feb
Textus: Róma 8,31-39 Tiszanagyfalu, Andrássy Gergely, 2017.02.26.
Kedves Testvérek! Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Ez az a bibliai idézet, amelyet a mai napra kiadott egyházkerületi liturgiában a textus helyét foglalja el, ami azt jelenti, hogy ma, a tiszántúli református gyülekezetekben a legtöbb lelkész ez alapján hirdeti Isten üzenetét. Ez az a mondat, amely az idén 450 éves magyar református egyház címerében is szerepel, és ez az idézet lesz látható azokon a nagy plakátokon is, amelyeket az idén minden református templomon, így a miénken is láthatunk majd. Fontos kérdés hangzik el ebben a mondatban, hiszen Pál apostol afelől biztosít bennünket szavaival, hogy ha Isten ott van az életünkben, ha a mi oldalunkon áll, akkor nincs senki és semmi, ami veszélyt jelenthetne ránk.
Bizony, a történelem folyamán igen sokszor szükség volt erre a mondatra. Fontos lehetett például, amikor Pünkösd után létrejöttek az első gyülekezetek, és szembe kellett menni az addig megszokott vallásossággal, vagy éppen Isten nélküli életmóddal, és vállalni kellett az emberek megvetését, és fenyegetését. De komoly támogatást nyújtott akkor is, amikor a keresztyénüldözés nagyobb méreteket öltött, és a világi hatalom, valamint a képmutató vallásosság képviselői mindent megtettek azért, hogy kiirtsák a Krisztusban való hitet. És bizonyára a reformáció évtizedeiben is létfontosságú üzenete volt ez a megújulásra vágyóknak, hiszen rájuk is nagy veszély leselkedett ellenségeik részéről.
Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Testvéreim, jó, ha időről időre szívünkbe véssük ezt a mondatot, hiszen egy-egy megpróbáló élethelyzetben életmentő lehet számunkra. Ma azonban nézzük meg a Biblia következő mondatát is, amely ezzel összefüggésben, mégis sok minden másról is beszél. Mert azt, hogy az Isten velünk van, sokféle módon megérezhetjük, de a további mondatok kérdései talán sokkal hétköznapibbak, és gyakorlatiasabbak ennél.
Így hangzik tehát a következő mondat: Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Kedves Testvérek. Ennek a kérdésnek egy másik kérdés a gyökere. Pál azt kérdezi, hogy hogyne ajándékozna nekünk Krisztussal együtt mindent Isten, ennek hátterében azonban az állhatott, hogy sokan abban az időben is feltették a kérdést, miért nem ad meg nekem mindent az Isten? Vagy ha nem is mindent kértek az emberek, de valamit biztosan hiányoltak az életükből.
Mi az, amit nem ad meg nekem Isten? Mi az, amit sajnál tőlem? Ezek azok a kérdések, amelyek az első emberpárt is teljesen bezavarták. Amíg arra figyeltek, hogy mi mindent megadott nekik Isten, szép környezetet, békességet, áldott munkát, szerető társat, addig minden rendben volt. Amikor azonban a Sátán azt éreztette Évával, hogy Isten valamitől meg akarja őket fosztani, rögtön kételkedni kezdett. Elhitte, hogy Isten sajnálja tőle a jó és a rossz tudásának a képességét, és rögtön jött az engedetlenség, a szégyenérzet, aztán a bűntudat, és a bűn sokféle következménye.
Mi az, amit nem ad meg nekem Isten? Testvéreim, ez a kérdés sokak szívében ma is megfogalmazódik. Miért sajnálja tőlem Isten az egészséget? Miért fáj, miért nem akarja Isten, hogy jól legyek? Hiszen valljuk be őszintén, neki semmiből se tartana azt mondani, hogy az összes ember most azonnal gyógyuljon meg. El tudná intézni, probléma nélkül. Akkor miért nem teszi meg?
Mi az, amit nem ad meg nekem Isten? Kevés a pénzem? Miért nem ad többet? Nincs megfelelő állásom, munkahelyem? Hát miért nem segít a Mindenható Isten? Nem kapom meg azt, amire mindig is vágytam? Pedig neki csak egy szavába kerülne.
Kedves Testvérek. Mindnyájan tudnánk olyan dolgot mondani, amit nem kaptunk meg Istentől. De akkor miért beszél Pál apostol úgy, mintha Isten mindent megadott volna neki? Hát azért, mert Isten valóban mindent ad. Azzal, hogy Fiát, az Úr Jézust adta értünk a keresztre, a számára legfontosabbat áldozta fel. Tulajdon Fiát nem kímélte, hanem cserébe a mi bűnös, gyarló, porszemnyi életünkért, odaadta. Nem a maradékot, nem a selejtet, nem a fölösleget, hanem az első számút, az egyetlent, a saját, tulajdon fiát. Hát ez az a fajta áldozat, amelyet talán egyikünk sem tudna meghozni. Mert gyakran adunk abból, amiből fölöslegünk van, szívesen áldozunk olyan dolgainkból, amikből van még másik is, de ami közel áll a szívünkhöz, ami a sajátunk, és nagyon fontos számunkra, attól nehezen válunk meg. Hát ezt tette Isten az Úr Jézusban.
De nincs itt vége az Ige üzenetének. Pál apostol ugyanis hozzá fűzi, hogy Isten még ezen túl is szeretne nekünk adni valamit. Így mondja: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?”Vagyis Isten nemcsak saját Fiát, hanem vele együtt minden mást is nekünk szeretne ajándékozni.
De akkor mit jelent az, hogy mindent? Mert hamar eszünkbe juthat, hogy szép ez az Ige, meg jó, hogy Isten mindent nekünk ad, de attól még nem vagyunk jobban. Attól még fáj, attól még vannak próbák, és sokféle terhet kell cipelnünk. De akkor mit jelent az, hogy Isten mindent nekünk ad?
Attól függ, hogy hová készülünk! Attól függ, hogy Isten országának a polgáraiként szeretnénk jól élni, vagy kizárólag itt, a földi keretek között keressük a boldogulást. Röviden és tömören fogalmazva ez hit kérdés. Hit nélkül nem érthető meg. Hiába magyarázom egy hitetlennek azt, hogy Isten mindent megad az övéinek, ha az illető csupán földi kategóriában gondolkodik. Ha valakinek a munka, a család, a pénz, vagy az egészség a mindene, az nem fogja megérteni, mi mindent kínál az Isten. De aki tudja, hogy mennyivel többet szeretne nekünk ajándékozni a Mindenható, az megérti, mi is ez a minden.
Ha Isten országának polgáraiként élünk, akkor mindenünk megvan, amire csak szükségünk lehet. Először is, megismertük Őt. Hallottunk róla, tudunk megváltó szeretetéről, és ha megvallottuk bűneinket előtte, akkor elnyerhettük az üdvösséget. Ez az első, és legfontosabb dolog az életben, ismerni Istent, és az ő kegyelméből elnyerni a vele való örök életet. Ha ez megvan, akkor minden más földi próba mellékes. Még akkor is, ha van, ami fáj, vagy vannak próbáink. Ha képesek vagyunk hitben élni, akkor Isten saját fiát feláldozva üdvösséggel ajándékoz meg bennünket.
A másik fontos része Isten ajándékának az Ő személyes jelenléte, és a vele való kapcsolat lehetősége. Az, hogy megszólíthatjuk az Istent, és az, hogy Ő is megszólít bennünket Igéje és Lelke által. Kapcsolatban lehetünk a Mindenható Istennel. Az internet világában sokaknak van facebook profiljuk, de más közösségi oldalakon is sokak számára az a lényeg, hogy minél több ismerősük legyen. Az egyik bejelöli a másikat, ismerősnek jelöli, a másik pedig válaszol, és vagy megerősíti, igazolja a kapcsolatot, vagy pedig elveti. Ha pedig két ember között létrejön az ismeretség, a kapcsolat, onnantól kezdve mindent tudhatnak és mindent láthatnak egymásról. A képeket, a bejegyzéseket, mindent, amit csak a másik csinál a facebookján.
Ehhez lehet hasonlítani az Istennel való kapcsolatunkat is. Ebben az esetben Ő az, aki ismerősnek jelöl bennünket. Életünk során valamilyen módon közel kerül hozzánk, bemutatkozik, és felteszi a kérdést, hogy ismersz-e engem. Erre a kérdésre aztán úgy válaszolunk, ahogyan akarunk. Vagy megerősítjük az ismeretséget, és onnantól kezdve kommunikálunk, és mindent tudunk egymásról, vagy pedig nem lépünk vele kapcsolatra, és távol maradunk egymástól. És persze a harmadik lehetőség is fennáll, amelybe nagyon sokan elbuknak, hogy nem reagálnak a jelölésre. Ma is sok ember van, aki halogatja az Istennel való kapcsolat megerősítését. Lehet, hogy hallottak már Istenről, lehet, hogy egy bizonyos ismeretség létrejött közöttük, de nem lett megerősítve a kapcsolat, így tulajdonképpen nincs kommunikáció közöttük. Ez is nagyon veszélyes.
Jegyezzük hát meg, Isten kapcsolatban szeretne leni velünk, és ha ez a kapcsolat létrejön, akkor Ő velünk marad, minden napon a világ végezetéig. Ez is a minden része. Mert ha kapcsolatban vagyunk a mi Urunkkal, akkor Ő segít abban, hogy megelégedjünk mindazzal, amink van. Akkor nem a földi dolgokat fogjuk hajszolni, hanem tudni fogjuk, hogy a lényeg, a vele való kapcsolat a miénk, most is, és az örökkévalóságban is.
Hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Kedves Testvérek. Ha ez a kérdés nem kérdés számunkra, mert hisszük, és tudjuk, hogy Isten az Úr Jézusban mindent nekünk adott, akkor a többi kérdés sem lesz kérdés. Pál apostol a maga hitével, úgy mondja egymás után a kérdéseket, mintha mindegyikre egyértelmű lenne a válasz. Azért így mondja, mert az ő esetében ez így is volt.
Hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Hát persze, hogy mindent nekünk ajándékoz. Vagy az előtte lévő jelmondattá vált ige: ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Hát persze, hogy senki sem lehet ellenünk. Ki vádolná Isten választottait? Hát persze, hogy senki nem vádolhatja a választottakat, mert az Úr Jézus legyőzte a vádlót, a gonoszt, így nem a vádak, hanem a felmentő ítéletek fognak elhangozni Isten gyermekeivel kapcsolatban. Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Atya jobbján ül, és esedezik is értünk? Ugye, milyen értelmetlen a kérdés? Hát hogy ítélne kárhozatra bennünket az, aki értünk adta magát a kereszten? Ő sokkal jobban szeret minket. Ezért nem kell félnünk, ha kapcsolatban vagyunk vele. És végül, ki választhat el bennünket az Isten szeretetétől? Hát persze, hogy senki és semmi. Sem mélység, sem magasság, sem hatalmak, sem jelenvalók, sem eljövendők, senki, mert Isten legyőzte a köztünk keletkezett távolságot.
Kedves Testvérek! Isten mindent nekünk ad. Békességet, vele való kapcsolatot, türelmet, és örök életet, az Ő országában. A kérdés csak az, hogy kell-e nekünk ez a minden? Vagy inkább egyéb földi dolgokra vágyunk? Inkább valami evilágit választunk, amit aztán úgyis itt kell hagynunk? Amit a rozsda és a moly majd megemészt? A döntés rajtunk áll.
Ha nem vagy nyugodt, ha folyton csak elégedetlenkedsz az életeddel kapcsolatban, annak oka van. Előfordulhat, hogy nem hiszed el mindazt, amiről mai igénk is beszélt. Egyszerűen nem hiszed el, hogy Isten mindent neked akar adni. De az is lehet, hogy nem tudod megbánni a bűneidet. Lehet, hogy ez az akadály. Nem tudsz szembenézni a rossz döntéseiddel, és nem tudod átadni azokat Istennek. És az elégedetlenség is leuralhatja a szívedet. Folyton keresel valami újat, valami mást, valamit, amit lehet kergetni, aztán meg belefáradsz, kiégsz, és megint keresel valami mást, hátha az majd boldoggá tesz.
Mindig is megérintett a gazdag ifjúról szóló történet, amelyben a szimpatikus, értelmes fiatalember végül szomorúan távozott Jézustól, mert nem tudott megválni vagyonától. Testvérem, te hogy mész el? Hogy mész ma haza erről az istentiszteletről? Úgy, hogy mindened megvan, mert hiszed, hogy az Úr Jézusban Mindent megkaptál Istentől, ami csak számít az életben, vagy aggódva, félelmekkel, üres szívvel, mert nem mered kitárni a szíved Isten előtt? Isten mindent neked szeretne adni, de ehhez neked is oda kell adnod neki mindenedet. Minden terhedet, minden bűnödet, minden tőle kapott képességedet, családodat, idődet, múltadat és terveidet, mindent. De ha ezt megteszed, akkor boldog leszel, mert napról napra meg fogod tapasztalni, mennyivel több az Isten által felkínált Minden, mint amire eddig itt a földi élet keretei között vágytál. Adja Isten, hogy így legyen. Ámen.