máj
Textus: 5Mózes 28,1-14
2016.05.01.
Áldottnak lenni, és áldássá lenni. Kedves Testvérek. Az Ószövetség lapjain számos alkalommal olvashatunk arról, hogy Isten azt szeretné, hogy népe áldást örököljön. A Mindenható áldást ígért Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak és Józsefnek egyaránt, de a későbbi utódok is hasonló ígéretekkel tették meg útjukat. Így volt ez Mózes esetében is, aki felolvasott szakaszunkban szót kap. Bár menekülnie kellett Egyiptomból, Isten mégis kiválasztja, elhívja, és elküldi azzal az ígérettel, hogy vele lesz, és általa fogja kiszabadítani népét a több, mint 4 évszázados fogságból. Aztán következik a 40 évnyi pusztai vándorlás, mígnem a választott nép megérkezik a Jordánhoz, amelyen átkelve birtokba vehették az ígéret földjét.
Most pedig, amikor a határon vannak, ismét Isten áldásairól hallanak, melyeket akkor nyerhetnek el új otthonukban, ha szót fogadnak Uruknak.Érdemes többször is átolvasni az áldások sokaságát, szinte mindenre kiterjedő leírását, amellyel Isten meg szeretné ajándékozni népét. Csak hogy néhány példát említsünk, Isten megáldja Izrael földjét, állatait, munkáját, gyermekáldásban is részesíti őket, valamint azt ígéri, hogy mindenféle dologban bővelkedni fognak, ha engedelmesen hallgatnak szavára.
Valami ilyesmit jelent az, ha egy nép áldott nép. Isten célja azonban nemcsak az, hogy áldott népe legyen, hanem az is, hogy népe mások számára is áldássá legyen. Ha ugyanis a nép követi Isten vezetését, akkor nemcsak ők lesznek áldottak, hanem rajtuk keresztül mások is. Engedelmességük által áldássá lehetnek családjukban, környezetükben, és még a szomszédos bálványimádó népek körében is. Mert ha ők Istennek tetsző módon élnek, akkor ez az életvitel hatással lesz másokra is. Isten tehát nemcsak áldott népet szeretne látni, hanem áldássá váló nemzetet is. Nem véletlenül ígérte meg az első ősatyának, Ábrahámnak azt, hogy általad nyer áldást a föld minden népe. Hiszen Isten már akkor tudta, hogy Ábrahám leszármazottjaként az Úr Jézus az egész világ számára áldássá lesz, amikor értünk adja önmagát a kereszten. Áldott tehát a nép, de igazából csak akkor tölti be rendeltetését, ha mindazzal, amit Istentől áldásként kapott, áldássá is válik mások számára is.
1. Kedves Testvérek. Anyák napján két szemszögből is nagyon aktuális ez az ószövetségi üzenet. Először is nézzük meg, hogy a gyermekek szemszögéből mit jelenthet áldottnak lenni, és áldássá lenni? Bizonyos értelemben áldottnak mondhatjuk azokat a gyermekeket, akiknek van anyukájuk. A mai világban sajnos ez egyáltalán nem természetes. Mint ahogy az sem, hogy egy gyermeknek ép családja van. Rengeteg családban van sérülés. Akár gyűlölet, harag, akár válás, vagy éppen külön élés. Aki gyermekként úgy érzi, hogy rendben van a családja, az áldottnak mondhatja magát ebben az értelemben.
Ezzel az áldott állapottal azonban sok mindent lehet kezdeni. Előfordul, hogy bár egy gyermeknek van családja, vannak szülei, vagy békesség van otthon, mégsem ismeri fel, milyen áldott. Van, aki lázad, van, aki panaszkodik, hogy az anyukája, vagy a szülei mi mindent megtiltanak neki, van, aki korlátozva érzi magát otthon, pedig örülhetne hogy Isten családba helyezte. Mindnyájan voltunk gyermekek, és tudjuk jól milyen az, amikor semmi nem jó nekünk.
Isten azt üzeni ma nekünk, gyermekeknek, hogy köszönjük meg azokat, akikre rábízott bennünket. Köszönjük meg a még köztünk lévő édesanyákat, édesapákat, nagyszülőket, mert nagy áldás az, ha van aki szeret bennünket, és lehetőségeihez mérten gondoskodik rólunk. Még akkor is, amikor mi úgy érezzük, időnként nem jól teszi, amit tesz. Mert előfordul, hogy a gyermekek mást látnak jónak, mint a szülők. Egy jó édesanya például inkább “elviszi a balhét”, mint hogy valami olyat engedjen meg gyermekének, ami a kárára válik. Inkább vállalja konfliktust, a vitát, a gyermek ellenszenvét, mint hogy hosszú távon rossz felé vezesse őt. Azért, mert az a célja, hogy az áldott gyermekéből olyan gyermeket neveljen, aki mások számára is áldás lesz. Nemcsak azt szeretné, hogy gyermekének mindene meg legyen, áldott legyen, hanem azt is, hogy mások számára igazi áldás legyen. Áldás legyen jövendőbeli családja számára, áldás legyen az osztályában, aztán később a munkahelyén, áldás a társadalomban, és a gyülekezetben.
2. De ha az édesanyák szemszögéből nézzük ugyanezt a kérdést, hasonló következtetést vonhatunk le. Sokféleképpen lehet áldott egy-egy nő, de az egyik legáltalánosabb kifejezés arra utal, hogy áldott az, aki áldott állapotban van, vagyis gyermeket vár, később pedig gyermeket nevel. Szomorú, hogy ma már nem is azt mondjuk, hogy áldott állapotban van, hanem sokkal inkább azt, hogy terhes. Óriási a különbség a két szemlélet között.Az azonban, hogy valakinek van gyermeke, még nem jelenti azt, hogy ő maga áldás a gyermekre nézve. Van, aki azt hiszi, hogy ha már van gyermek, akkor minden rendben van, minden kész van.
Sajnos sokan nem gondolnak bele abba, hogy milyen nagy felelősséggel jár a gyermekvállalás. Hiszen van egy genetikai adottság, vannak örökölt hajlamok és képességek, de az, hogy mivé formálódik a gyermek, nagyban függ környezetétől, és a családi példáktól. A gyermekeket mindenre meg lehet tanítani. Sőt, a legtöbb dolgot nem is kell tanítani, mert ők önként eltanulják azt, amit látnak. Megtanulhatják a munka szeretetét, megtanulhatják a konfliktuskezelést, megtanulhatják a megfelelő viselkedést, vagy éppen a mértéktartást. De ezek mellett ellesik a negatív dolgokat is. Megtanulják a lustaságot, a káromkodást, az egészségtelen életmódot, a veszekedést, mindent, amit csak látnak tőlünk. Éppen ezért különösen is fontos a szülők, nagyszülők, köztük pedig az édesanyák és a nagymamák szerepe. Mert igazi áldás lehet egy jó példával elől járó anyuka, nagymama, de sajnos átokká is válhatnak ugyanezek az emberek, ha rossz példát mutatnak.
Kedves Testvérek. Anyák napján jegyezzük meg, hogy Isten nemcsak meg szeretne áldani bennünket, hanem áldássá is szeretné formálni az életünket. Ha gyermekek vagyunk, akkor legyünk áldássá gyermekként, ha édesanyák, vagy nagymamák vagyunk, legyünk áldássá anyaként, nagymamaként, de bármilyen szerepben legyünk is életünk során, vegyük komolyan Isten tervét.
Mert azt is szeretné, ha áldássá lennénk apaként, nagyapaként, szomszédként, gyülekezeti tagként, munkatársként, testvérként, barátként, és még folytathatnánk a sort. Nem kell anyukának lennünk ahhoz, hogy áldássá legyünk, de mindenképpen figyelnünk kell Urunk szavára, mert ha neki engedelmeskedünk, akkor nemcsak áldottak leszünk, hanem áldássá is válunk.
Vegyünk példát ebben is az Úr Jézustól, aki a lehető legnagyobb áldássá lett a mi életünkben, hiszen a bűnből, a kárhozatból mentett ki bennünket, és ha őt követjük, akkor vele való örök közösséggel ajándékoz meg minket. Fogadjuk el az ő szeretetét, vezetését, és engedjük, hogy Isten terve a mi életünkben is megvalósuljon, legyünk áldássá mindazok számára, akiket ránk bízott Urunk. Ámen.