Júl
Lukács 19,1-10
Kedves Testvérek. Az elmúlt héten gyülekezeti táborban voltunk Berekfürdőn. A hét témája egy olyan történet volt, amely egy ember Istenhez vezető útját írja le, különleges részletességgel. Amikor egyben elhangzik a történet, hajlamosak vagyunk átfutni egyes részleteken, pedig minden mondatnak súlya, jelentősége van az üzenet szempontjából. A tábor minden napján volt egy reggeli áhítat, amely a napi témát vezette fel, majd pedig ezt követően életkor szerinti csoportokban beszélgethettünk a napi üzenetekről. Volt olyan nap, hogy csupán egy-egy rövid mondat volt a beszélgetés alapja, mégis szinte mindig kevésnek bizonyult az idő arra, hogy kifejtsük annak a bizonyos mondatnak az üzenetét. Engedjék meg a testvérek, hogy mai istentiszteletünkön Zákeus történetén keresztül tömören összefoglalva felelevenítsem a hét üzeneteit. Hadd kérjem a táborozókat, hogy ők se dőljenek hátra becsukott füllel, hogy én már ezeket hallottam a héten, hanem figyeljünk együtt arra, amit személyesen nekünk szánt Isten ezekben a sorokban.
1.Történetünk bevezető mondata így hangzik: Élt egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. Zákeus életéről két dolgot árul el ez a mondat. Az egyik az, hogy Zákeus gazdag ember volt, mivel munkájából adódóan zsarolással, és az ellenséges hatalom kiszolgálásával jelentős vagyonra tehetett szert. Fővámszedőként azonban a vagyonon kívül nem sok mindene lehetett, hiszen az emberek megvetették. Kinézték, ami miatt a rómaiakat szolgálta és gyűlölték, mivel visszaélt tisztségével, és gyakran többet kért, mint amennyi járt volna. Emellett azonban az is egyértelmű, hogy nem volt kapcsolatban Jézussal. A pénz volt az Istene, a pénz volt az élete, és valószínűleg érezte, hogy valami hiányzik. Volt egy nagy űr a szívében, amelyet még a nagy vagyon sem volt képes betölteni. Volt élete, de mégsem volt élete. Nem nagyon voltak őszinte emberi kapcsolatai, nem voltak megbízható barátai, nem volt közössége, ahol szerették, elfogadták, csak jellemtelen vámszedők vették körül.Kedves testvérek. Isten nélkül nekünk is hasonló az életünk. Lehet, hogy előfordult már velünk, hogy életünk egy-egy pontján azt vettük észre magunkon, hogy nincs is életünk. Megy a hajtás, rohanunk, nem telik, hanem múlik az idő a fejünk fölött, próbáljuk teljesíteni amit kell, de valahogy mégis üresnek érezzük magunkat. Valami fogva tart bennünket, a munka, a lustaság, az élvezetek hajszolása, az aggodalom, vagy bármi más, és nem tudunk előre haladni, érezzük, hogy már nem elég az ami van. Emberi kapcsolataink beszűkülnek, nem látjuk az értelmét a dolgoknak, és nem tudunk kiszabadulni ebből az ördögi körből. Innen indul tehát a történet, de a folytatásból kiderül, hogy van kiút ebből az állapotból.
2.Azt olvastuk a következő mondatban, hogy „Zákeus szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. Milyen érdekes, hogy a gazdag vámszedő kíváncsi volt Jézusra. Talán hallotta, hogy Jézus betegeket gyógyít, emberi életeket változtat meg, ördögöket űz ki, és elgondolkodott azon, milyen jó lenne, ha az ő életét is meg tudná valahogy változtatni. Ahhoz, azonban, hogy találkozhasson vele, két dologra is szüksége volt. Először is kellett az a vágy, amely ki akar mozdulni az eddigi állapotból, másodszor pedig fel kellett ismernie, hogy mik azok az akadályok, amelyek elválasztják őt Jézustól.A Jézussal való találkozáshoz az első lépés az, hogy vágyjunk a vele való kapcsolatra. Sokszor már itt megakadunk az úton. Vagy annyira elfoglalja a szívünket ez a világ, hogy nincs benne hely Jézusnak, vagy idővel ellaposodik lelki életünk, és szintén a hozzá vezető vágy fog hiányozni belőlünk. De ha meg is volna a vágy a szívünkben, előfordul, hogy van valami akadály. Zákeus életében ez egy fizikai dolog volt, kistermetű volt, így nem láthatta Jézust a sokaságtól. Sajnos sokféle akadály, sokféle kifogás van a mi életünkben is. Nem olvasok Bibliát, mert nincs rá időm. Nem járok templomba, mert korábban kell felkelni, hogy kész legyen az ebéd. Nem szánok időt az elcsendesedésre, mert a körülmények magukkal ragadnak. Nem vállalom fel, hogy kíváncsi vagyok Istenre, mert a haverok, a társaság, vagy a család nem nézi jó szemmel. Vizsgáljuk meg önmagunkat, hogy van-e vágy a szívünkben az Istennel való kapcsolatra, és mi az, ami elválaszt tőle bennünket.
3. Történetünk harmadik mondatában azt olvassuk Zákeusról, hogy kész volt legyőzni az akadályt. „Előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. A gazdag fővámszedő kész volt futni, sőt még fára mászni is azért, hogy lássa Jézust. Ez a tette már önmagában is nagy áldozathozatal volt részéről. Gondoljunk csak bele, mit szólhatott az a sok ember, aki egyébként sem szerette Zákeust, most meg látják, ahogy rohan, és fára mászik, ráadásul mindezt azért, hogy láthassa Jézust. Valahonnan tudta, hogy Jézus arra fog elmenni, ezért tudatosan vállalta az áldozathozatalt.Vajon mi mit tehetünk azért, hogy közelebb kerüljünk hozzá? És kész vagyunk-e az áldozathozatalra? Szeretnénk-e az útjába kerülni, vagy mindent megteszünk azért, hogy elkerüljük őt? Sajnos lehetnek olyan szakaszok az életünkben, amelyekben inkább megpróbáljuk őt elkerülni. Zákeus megelégelte ezt a bujdosást, értelmetlen, üres életet, és szándékosan egy olyan fára mászott el, amely mellett a Jézusnak el kellett mennie.
4.És mivel így tett, valóban bekövetkezett ez a különleges találkozás. „Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Mi ebben a különleges? Hát az, hogy Jézus néven szólítja a rá váró Zákeust. Jézus nagyon jól tudta, hogy ez a Zákeus mivel foglalkozik, tudta, hogy mi zajlott le az életében, szívében, és tudta, hogy már várta őt. Néven szólítja tehát a vámszedőt, annak ellenére, hogy Zákeust mindenki megvetette és bűnösnek tartotta. Jézus azonban azzal, hogy nála akart megszállni, arról tett tanúbizonyságot, hogy nála le lehet tenni a múltat. Őelőtte le lehet vetni a régi bűnöket, értelmetlen életmódot, és lehet az ő jelenlétében folytatni az életet.Kedves Testvérek! Jézus bennünket is néven szólít. Tudja a nevünket, ismeri a családunkat, körülményeinket, és tisztában van minden gondolatunkkal, tettünkkel. És ennek ellenére, és ezzel együtt is szeretne nálunk megszállni. Szeretne belépni az életünkbe, és szeretné, ha közösségben lennénk vele. Ha hajlandóak vagyunk megbánni bűneinket, és befogadni őt a házunkba, akkor létre jöhet ez a mindent meghatározó életközösség. Mert ahol Ő megjelenik, ott a dolgok a helyükre kerülnek.
5.Zákeus beengedte Jézust a házába, és megváltozik az élete. Visszamenőleg is megpróbálja alkalmazni a Jézustól tanultakat. Többszörösen visszafizette az igazságtalanul elcsalt pénzeket, és megtanult áldozatot hozni másokért, adakozni. Ráadásul ez a Jézus mellett való döntése egész háza népére, egész családjára kihatott. Így szól a történet vége: „Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: bűnös embernél szállt meg. Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: Uram, íme vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki. Jézus így felelt neki: ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.”
Kedves Testvérek. Jézus ma is ezzel a megkereső és megtartó szándékkal jön felénk. Ma is szeretné helyre tenni az életünket, és szeretne folyamatosan a mi házunkban, mi szívünkben megszállni. A kérdés csak az, hogy mi, akik most itt vagyunk, Zákeus történetének mely szakaszában járunk?Lehet, hogy csak úgy éljük az életünket, mint ahogy Zákeus is élte, talán gazdagságban, talán másféle földi dolgokban megelégedve, a bűnben, az Istennel való közösség nélkül. de lehet, hogy a vágy már meg van a szívünkben arra, hogy közelebb kerüljünk Urunkhoz, csak nehéz legyőzni azokat az akadályokat, amelyek elválasztanak tőle bennünket. Az is lehetséges, hogy készek vagyunk küzdeni az akadályok ellen, csak nem tudunk felmászni arra a fára, valami visszatart, mert nem vagyunk készek áldozatot hozni az Istennel való kapcsolatért. Aztán az is előfordulhat, hogy a negyedik szakaszban járunk, amikor érezzük az Úr Jézus megszólítását, csak nem tudjuk eldönteni, hogy beengedjük-e Őt az életünkbe, vagy nem. De reménység szerint legtöbben már engedtünk Jézus közeledésének, letettük bűneinket, és készek vagyunk változtatni az életünkön, ahogyan Zákeus életében is sok-sok pozitív változás végbement. Mi nem látjuk a másik lelkének a mélységeit, mindenki csak maga tudja, hogy éppen hol áll a hit útján. Kérjük Istent, hogy segítsen bennünket abban, hogy mindnyájan legalább egy lépéssel előrébb jussunk saját utunkon, és köszönjük meg neki, hogy az Úr Jézus kereszthalálával lehetővé tette azt, hogy megismerhetjük, befogadhatjuk, és tovább adhatjuk az Ő megmentő szeretetét. Ámen.