feb
Kedves Testvérek. Mindig különleges érzés fog el, amikor a kijelölt ószövetségi és újszövetségi bibliai szakaszok ugyanarról az üzenetről beszélnek. A Szentlélek csodája az, hogy két időben és térben egymástól igen messze lévő történetet olyan módon össze tud kapcsolni, hogy azzal még egy harmadik helyen és harmadik korszakban, vagyis a mi konkrét helyzetünkben utat mutasson számunkra. Hát a mai igeszakaszok pontosan így illeszkednek össze. Ráadásul, hogy tovább erősítsük mai üzenetünket, még egy történetet, a tegnapi szakaszt is hozzá vesszük, mert az is ugyanazt a mondanivalót helyezi a szívünkre. Vegyük hát sorra ezt a három történetet, és nézzük meg, mit szeretne Isten ezeken keresztül átadni nekünk. Mind a három történet egyenként három szakaszra bontható, így haladjunk végig rajtuk.
1. Kezdjük Anna történetével, mai ószövetségi szakaszunkból. Azzal kezdődik Sámuel könyve, hogy bemutat egy családot, amelyben az egyik feleség, Anna mindezidáig nem részesült gyermekáldásban. Férje, Elkána nagyon szerette őt, azonban valami miatt nem érkezett a várva várt ajándék. Ráadásul, hogy még nehezebb legyen a helyzete, Annának napról napra el kellett tűrnie vetélytársa gúnyolódását, akinek több gyermeke is volt Elkánától. És persze az akkori közvélemény sem a szánalmat, az együttérzést, hanem a megvetést éreztette vele. Odáig vezetett ez az állapot, hogy Anna nagyon sokat sírt, és a végén már nem is evett szinte semmit sem. Azt írja az Ige, hogy Anna lelke mélyéig elkeseredett.
Ez a mélység kellett ahhoz, hogy Anna belássa, önmagában tehetetlen, nem tudja megoldani ezt a problémát. Amikor pedig erre rádöbbent, Istenhez fordult segítségért. Éppen Silóban voltak, ahol évente áldozatot mutattak be, és nagy szomorúságában keserves sírás közepette könyörgött az Úrhoz, gyermekáldásért. Ez a szabadulásának második szakasza, hogy a nyomorúságos helyzetben felkiált, és kitárja szívét a Mindenható Istennek. Anna, imádságával megvallotta Istenének, hogy bízik benne. Tudja, hogy Istennél minden lehetséges, és neki, egyedül neki van hatalma arra, hogy teljesítsekérését. Még fogadalmat is tett, hogy ha Isten teljesíti kérését, akkor egész életére neki szánja gyermekét.
Miután pedig Anna megalázta magát az Úr előtt, és szívből könyörgött hozzá, végül megkapta, amire vágyott, fiú gyermeke született, akit Sámuelnek nevezett el, ami azt jelenti: az Úrtól kértem őt. Krízis, megpróbáló helyzet, aztán Istenbe vetett bizalom és szívből jövő könyörgés, végül pedig csodálatos szabadulás Isten kegyelméből. Így épül fel tehát ez a történet, és ezt a folyamatot ismerhetjük fel a két újszövetségi igeszakaszban is. Menjük hát tovább, és keressük meg ugyanezeket a motívumokat második történetünkben, a leprás férfiról szóló szakaszban is.
2. Az ő története is azzal kezdődik, hogy egy megpróbáló, nehéz helyzetben van. Előéletéről nem tudunk meg semmit, de mivel az ember nem nagyon születik leprával, valószínűleg az anyagi nélkülözés, vagy a rossz életkörülmények vezettek odáig, hogy elkapta ezt az akkoriban még gyógyíthatatlan kórt. A betegség mellett azonban az is súlyosbította helyzetét, hogy a társadalom teljesen elzárkózott a leprásoktól. Az ilyen embereket kirekesztették, és megvetették. Ha meglátták őket, rögtön kiáltozni kezdtek, és elmenekültek. Egy ilyen helyzetből érkező embernek már az is óriási meglepetés volt, hogy Jézus nem úgy reagált közeledésére, mint ahogyan sokan mások. Nem olvasunk arról, hogy Jézus elkezdett volna kiabálni, vagy menekülni, pedig biztosan észrevette, hogy egy leprás ember közeledik hozzá.
A férfi azonban szintén tanúbizonyságot tett arról, amiről Anna is az előző történetben, hogy feltétel nélkül bízott Urában. Könyörögve és térdre borulva szólította meg Jézust: Ha akarod, meg tudsz tisztítani. Még csak nem is kéri, hogy tisztítsa meg, nem mondja meg olyan konkrétan, ahogyan Anna kérte a gyermeket, egyszerűen csak megvallja belé vetett hitét és bizalmát: ha akarod, meg tudsz tisztítani. Te tudod, Uram, hogy megtisztítasz-e, majd te eldöntöd, én azonban akkor is tudom és vallom, hogy meg tudsz tisztítani, meg tudsz gyógyítani engem.
Jézus pedig, látva a leprás hitét, megérintette, és így szólt hozzá: akarom, tisztulj meg! Mikor pedig ez a mondat elhangzott, a lepra eltávozott az emberről. Vagyis itt is az lett az alázatos könyörgés eredménye, hogy Jézus megszánta a nyomorultat, és megváltoztatta életét. Új esélyt, új lehetőségeket, igazából egy új életet adott neki azzal, hogy meggyógyította. Adott volt a nyomorúság, elhangzott a hitvallás és a könyörgés, és Jézus, mivel úgy látta jónak, meggyógyította a beteget. Így volt ez Anna esetében, ez valósult meg a leprás történetében, és harmadik szakaszunk, a béna, vagy más néven gutaütött férfi esetében is ugyanez a forgatókönyv. Harmadjára ezt is foglaljuk össze röviden.
3. A történetben szereplő béna férfiról az derül ki, hogy mozgásképtelen volt. Ágyhoz kötött betegként élte mindennapjait. Nem tudott felkelni, tulajdonképpen rá volt utalva szeretteire, barátaira. Mindennapi gondoskodásra szorult. Ő is tudta, és a történetben szereplő négy barátja is tudta, hogy ha nem történik valami csoda az életében, akkor nincs esélye a gyógyulásra.
Mivel azonban barátai meghallották, hogy Jézus azon a vidéken van, bizonyára úgy voltak vele, hogy egy próbát megér, odaviszik, és Jézus lába elé teszik, hátha meg fogja szabadítani őt ebből a tehetetlen állapotból. Ők is bíztak Jézus hatalmában, és remélték, hogy barátjukat meggyógyítja a híres mester.
Az ő szavak nélküli könyörgésük az volt, hogy megmutatták, mennyire fontos nekik társuk gyógyulása. A nagy tömeg miatt nem tudtak közel férkőzni Jézushoz, ezért megbontották a tetőt, és úgy eresztették le barátjukat. Azért merték ezt megtenni, mert remélték, hogy Jézus nem zavarja el őket, mert látni fogja a gyógyítás szükségességét.
És nem is kell csalódniuk, hiszen a Mester látva hitüket megszánta a béna férfit, és megszabadította őt. Szabadítása azonban sokkal több volt egy átlagos gyógyításnál. Még példát is csinál ebből az esetből, hiszen először a bűneit bocsátja meg, és csak azt követően gyógyítja meg őt fizikailag is. Teljesen új életet, újrakezdést, testi-lelki megújulást ad, csupán azért, mert valakik bíztak benne, és tőle várták a segítséget szorult helyzetükben.
4. Kedves Testvérek. Három történetet néztünk végig, és mindhárom történetnek ugyanaz volt az üzenete. Most végezetül, térjünk rá a mi saját történetünkre, amely sok mindenben hasonló, mint az említett bibliai személyek esete.
Az első dolog, amit fel kell ismernünk a három történetből az az, hogy mi is hasonló helyzetből indulunk, mint a felolvasott szakaszok főhősei. Mi is, számos alkalommal tehetetlenek vagyunk. Tehetetlenek vagyunk például, amikor jönnek a miértek az életünkben. Miért engedi Isten, hogy a másiknak jobb legyen, mi pedig szenvedjünk? Miért nem adja meg Isten azt, ami a szívünk vágya? Mintha csak Anna kérdéseit ismételgetnénk. De tehetetlenek vagyunk akkor is, amikor fizikai betegségek nehezednek ránk. Miért mindig én vagyok beteg, miért pont az én szervezetemben találtak valami rendellenességet, miért pont én nekem kell szenvednem, mint annak idején annak a bizonyos leprás férfinak? És szeretteinkkel kapcsolatban is érezhetjük a tehetetlenség érzését. Miért beteg a házastársam, a testvérem, miért betegek a szüleim, a gyermekeim, miért pont az én barátom gyengült le, és panaszkodunk, ahogyan a béna ember barátai panaszkodhattak.
Tehetetlenek vagyunk tehát, fizikailag is, és lelki értelemben is, hiszen a földi nyomorúságok mellett a bűn szolgasága is rányomja a bélyegét életünkre. Nem tudjuk nem tenni a bűnt, nem tudunk csak Istennek szolgálni állandóan, mert régi, vagy új bűneink folyamatosan úrrá lesznek rajtunk. Amíg azonban ezt a tehetetlenségünket nem ismerjük fel, nincs esélyünk a gyógyulásra, a kiútra.
Ha azonban belátjuk, hogy milyen állapotban vagyunk, elindulhatunk a megoldás felé. Kiönthetjük szívünket Urunk előtt, ahogyan Anna a maga mélységes keserűségében imádkozott, leborulhatunk az Úr Jézus elé, ahogyan a leprás férfi ezt megtette, és nehéz helyzetben lévő szeretteinket is odavihetjük az Ő közelébe, hogy nála gyógyulásra leljenek. Azért tehetjük ezt meg, mert egyedül nála van esélyünk. Ő az, aki tehet valamit. De ahhoz, hogy a csoda megtörténjen, valódi hitre, és igazi bizalomra van szükség. Ha nem bízunk abban, hogy neki van hatalma minden felett, ha csak úgy felsoroljuk kéréseinket, de nem hiszünk azok teljesülésében, akkor nincs értelme az egésznek. Bízzunk Benne, mert Ő ma is tud gyógyítani, bízzunk Benne, mert Ő ma is kész arra, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson bennünket.
És hogy mi lesz a következménye a hitünknek? Az már csak rajta múlik. Úgy is mondhatnánk, hogy az már az Ő dolga. Anna úgy imádkozott Istenhez, hogy ha Ő is úgy szeretné, ha gondja van rá, akkor teljesítse kérését. A leprás még alázatosabban kéri Jézust, ha akarod, meg tudsz tisztítani. A 4 férfi pedig nem is szól egy szót sem, csak leeresztik beteg barátjukat, hogy ha Jézus tud és akar valamit tenni, megtehesse.
Isten kegyelmes, meg tud szabadítani, meg tud gyógyítani, de nem mindig akkor és úgy, ahogyan azt mi jónak látjuk. A bűnből és a kárhozatból azonnal megmenti a bűnöst, de a földi próbákat van, hogy megengedi. De azt itt is tudják nagyon sokan, hogy nemcsak akkor érdemes bízni az Úrban, amikor meggyógyít, vagy amikor minden szép és jó az életünkben, mert az Ő közelsége talán a próbák idején érezhető a legjobban.
De ne gondoljuk az, hogy így már az egész átverés. Hiszen a bibliai példák sem mind arról beszélnek, hogy az Istenben való hit mindig csak móka és kacagás. Ott volt például Pál apostol, akinek rengeteg fizikai próbát is el kellett hordoznia, volt egy bizonyos tövis is a testében, valószínűleg valamilyen betegség, amely mégsem választotta el őt Istentől. De volt beteg Timóteus is, vagy korábban a tanítványok családtagjai közül is egy-kettő, akik ugyanúgy közel voltak az Úrhoz, mégis szenvedtek.
De az ószövetségből is eszünkbe juthat sok példa, Jób, Dávid, József, vagy egy-két próféta, akik sokféle szenvedésen, vagy betegségen mentek keresztül, pedig végig bíztak Isten jelenlétében. A hűségesek meg is kapták jutalmukat.
Hát mi se aggódjunk, ha tehetetlen állapotban érezzük magunkat, hanem menjünk bátran és bizalommal Urunk lábaihoz, mert neki van hatalma a mi szenvedéseink felett, és Ő Fiában megszabadított minket a bűnből, a kárhozatból, de hatalmával bármilyen földi terhünkön is enyhíthet. Adjunk hálát mindazért, amiben megsegített, meggyógyított és megszabadított bennünket, hívjuk őt segítségül bátran, bármilyen helyzetben legyünk is, de mindig tegyük hozzá, amire mai történeteink is, és más bibliai helyek is utalnak: ha nem tenné is, akkor is ő az Isten. Legyen áldott az Ő neve, örökkön örökké. Ámen.