dec
Textus: Zsidókhoz írt levél 11,1-13
Kedves Testvérek! Az év utolsó napján a legtöbben azért valamilyen szinten visszatekintünk a mögöttünk álló 365 napra. Értékeljük utunkat, mi sikerült, mi nem, milyen áldások értek bennünket, és milyen veszteségeket szenvedtünk. A visszatekintés mellett azonban előre is nézünk ilyenkor, hiszen máris itt az új év, amelyet sokan fogadalmakkal, tervekkel kezdenek el. Isten különös gondoskodásáról tanúskodik az a tény, hogy mai igénk szintén egy olyan témával foglalkozik, amelyben ez a kettősség ismerhető fel. A zsidókhoz írt levél szerzője a hitről beszél. Egyrészt visszatekint, olyan példákat hoz fel, akik a maguk korában az Istenbe vetett hitből éltek, másrészt előre néz, azokra a reménységekre, amelyek a mi hitünknek is alapjait jelenthetik.
Mai istentiszteletünkön Igénk útmutatása alapján vizsgáljuk meg a hit három jellemző tulajdonságát, és nézzük meg, hogyan működött a hit az ószövetség nagyjainak életében, valamint hogyan alkalmazhatjuk mi, saját utunkon.
1. A hit első jellemzője az, hogy Isten ígéreteire épül. Ha nincs ígéret, akkor nincs miben hinni. Ha Isten nem kínál fel valamit, ami célként, reménységként ott lebeg az ember előtt, akkor az ember nem tud mibe belekapaszkodni, nem tudja mire építeni jövőjét. Kell, hogy legyen valamilyen ígéret, amely a hit alapja lesz. Ilyen ígéretekkel tele van a Szentírás. Felolvasott szakaszunkban is van egy-két példa, amely erről beszél. Ott volt például Nóé, akinek Isten előre kijelentette, hogy jönni fog az özönvíz. Nóé pedig hozzáfog a bárka építéséhez, mert Isten megígérte neki, hogy ha hisz benne, és elvégzi a rábízott feladatot, akkor családja is, és a hozzá gyülekező állatok is megmenekülhetnek általa. Nóé kap egy ígéretet, ami arról szól, hogy meg fognak menekülni, és ebbe az ígéretbe kapaszkodik, amíg el nem készül a bárka. Nem mellékes, hogy a bibliai leírás szerint több, mint 100 évig építették a bárkát, és ezalatt azért igen sokszor lehetett szüksége Nóénak Isten ígéretére, amelybe hittel belekapaszkodhatott.
De példaként állhat előttünk Ábrahám élete is, aki szintén rábízta magát Isten ígéreteire. Három ígéretet kapott az Őt elhívó Mindenható Istentől. Föld, gyermek, és áldás. Isten először azt ígéri neki, hogy beviszi Kánaán földjére, aztán biztosítja arról, hogy lesz utódja, ráadásul annyi, mint az égen a csillag, a harmadik ígéret pedig így szól: általad nyer áldást a föld minden népe. Ahhoz, hogy Ábrahám útra keljen, ahhoz, hogy hittel el tudjon indulni, szüksége volt Isten csodálatos ígéreteire.
Kedves Testvérek. A mi hitünk is csak azért élhet, mert Isten folyamatosan áldott ígéreteket tesz nekünk. Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy. Ne félj, csak higgy. Légy hű mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját. Veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig. Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek és nagy lesz fiaid békessége. És még sorolhatnánk a sok-sok ígéretet. Remélem, hogy a mögöttünk álló év során kaptunk Istentől ígéreteket. Akár itt, az igehirdetésekre figyelve, akár otthon a magunk csendességében.
Visszanéztem, hogy január elsején miről szólt az igehirdetés, és ha felidézem, talán eszünkbe juthat az akkori üzenet. A húsvéti történetet olvastam fel, és két szót emeltem ki belőle: Előttetek megy. Egy évvel ezelőtt azt ígérte az mi Urunk, hogy előttünk fog menni. Hogy előttünk megy, töri az utat, csak a lábnyomába kell lépni, hogy biztonságban haladhassunk. Megígérte, hogy nem kell majd egyedül haladnunk, mehetünk a benne bízók táborában, és mivel Ő velünk jön, előttünk megy, az út nehézségétől sem kell tartanunk. Vajon átvert-e bennünket az Isten? Vajon volt-e olyan helyzet, amikor nem ment előttünk? Az előfordulhatott, hogy mi nem léptünk a nyomába, de Ő mindvégig ott volt, és készítette a mi utunkat. Találhattunk társakat, akikkel együtt haladhattunk, és a nehézségek közepette is biztosított segítségéről.A hit első jellemzője tehát az, hogy az alapja minden esetben Isten ígérete. Ha nincs ígéret, akkor nincs hit sem, ha pedig Isten megígér valamit, abban érdemes hinni.
2. A hit második jellemzőjét úgy fogalmazhatjuk meg, hogy akkor valóságos a hit, ha komolyan veszi Isten ígéretét. Vagyis hiába az ígéret, ha az ember nem veszi komolyan. Hiába is mond az Isten bármit, ha az ember nem gondolja igaznak az Ő állítását.Visszatérve a már említett példákhoz, hiába figyelmeztette volna Isten Nóét, ha Ő nem vette volna komolyan szavát és nem kezdett volna bele a bárka építésébe. Jó, jó, jön majd az özönvíz, de ráérünk még, meg hát ha olyan nagy eső jön, úgysem fogjuk túlélni. Így is gondolkodhatott volna Nóé, ha nem vette volna komolyan, hogy Isten szava igaz. Vagy valószínűleg Ábrahám sem hagyta volna hátra korábbi életét, Ur jómódú városában, ha nem hitte volna el teljes szívéből, hogy amit Isten ígért, azt be is fogja tartani. Nem kelt volna útra, hogyha nem hitte volna, hogy tényleg bemehet majd az ígéret földjére, és Isten tényleg megajándékozza majd gyermekáldással. De mivel komolyan vette Ura szavát, az Ő idejében, vagy sokkal később, de beteljesedtek Isten neki tett ígéretei.
Kedves Testvérek. Csak az a hit valóságos, amely bízik Isten ígéreteinek igaz voltában. Hiába olvassuk Isten szavát, hiába hallgatjuk az Ő ígéreteit, ha nem vesszük azokat komolyan, akkor nem lesz részünk azok beteljesedésében. Ha nem hisszük el teljes szívünkkel, hogy Istennek van hatalma megtenni mindazt, amit megígért a Szentírásban, akkor a hitünk nem nevezhető hitnek. Akkor csak egy megtanult, megszokott, vagy örökölt vallásosságban élünk, amelyből hiányzik a hit. Ne kételkedjünk Urunk szavában, hiszen oly sok példát találunk a Szentírásban, környezetünkben, de még a saját életünkre nézve is, amelyek azt bizonyítják, érdemes megbízni a Mindenhatóban. Isten ígéretei mellett tehát másodjára, az ígéretek komolyan vétele is szükséges a hit megéléséhez.
3. Harmadik jellemző pedig abban nyilvánul meg, hogy a hit megélése mindig következményekkel jár. Ha valaki komolyan veszi Isten ígéreteit, és azokban bízik, annak ez meglátszik az életén. Az ilyen ember másképp tekint vissza a múltra, másként értékeli a jelent, és előre is másként képes nézni. Úgy, mint aki nem a földi körülményektől teszi függővé boldogságát, Istennel való kapcsolatát, hanem Mennyei Atyjától fogadja el a dolgokat, és rá számít a folytatásban is. Aki pedig így él, a világ szemében sok mindent kockáztat, sőt, még van, amikor bolondnak is nézik. Gondoljunk csak bele, milyen sokan tekinthettek úgy Nóéra, hogy ennek elment az esze. Szárazság van, sehol egy felhő, nincs időjárás előrejelzés, és ez az öreg ember mégis egy óriási bárkát épít. Vagy hányan próbálhatták meg visszatartani Ábrahámot, hogy minek mész, hiszen azt sem tudod, hová indulsz, itt megvan mindened, te nem vagy normális. Így is olvastuk mai igénkben: elindult, nem tudva, hova megy. Hát ezt jelenti hinni. Úgy élni, hogy nem mindig tudjuk megmagyarázni a körülöttünk lévőknek, de még talán magunknak sem, hogy mit miért teszünk. Miért adakozunk? Miért döntünk Istenre figyelve? Miért áldozzuk fel időnket, erőnket, pénzünket az Isten ügyéért? Miért olvassuk az Isten szavát? Miért mondunk el annyi imádságot? Miért tűrünk a betegségben, a szenvedésben? Miért nem tagadjuk meg Urunkat, amikor valamilyen tragédia történik a családunkban?
Hát azért, mert ismerjük Isten ígéreteit, mert hisszük, hogy azok valóban be fognak teljesülni a mi személyes életünkben, vagy azután, és ezért még azt a látszólag kockázatos életet is merjük vállalni, amelyért sokan kinéznek, kinevetnek bennünket. Ez azonban egyáltalán nem a mi érdemünk. Mert Isten az, aki ígéretet tesz, ő az, aki garanciát ad, és ő segít nekünk a hitben való helytállásban. Ezért küldte el Fiát, az Úr Jézust, akiben minden ígérete beteljesült, és be fog teljesülni, és aki által Isten mindnyájunk számára bűnbocsánatot és örök életet készített el. Nézzünk tehát rá, éljünk vele való kapcsolatban, és komolyan véve az Ő ígéreteit, éljük meg hitünket napról napra az ő dicsőségére. Ámen.