Júl
Lukács 18,18-23
Kedves Testvérek. Ha az elmúlt néhány napban követtük a bibliaolvasó kalauz által kijelölt szakaszokat, azt követhettük figyelemmel, milyen sokféle ember megy Jézushoz különböző kérésekkel, vágyakkal. A tanítványok több hitet szeretnének, a tíz leprás gyógyulást, megtisztulást, a farizeusok valahogyan hibát szeretnének találni benne, néhány szülő pedig Jézus jótékony érintése miatt viszi hozzá gyermekét. Van, aki csak érdekből, más kíváncsiságból vagy egyenesen rossz indulattal érkezik, de jönnek, hogy találkozzanak Jézussal. És bár a Mester nagyon sok emberrel találkozott, mégis viszonylag kevés olyan történet van, amely Jézus érzéseiről beszél, nem sok emberről mondja konkrétan is a Biblia, hogy az illető valami miatt Jézus számára különösen is fontos volt. Ilyen példaként említhetnénk Lázárt, akinek testvére is ezzel a hivatkozással hívja Jézust: Lázár, akit szeretsz beteg. Vagy ott van a szűk tanítványi kör, Péter Jakab és János, de az egész tanítványi körről azt írja az ige: Jézus szerette őket, szerette őket mindvégig. És a most felolvasott szakaszban is egy ilyen utalással találkozhatunk, ha nem is baráti szeretetről, de szimpátiáról, amikor a gazdag ifjú beszédbe elegyedik a Mesterrel. Márk evangélista jegyzi meg, a beszélgetés leírása közben, hogy Jézus megkedvelte ezt a fiatal embert, aki olyan bátran ment oda hozzá, és örömmel a szívében számolt be arról, hogy tudja is, és meg is tartja a parancsolatokat. Mai istentiszteletünkön vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről ezt a Jézus számára is szimpatikus fiatal embert, és közben gondoljuk át a vele való beszélgetés üzeneteit.
1. Nem csoda, hogy a gazdag ifjú szimpatikus lett Jézus számára, hiszen rögtön egy váratlan, és különleges kérdéssel áll elő. Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Nemrég jártam egy könyvesboltban, és miközben egy könyvet kerestem, számos érdekes könyvcímmel találkoztam. Most pontosan már nem tudom idézni ezeket, de ilyesmi témákat érintettek. Hogyan változhat meg a férjem 5 nap alatt? Hogyan neveljem a gyermekemet? Mit tegyek, hogy egészséges legyek? Hogy lehetek sikeres? Erről szólnak a könyvek, mert ezek a témák érdeklik az embereket. Ezek a célok a mai világban, ezek határoznak meg bennünket.A gazdag ifjú is nyugodtan mehetett volna Jézushoz hasonló kérdésekkel. Honnan szerezhetnék még több pénzt? Hogyan találjam meg a párom? És hasonlók. Azonban az Ő kérdése nem erről szólt. A gazdag ifjú az örök életet szerette volna valahogyan elérni. Anyagilag nézve biztosan meg volt már mindene, mást nem tudunk az életéről, családjáról, dolgairól, de nagyon sokat elárul róla jó értelemben véve, hogy ezzel a kérdéssel ment Jézushoz: mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Kedves testvérek. Mi, akik most itt ülünk a templomban, vajon milyen kérdéssel érkeztünk? Miért vagyunk betegek? Miért szenvedtünk veszteséget? Hogyan rendezhetnénk a tartozásunkat? Hogyan szerezhetnénk munkát? Mi kellene a családi békéhez? Mi a célod azzal, hogy itt vagy? Az, hogy valami földit kérjél, hogy valahogy előrehaladj az életben? Vagy az, ami a gazdag ifjúnak is kérdése volt: mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Ha már itt vagyunk, akarjuk megtudni, hogy mi kell az örök élethez. Legyen ez a fő vágyunk, legyen ez a legfontosabb kérdés, amit felteszünk az Úrnak.
2. Jézus válaszában arról beszél, hogy az örök élet elnyeréséhez nagyon fontos a parancsolatok ismerete és megtartása. A gazdag ifjú bátran és büszkén válaszol: ezt mind megtartottam ifjúságomtól fogva. Az Ő esetében valószínűleg nemcsak a 10 parancsolatról volt szó, hanem arról a számos rendelkezésről is, amit a farizeusok hozzátettek a törvényhez. Azt hiszem, örülnénk, ha hasonló bátorsággal állíthatnánk mi is ugyanezt. Milyen jó lenne egyrészt, ha tudnánk a parancsolatokat. Ha most nagyon leszűkítenénk a kört, és csak a 10 parancsolatot kellene felsorolnunk, az sem biztos, hogy mindenkinek menne. És ez még mindig csak az ismerete a parancsolatoknak. És még nem is beszéltünk arról a sokféle útmutatásról, amely nincs a 10 parancsolatban, de amelyet Jézus a szívünkre helyezett. Ha pedig nem is tudjuk, nem is ismerjük ezeket, akkor hogyan tudnánk mindezt megtartani? Ezért van szükségünk az Igeolvasásra, a napi csendességre, és az istentiszteleti közösségre, ahol megismerhetjük Isten rendeléseit. Megtudhatjuk, hogy mi a helyes, és mi az, ami neki tetsző. Ha pedig ezt már tudjuk, akkor megpróbálhatjuk alkalmazni is életünkben. Azonban a parancsolatok betartását is gyakorolni kell. Nem minden megy egyből. Ott van például a nyugalom napjának megszentelése. Először lehet, hogy ugyanúgy telt a vasárnapunk, mint a többi, dolgoztunk, végeztük a feladatainkat. Aztán lehet, hogy már el-el mentünk a templomba, de azt az egy órát leszámítva még mindig ugyanúgy telt a nap, mint régen. De ha tovább fejlődünk, gyakorlunk, akkor egyszer talán annak is el jön az ideje, hogy a vasárnap többi részében is szánunk időt Istenre, és vele való kapcsolatunkra. Otthon az ebédnél akár saját szavainkkal is imádkozunk, esetleg átbeszéljük az igehirdetésben hallottakat, vagy este, amikor együtt a család, közösen énekelünk, és hasonlók. Minden parancsolat megtartásában szükség van a gyakorlásra, hogy belénk ivódjon a parancsolat, és már ne kénytelen, kelletlen tartsuk meg, hanem örömmel, és az Istennek való tetszeni akarás vágyával.
3. A gazdag ifjú eddig sikeresen vette az akadályokat, azt mondta, hogy ő bizony tudja és meg is tartja a parancsolatokat. Jézus szavaiból azonban kiderül, hogy még ezzel sem érte el azt a célt, amelyet kitűzött maga elé. Még így sincs meg az a bizonyos örök élet. Azt hiszem ez volt az első olyan pillanat a gazdag ifjú Jézussal való találkozásában, amikor eltorzulhatott a fiatal ember arca. Jézus azt mondja: egy fogyatkozás van még benned…Micsoda? Hogy bennem van bármilyen fogyatkozás? Bennem, aki tudom is, és meg is tartom a parancsolatokat? Ráadásul egészen ifjú korom óta?Testvéreim, nagyon sokan ma is felháborodnak, ha magukra veszik Jézusnak ezen szavait. Egy fogyatkozás van még benned. Hát hogy lenne bennem fogyatkozás? Én gyerek koromtól járok a templomba, én meg vagyok keresztelve, lekonfirmáltam, még a gyermekeimet is hordom, vagy hordtam időnként a templomba, fizetem az egyházfenntartói járulékot, papírpénzt dobok a perselybe, szeretem a családomat, hát mi az, hogy van bennem fogyatkozás? Pedig van. Még azokban is, akik már átadták az életüket az Úr Jézusnak. Még a hitben járók, hitben élők is kisebb-nagyobb fogyatkozásokkal rendelkeznek. Csak az a baj, hogy vagy nem ismerik be ezt, vagy beismerik, de nem akarnak rajta változtatni.Olyan szomorú azt hallani hitben járó emberektől, hogy én már csak ilyen maradok, nekem ilyen a természetem, ezen már nem tudok változtatni, ezt már nem tudom rendbe hozni, nem tudok más lenni. Hát kinek jó az, ha valamiben fogyatkozása van? Nem arra vágyunk, hogy lelki értelemben hibásak legyünk, hanem arra, hogy hibátlanok. A gazdag ifjú is erre vágyott, és azt gondolta, hogy ő tetteivel, a parancsolatok betartásával már meg is ugrotta a szintet. De sajnos nem. Jézus szeretettel, de egyértelműen érzékelteti vele, hogy egy fogyatkozás van még benned: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem. Ez az egy fogyatkozás igazából ketté is választható. Az első része a gazdag ifjú esetében az az óriási vagyon, amely meghatározta életét. Nem tudjuk, hogy honnan volt gazdagsága, hogy örökölte-e, vagy megdolgozott-e érte, csak az derül ki a folytatásból, hogy az örök élet nem ért neki annyit, hogy lemondott volna erről a vagyonról. A másik tennivalója pedig az lett volna, hogy miután szétosztja vagyonát, követnie is kellett volna Jézust. Ez a Jézus követés pedig szintén hasonlóan kockázatos dolognak tűnik, hiszen újabb lemondásokkal jár. A tanítványoknak is ott kellett hagyniuk egy időre családjukat, hivatásukat, életmódjukat, azért, hogy Jézus nyomában járjanak, tőle tanuljanak, és aztán tovább adják az örömhírt másoknak is. A gazdag ifjúnak tehát nemcsak vagyonáról, hanem még számos dologról le kellett volna mondania azért, hogy elnyerje az örök életet.Kedves testvérem. A te életedben milyen akadályok vannak? Mi az, amitől nem tudsz megválni annak érdekében, hogy hozzá közelebb kerülj? Mi az, ami elválaszt tőle? Talán reggelente a fáradtság? Amikor egy fél órával hamarabb fel kéne kelni, hogy legyen elég idő az Igeolvasásra? Vagy este a tv? Amikor már nincs erőd másra, és inkább nézed az üres műsorokat, csak hogy teljen az idő, mint hogy elcsendesedj, imádkozz? Mi a te fogyatkozásod? Mi az, ami visszatart attól, hogy kövesd Jézust? Talán a pénz, vagy a munka? Esetleg a család, vagy valamilyen hobbi? Mi akadályoz abban, hogy odaszánt életed legyen?
4. Azt írja a Biblia, hogy amikor a gazdag ifjú meghallotta Jézusnak ezt a mondatát, nagyon elszomorodott. Márk evangélista így fogalmazza meg: a válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott. Ez a szimpatikus fiatalember annyira meg volt kötözve, hogy inkább választotta hiábavaló gazdagságát, mint a Jézustól való függést, és az ő követését. Pedig nem volt messze az Isten országától. Jó célja volt, hiszen el akarta nyerni az örök életet. Ismerte a parancsolatokat is, sőt, meg is tartotta azokat. Csak az volt a baj, hogy ragaszkodott ahhoz az egy fogyatkozásához.
Testvérem, Te hogy döntesz? Mi a célod az életben? Kell-e az örök élet, vagy beéred valami földi jóval, ami a kárhozatba visz? Aztán tudod-e a parancsolatokat? Oda figyelsz-e Isten akaratára, és megtartod-e az Ő rendelkezéseit? És beismered-e a fogyatkozásodat? Őrizgeted-e, vagy meg szeretnél tőle szabadulni? És végül, hogyan távozol az Úr Jézus jelenlétéből? Hogy mész most haza? Szomorúan, ugyanúgy, ahogy jöttél, hibákkal, fogyatkozásokkal, vagy azokat itt hagyva és új életet kezdve? Megpróbálod-e azt, ami neked lehetetlen, de ami igénk szerint Istennél lehetséges. Mert akkor hogy is nyerhető el az örök élet? Mi sehogy sem nyerhetjük el. Maga az Úr Jézus az, aki elnyerte nekünk a kereszten. Mert ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges. Amit nem tudunk kiérdemelni, amiért nem tudunk elég jót tenni, azért az Isten kifizette az árat, amikor ártatlan és tökéletes Fiát értünk adta a kereszten. Ezért kell vele kapcsolatba kerülni, ezért érdemes őt behívni és befogadni az életünkbe. Hát adja Isten, hogy ha még nem lennénk biztosak üdvösségünkben, az Ő érdeméért mi is elfogadjuk azt tőle, ha pedig már megkaptuk ezt az ajándékot, törekedjünk arra, hogy napról napra kevesebb fogyatkozással éljünk, csakis az Ő dicsőségére. Ámen.