feb
Tiszanagyfalui Igehirdetések
Lekció: Zsoltárok 30. Textus: 1Mózes 42,18-21
2018. február 15.
Kedves Testvérek!
Számomra mindig megerősítés az, amikor a Biblia különböző könyveiben, különböző személyek életén keresztül Isten ugyanazt az üzenetet szeretné a szívemre helyezni. Különösen is elgondolkodtató, amikor a bibliaolvasó kalauzban ugyanarra a napra vannak kiosztva ezek a szakaszok, és csodálatosan összecsengenek az üzenetek. Valahogy így történt ez ma is, hiszen a heti zsoltárunk, és a mai ószövetségi szakasz könnyen párhuzamba állítható. Vizsgáljuk hát meg az említett szakaszokat, és vegyük át Urunk üzeneteit.
Jólét, próba, és kegyelem. Ez az a három kifejezés, amely mai főszereplőink életében időről időre előkerült. Nézzük hát meg, hogy mit jelentett ez Dávid, József és József testvéreinek útján!
- A zsoltáríró Dávidot több alkalommal is jólétben találjuk. Először pásztorfiúként találkozunk vele, amikor apja nyáját legeltette, és így élte izgalmas, de boldog fiatalságát. Aztán később, amikor a pásztorfiúból király lett, egy idő után a hatalom az ő szívét is dölyfössé tette. Azt gondolta, mindent megtehet, mindenkit megszerezhet magának, mert hát ő a király. Betsabét magához hívatta, férjét megölette, és a nagy jólétben önzőnek bizonyult. Aztán eszébe jutott, hogy meg kellene számlálni a hadsereget. Ő, aki a Góliát elleni harcban még Isten segítségére hivatkozott, élete vége felé a hadsereg nagyságát nézegeti. Mintha bármi is azon múlna. Bizony, a jólétben, a gondtalan királyi életben nem egyszer letért az Isten által kijelölt útról.
Erről a viselkedéséről tesz vallomást az erre a hétre kijelölt 30. zsoltárban is, amikor így fogalmaz: „Míg jó dolgom volt, azt gondoltam nem tántorodom meg soha. De ha elrejtetted orcádat, én megrettentem.” Dávid is belátta, hogy a jólét idején, sokszor elszállt magától.
Persze, amikor jött a próba, akkor rögtön Istenhez kiáltott. Rengeteg zsoltár tanúskodik arról, hogy Dávid hogyan próbált Mennyei Atyjához szólni. Benne bízott, amikor kiállt Góliát ellen, hozzá menekült, amikor Saul üldözte, Őt hívta segítségül, amikor saját fia, Absolon akart az életére törni, és még élete vége felé, a hadseregszámlálás bűnét követően is azt mondta: inkább essem az Úr kezébe, csak emberek kezébe ne essem. Azért tette ezt, mert tudta, hogy a próbák nem tartanak örökké.
Így vall erről a 30. zsoltárban: „Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.” Dávid tudta ezt, mert bármilyen próbát élt is át, a végén mindig megtapasztalta Isten kegyelmét. Már a Góliát elleni harcba is úgy ment bele, hogy arról beszélt, hogyan terítette le az Úr segítségével a különböző vadállatokat. De átélte Isten kegyelmét bűnei büntetésében is, mert bár Betsabétól született első gyermekének meg kellett halnia, a folytatásban már sok áldást örökölt utódjai révén. Vagy a már említett hadseregszámlálás is Isten kegyelmével végződött. Bár volt pusztítás, volt veszteség, de Jeruzsálemet nem érte el a csapás. Azért, mert pillanatig tart haragja, és egész életen át kegyelme.
- Jólét, próba, és kegyelem. Kedves Testvérek. Ha az elmúlt napokban követtük az ószövetségi szakaszokat, ugyanezt a hármasságot ismerhettük fel József életében is. Ha visszagondolunk az Ő gyermekkorára, szintén beszélhetünk a jólét állapotáról. Ő volt a kis kedvenc, akinek az apukája cifra ruhát készíttetett, mert jobban szerette őt, mint a többieket. József bizonyára élvezte ezt a helyzetet, és valljuk be őszintén, egy kicsit rá is segített. Azt írja a Biblia, hogy rossz híreket hordott haza apjának bátyjairól, és amikor álmot látott arról, hogy családja meghajlik előtte, nem tartotta azt magában, hanem büszkén megosztotta a többiekkel.
Persze ennek aztán a későbbiekben meglett a következménye. A jólét után ugyanis jöttek a próbák. Testvérei gyűlöletből bedobták egy kútba, aztán az arra járó kereskedők eladták rabszolgának, később egy hazug vád miatt börtönbe zárják, és sok nehézséget kellett megtapasztalnia, amíg eljutott abba a helyzetbe, amelyben mai szakaszunkban találjuk.
Azonban az egész történeten átível egy mondat, amely József életében Isten kegyelméről beszél, ez így olvasható: De az Úr Józseffel volt. Pillanatig tartott haragja, ideig-óráig tartott a szenvedés, de mivel az Úr Józseffel volt, folyamatosan kegyelemből élt. Amikor odakerült Potifár házába, gazdája rövid időn belül megkedvelte, és idővel rábízta egész vagyonát. Azért, mert az Úr Józseffel volt, és megáldotta mindenben. Aztán amikor Potifárné vádja miatt József börtönbe kerül, ott is felemelkedik. A börtönparancsnok szintén észrevette képességeit, és felemelte, magas pozícióba helyezte. Végül pedig, amikor József megfejtette a fáraó álmát, Egyiptom második emberévé tették. Azért, mert az Úr vele volt, és a jólét és a próbák után a kegyelem időszakát is átélhette.
- És harmadjára, Dávid, és József életútját követően József testvéreiről is beszélnünk kell. Hiszen ők is, a maguk életében hasonló hármasságot tapasztalhattak meg. Először ők is a jólétben éltek. Egy gazdag ember gyermekeiként, egy nagy, előkelő család fiaiként büszkék lehettek magukra. Ráadásul, amikor Józsefet, a kis kedvencet elintézték, néhány órán át legalábbis hatalmasnak, erősnek érezhették magukat. Ők jól elrendezték a dolgot, megérdemelte a kis beképzelt öcsi, most már biztosan minket is jobban fog szeretni apánk.
Csakhogy aztán nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt ők várták. Mert apjuk szinte teljesen belebetegedett József elvesztésébe. Ők pedig onnantól kezdve nem tudtak a szemébe nézni. És éveken, és talán évtizedeken át azzal a tudattal kellett élniük, hogy József miattuk veszett el, és édesapjuk az ő gonoszságuk miatt szenved azóta is.
Ez a lelkiismeret-furdalás bukik ki mai szakaszunkban is, amikor József előtt állva így szólnak egymáshoz: „Bizony, a testvérünkért bűnhődünk most, mert láttuk az ő nyomorúságát, amikor könyörgött nekünk, de nem hallgattunk rá. Emiatt ért utol bennünket ez a nyomorúság.”
A próba után azonban az ő életükben is győzedelmeskedett Isten kegyelme. Gyönyörű hitvallás hangzik el József szájából, miután próbára tette testvéreit, hogy mennyire szeretik egymást, amikor így szólt: „Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok.” Vagyis József tudta, hogy Isten rajta keresztül kegyelmezett meg az ő családjának, testvéreinek, hiszen ha József nem gyűjti be Egyiptomban a gabonát a bőség idején, akkor talán egész családja éhen halt volna.
- Kedves Testvérek! Jólét, próba, és kegyelem. Ezt a hármasságot élte át Dávid, ez volt József útja is, és testvérei is ebben a körforgásban élték meg életük könnyebb és nehezebb időszakait. Végezetül, helyezzük bele saját életünket is a példák sorába, és gondoljuk át, mi hogyan éltük, vagy éljük meg ezeket az időszakokat a mindennapokban.
Először is beszélnünk kell a jólétről. Mert velünk is előfordulhat, ahogyan az említett példák életében is megtörtént, hogy amikor jól mennek a dolgaink, egy kicsit elszállunk magunktól. Azt gondoljuk, hogy mi mindent megtehetünk, mint Dávid, azt hisszük, hogy nekünk senki sem árthat, ahogyan József hitte, és úgy érezzük, hogy a mi bűneinknek úgy se lesz következménye, ahogyan József bátyjai gondolták. Ha nincs nagy baj az életünkben, sokszor beleesünk ezekbe a csapdákba. Megfeledkezünk Istenről, nem foglalkozunk az emberekkel sem, hogy kinek ártunk, vagy kit teszünk éppen tönkre, mert annyira csak magunk körül forognak gondolataink.
Ahelyett, hogy a jólétben elszállnánk magunktól, sokkal inkább a hálaadásra kellene törekednünk. A felolvasott 30. zsoltár felirata is arra utal, hogy Dávid ebben a zsoltárban hálát ad Istennek.
Vajon mi hogy viselkedünk a jólét idején? Amikor nincsenek nagy panaszaink, amikor úgy nagyjából rendben vannak a dolgok, vajon mit teszünk? Lerövidítjük az imáinkat, vagy esetleg el is hagyjuk őket, vagy éppen ellenkezőleg, hálát adunk mindazért, amit kaptunk Istentől? Hálát adunk a békességért, a nyugalomért, a jólétért, vagy megfeledkezünk Urunkról, és csak magunk körül forognak a gondolataink? Mai első üzenetünk ez: a jólétben se forduljunk el Urunktól, hanem adjunk hálát mindazért, amivel megajándékozott bennünket.
Aztán másodjára beszélnünk kell a próbáinkról is. Vajon hogyan élünk meg egy-egy kemény időszakot? Úgy, ahogy Dávid, hogy könyörgött Urához, és bízott benne? Vagy úgy, ahogy József, akiről azt írja a Biblia, hogy vele volt az Úr? Érdemes időről időre feleleveníteni ezeket a biztató bibliai Igéket. Mert ezekbe lehet kapaszkodni. Érdemes elhinni és komolyan venni Dávid szavát, amikor így beszél Istenről: mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Vajon el tudod-e ezt mondani őszintén? Elhiszed-e ezt, amikor baj van, amikor beteg vagy, amikor gyászolsz, elhiszed-e, hogy Isten kegyelme sokkal nagyobb, mint a haragja? Komolyan tudod-e venni, hogy a földi szenvedés csak egy pillanatnyi sötét folt ahhoz a csodálatos örömünnepléshez képest, amely az örökkévalóságban a megváltottakra vár?
Mert a harmadik üzenet, az a kegyelem. A Mindenható Isten kegyelme, amelyet a felsorolt ószövetségi személyek is megtapasztaltak, és amelyből azóta is mindnyájan élünk napról napra. Az a kegyelem, amely nem az emberi hibákat, nem a bűnöket, mulasztásokat nézte, hanem az Úr Jézust, aki mindent tökéletesen elrendezett a kereszten. Miatta kegyelmez meg nekünk Isten, és Ő az, akiben ma is bízhatunk.
A kérdés csak az, hogy bízunk-e benne? Bízunk-e az Ő mérhetetlen kegyelmében? Hát merjünk bízni Isten megújuló kegyelmében, és higgyük el, hogy amint az ószövetség idején kegyelmes volt a megbotló, de hozzá forduló emberekkel, úgy fordul ma felénk is, és kínálja élethosszig, sőt még azután is tartó végtelen kegyelmét. Ne vágyjunk többre, de kevesebbre se, mert ahogy Pál apostolnak mondta az Úr: elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Ámen.