Már
32. zsoltár
1. Kedves Testvérek! A böjt szó hallatán legtöbbeknek az jut az eszébe, hogy böjtben nem szabad húst enni. Pedig manapság már számos különböző fajtája van a böjtölésnek. Van édességböjt, csokiböjt, van léböjt, szénhidrátböjt, de létezik elektronikus böjt is, amely arról szól, hogy nem használjuk, vagy sokkal kevesebbet használjuk elektronikus eszközeinket. És persze van, aki internet, facebook, vagy éppen tv böjtöt tart, mert azt gondolja, ha ezekről lemond egy időre, az jó hatással lesz rá.
Mindez lehet nagyon szép, hasznos és jó, azonban az a böjt, amelyről a Szentírás beszél, és amelyet református keresztyénekként mi is megélhetünk, sokkal több a világi böjtöknél. Mert amikor mi azt mondjuk, hogy valamiben böjtöt szeretnénk tartani, akkor nemcsak a lemondáson van a hangsúly, hanem azon is, hogy a megüresedett időt Istenre és a vele való kapcsolatunkra szánjuk. Vagyis hiába mondunk le egy időre a tv-ről, vagy hiába korlátozzuk le magunkat bizonyos dolgokban, ha a fennmaradó időt nem az Úrra szánjuk, akkor böjtölésünk semmiben sem különbözik a világ böjti szokásaitól. Akkor egy megüresedett, öncélú akcióról beszélünk, amely egészségünkre nézve hasznos lehet, de nem visz közelebb Istenhez. A lényeg tehát nemcsak az, hogy egy időre lemondjunk valamiről, hanem az is, hogy helyére engedjük oda a mi Szerető Istenünket.
Ha képesek vagyunk erre, akkor meg fogjuk tapasztalni, milyen sokat adhat egy-egy negyven napos böjti időszak. Érdemes ilyenkor átgondolni, mi az, ami túl sok időt vagy energiát foglal el az életünkben, úgy, hogy igazából nem is volna rá feltétlenül szükségünk. Vagy mi az, amitől nehezen tudnánk megválni, ami nagyon hiányozna, ha nem lenne egy időre. Ha például alig nézünk tévét, akkor ne mondjuk, hogy televízió böjtöt tartunk, mert akkor az nem annyira fontos számunkra. Vagy ha nem szeretjük a csokoládét, az édességet, akkor nem minősül nagy lemondásnak, ha egy időre megválunk ezektől. Az a lényeg, hogy olyan dolgot válasszunk, ami valódi lemondást jelent, és a helyére engedjük oda az Istent.
Kedves Testvérek. Dióhéjban összefoglalva ez tehát a böjt lényege. Valamiről lemondani, valamit elhagyni, és helyére beengedni az Isten. Erről a folyamatról beszél az erre a hétre kijelölt 32. zsoltár is. Dávid nagyon szépen összefoglalja az ember útját a bűnös állapot szomorúságától egészen a megváltott lét öröméig. A következő néhány percben haladjunk végig ezen a folyamaton, és nézzük meg, hogyan működik a böjt, a zsoltáros gondolatai szerint.
2. A bűneset óta mindnyájan a bűn állapotából indulunk. Van úgynevezett eredendő, öröklött bűnünk, és vannak olyan bűneink, amelyeket mi magunk követünk el. Mindez azért létezik, mert nem tudunk lemondani a magunk vágyairól. Azért van eredendő bűnünk, mert Ádám és Éva nem tudott szót fogadni Istennek, és engedtek a kísértésnek. Ugyanez a helyzet saját bűneinkkel is. Azért követjük el őket, mert mi is engedetlenek vagyunk Isten felé, és sokszor fontosabb számunkra a saját kívánságunk, mint Isten útmutatása. Ennek a hozzáállásunknak azonban sokféle következménye van.
2.a. A bűnös lét első súlyos következménye az, hogy ha bűnben élünk, akkor ítélet alatt vagyunk. Bűneinknek minden esetben megvan a büntetése, a következménye. Nincs olyan bűn, amelyért nem kellene elszámolnia az embernek Isten előtt. Ez a tudat pedig komoly lelkiismeret furdalást okozhat. Ha valaki tudja, hogy bűnös, hogy rosszat csinál, akkor ha van egy minimális lelkiismerete, rosszul fogja magát érezni bűnei miatt. Ahogy Dávid mondja: míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett, mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed. Bűnösnek lenni tehát nem jó érzés. Lehet, hogy amíg teljesül mindaz, amit szeretnénk, addig mindez eltereli a gondolatainkat, de ha igazán magunkba nézünk, és látjuk, mennyi rosszat teszünk, akkor nem fogjuk jól érezni magunkat.
Káin is valahogy így lehetett ezzel. Vágyott arra, hogy bosszút álljon testvérén, Ábelen, de már akkor is lehorgasztotta a fejét, amikor még csak a harag fogalmazódott meg a szívében. A bűnös vágy, és az indulat azonban legyőzte a bűn miatti szégyenérzetet.
2.b. Emellett a szégyenérzet mellett az is hozzá tartozik a bűnös élethez, hogy az ember nem tanul a hibáiból. Ahogy Dávid fogalmaz: oktalan lesz. Így mondja: ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló, vagy az öszvér, amelynek kantárral és zablával kell fékezni szilajságát. A bűn butává tesz. Elveszi az eszünket. Ha a bűnnek engedünk, akkor már nem a józanész fog minket vezetni, nem lesznek racionálisak a döntéseink, hanem mindent a bűn, és a bűnös vágyak fognak meghatározni. Ez pedig nagyon veszélyes lehet.
2.c. A harmadik bűnnel járó dolog pedig az, hogy a bűnt takargatni kell. Amíg Dávid nem tudta megvallani bűneit, megpróbálta leplezni azokat. Nehogy a másik ember és Isten észrevegye. Ez a szégyenérzet is az Édenkertből ered. Ádám és Éva nem szégyellték leszakítani a tiltott gyümölcsöt, de nem sokkal utána már nem akarták felvállalni tettüket. Utána elbújtak, és nem szerettek volna találkozni Istennel. Azért, mert takargatniuk kellett magukat is, meg bűnüket is.
Hát ilyen az ember, amíg nem tud lemondani saját vágyairól, és a gonosznak való engedelmességről. Amíg a vágyaink uralnak bennünket, addig ítélet alatt vagyunk, oktalanok, értelmetlenek a döntéseink, és szégyenünkben takargatnunk kell magunkat.
3. Ha azonban szeretnénk megszabadulni ebből a szorongató állapotból, akkor tudnunk kell, hogy van kiút. Isten ugyanis azt szeretné, ha nem a bűn rabszolgáiként, hanem az Ő engedelmes gyermekeiként élnénk az életünket. De hogy miben is más ez az élet az előbb felvázolthoz képest, arra szintén megtaláljuk Igénkben a választ.
3.a. Dávid azzal kezdi a zsoltárt, hogy elmondja, ki az igazán boldog ember. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. Az első felszabadító érzés Isten jelenlétében az, hogy megbocsáttattak a bűneink. Az Úr Jézus kifizette értünk az árat, és onnantól kezdve, hogy megvalljuk előtte vétkeinket, Ő eltörli azokat. Isten nem olyan, mint mi, hogy folyamatosan felrója nekünk bűneinket, hanem azt mondja, hogy eltörli azokat. Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét. Milyen igaz ez a mondat. Micsoda boldogság az, hogyha Isten megbocsátja bűneinket. Olyan, mint amikor elengednek nekünk egy tartozást. Mintha azt mondanák a hiteleinkre, hogy nincsenek többé. Nem kell kifizetni. Isten ilyen szabadságot kínál azoknak, akik megvallják előtte bűneiket.
3.b. Aztán másodjára az is kiderül a zsoltárból, hogy aki Istennel jár, az bölcs lesz. Így szól a 8. vers: bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. Isten utat mutat az övéinek. Nem kell tippelgetni, hogy merre kellene menni, hanem csak követni kell az Ő vezetését, és akkor jó dolgunk lesz.
3.c. Végül pedig, harmadjára, afelől is biztosít bennünket a zsoltáros, hogy Isten jelenlétében boldog életünk lehet. Már itt, a földi létben is, és majd egykor, ott nála, az örökkévalóságban is.
Megéri tehát hozzá térni. Megéri elengedni a vágyakat, a bűnöket, és megéri azok helyére befogadni az Istent, és az Ő szeretetét. Így lehet minden napunk, és az egész életünk egyfajta böjt, amely nem lemondás, hanem felszabadulás a jóra, és nem kényszer, hanem boldog, Istennek való odaszánás.
Most tehát, amikor elkezdődik az idei böjti időszak, megkereshetjük azokat a dolgainkat, amelyek helyére beengedhetjük Istent, hogy minél közelebb kerülhessünk hozzá, de ennél még fontosabb, hogy az egész életünk böjtté váljon. Minden napunk szóljon arról, hogy nemet mondunk a bűnre, az engedetlenségre, és átengedjük az uralmat Istennek, aki kegyelméből boldog életet kínál számunkra. Adja Isten, hogy ez így legyen mindnyájunk életében. Ámen.