán, a másik oldalon pedig kimentek. Mintha a bevásárlás után átmennénk a templomon, már ha lenne két bejáratunk, és lerövidítenénk a haza vezető utat. És bár ez mind praktikus elgondolásból született szokás volt, Jézus egyértelműen közli, hogy ezek nem templomba való dolgok.
A templom ugyanis az imádság háza kell, hogy legyen. És nemcsak a zsidók számára, akiknek egy belső udvar állt a rendelkezésükre, hanem a pogányok számára is, akiknek udvarát az imént felsorolt oda nem illő emberek foglalták el. “Az én házam imádság háza lesz minden nép számára.” – idézi Jézus a Szentírást. Jézus tehát megtisztítja a templomot, mindazoktól a dolgoktól, amik nem illenek oda.
Kedves testvérek. Lelki templomunk felépítése mellett tehát mai másik üzenetünk az, hogy szükség van lelki életünk megtisztítására, karbantartására is. Ahogy Jézus megtisztította a Jeruzsálemi templomot, úgy kell nekünk is napról napra helyreállítanunk a rendet életünkben, úgy kell megválnunk mindazoktól a dolgainktól, amelyek nem oda illőek. És most szándékosan nem is mondok példákat, mert azt gondolom, nagyon jól tudjuk, mi az, ami szemét saját lelki templomunkban. Lehet, hogy valami olyasmi, ami eltakarja a lényeget, ami elveszi az időt, a helyet az Istentől. Vagy lehet, hogy valami olyat engedtünk be az életünkbe, ami eltereli a figyelmünket. Ismerjük fel, hogy mi az, ami nem kell, amire nincs szükségünk, ami elválaszt Istentől, és takarítsuk ki szívünket.
Kedves Testvérek. Két üzenetet vihetünk tehát magunkkal mai istentiszteletünkről. Az első üzenetben azt érthettük meg, hogy hogyan épülhet fel lelki templomunk. Szükséges hozzá Isten szándéka, aztán a minőségi alapanyag, kellenek segítő emberek, valamint időre és csendre is szükségünk van.
Ha pedig már felépült vagy épülőben van templomunk, ne feledkezzünk meg a takarításról, a karbantartásról se. Engedjük be az Úr Jézust, aki értünk való áldozatával a megfelelő módon meg tudja tisztítani életünket a fölösleges, oda nem illő dolgoktól, és törekedjünk arra, hogy ezentúl tisztán is tartsuk szívünket. Ha pedig már az Ő jelenlétében élünk, akkor adjunk hálát naponként az ő szeretetéért, megbocsátó, megtisztító kegyelméért, és azért hogy Ő kész volt, és ma is kész arra, hogy a mi bűnös, szennyes és hozzá méltatlan lelki templomainkba bejöjjön, és ott rendet tegyen. Legyen ezért Övé a dicsőség örökkön örökké. Ámen.