feb
Tiszanagyfalui Igehirdetések
Textus: Zsoltárok 26., 1Mózes 45,7-11; Máté 16,15-16
2018. február 18.
Kedves Testvérek!
Mire van szüksége egy sziklamászónak ahhoz, hogy felérjen a hegy csúcsára? Azt gondolnánk, hogy sok mindenre. Kell hozzá kötél, különböző karabinerek, csigák, heveder, megfelelő cipő, megfelelő védősisak, és hasonló dolgok. És mit láttunk ezen a kis videón? Azt, hogy ennek a fiatalembernek ezek közül szinte egyikre sem volt szüksége. Néhány pillanat erejéig lehetett látni egy olyan függesztési pontot, amelyhez hozzákapcsolhatta volna magát, vagy biztosító kötelét, de nem tette, mert nem volt neki olyan. Amire szüksége volt, az néhány biztos kapaszkodó pont. Láttuk, ahogyan szépen lassan, precízen kereste a megfelelő fogást, minden lépésére odafigyelt, mert tudta, ha elvéti, vége az életének. Egy ügyes mászónak tehát csupán biztos pontokra és megfelelő erőre van szüksége egy ilyen küldetéshez.
Így van ez mindnyájunk életében. Igazából csak biztos pontokra van szükségünk, amelyekre lehet támaszkodni, és amelyekben bízhatunk. Manapság sokféle ilyen biztos pontban hisznek az emberek. Van, aki számára a pénz, az anyagi jólét jelenti a biztos alapot. Tegnap, a házasság hetével kapcsolatos alkalmon is szó volt arról, hogy a fiatalok mennyire sokáig tervezgetik a dolgaikat, a házasságkötést, a gyermekvállalást, mert azt gondolják, ha több pénzük van, meg van szuper babaszoba, gyönyörű játékok, autó, saját ház, akkor arra már lehet alapozni a családi életet. Az így gondolkodók számára az anyagi jólét jelenti a biztos pontot.
Persze olyan is van, aki másra épít. Valaki a karrierben bízik, más az ismerőseire támaszkodik, ismét mások pedig a családi kötelékek meglétére építik életüket. De ismerhetünk olyanokat is, akik számára az egészség a legfontosabb, és van olyan is, akinek valamilyen hobbi, vagy berögződött szokás határozza meg a mindennapjait.
Kedves Testvérek. Mai kijelölt igeszakaszaink arról beszélnek, hogy nem mindegy, mi az életünk biztos pontja. Nem mindegy, mi az számunkra, ami mindent meghatároz, ami mindenre hatással van. A bibliaolvasó kalauz által mára kijelölt szakaszokban három olyan bibliai szereplővel találkozunk, akik életük egy-egy szakaszában nagyon jól tudták, mit jelent számukra a biztos pont. Vegyük most sorra őket.
1. Az első igeszakaszt Dávid tollából hallhattuk, a 26. zsoltár szavai által. A zsoltáríró az egész zsoltárban Isten igazságszolgáltatásáért könyörög. Úgy érzi, ő maga ártatlan, a rá támadó emberek pedig méltók az ítéletre. És miután ezt őszinte szívvel feltárja Isten előtt, végül azért leszögezi: Lábam biztos talajon áll, áldom az Urat a gyülekezetben. Hiába veszik körül a gúnyolódók, Dávid a gyülekezet közösségében, Isten jelenlétében biztonságban érzi magát.
De életének nemcsak ezen a pontján volt menedék számára Isten jelenléte. Hiszen Ő volt vele, amikor még pásztorfiú volt, Ő támogatta, amikor Góliát ellen harcolt, és királyként is, a legtöbb alkalommal hozzá menekült.
Azt azonban hozzá kell tennünk, hogy nemcsak Isten adott egy biztos pontot Dávid életébe, hanem sokak számára Dávid ugyanezt tudta biztosítani. Mivel az ő lába biztos talajon állt, mivel Istenre támaszkodott, ezt a biztonságot mások felé is tovább tudta adni. Dávid királyként egész népe számára menedéket nyújtott. Uralkodása jelentős részében virágzott az ország. Hitével, becsületességével, hadvezéri tudásával sokak számára példa volt. De eszünkbe juthat Mefibóset személye is, aki Jónátán fia, és Saul király unokája volt, és akit Dávid magához fogadott. Ahelyett, hogy kiirtotta volna Saul leszármazottját, Dávid biztos pont, menedék lett Mefibóset életében.
2. De ha gondolatban átlapozunk mai újszövetségi igénkre, abban is hasonló kettősséget ismerhetünk fel. Máté evangéliumában ugyanis Péter éppen arról tesz bizonyságot, hogy számára ki a biztos pont. Jézus megkérdezi: ti kinek mondotok engem? Péter pedig őszintén válaszol: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Péter számára Jézus volt a biztos pont. Miatta hagyta ott a hajót, és a hálókat, amikor elhívta, és később is mindig Őt követte. Az ő szavára próbált meg a vízen járni, és miután nagycsütörtök éjszakáján elárulta őt, pár nappal később ugyancsak nála nyert feloldozást.
És ahogy Dávidot biztos ponttá tette Istennel való kapcsolata, úgy volt ez Péter esetében is. Mindig is Péter volt az első tanítvány, talán ő volt legközelebb a Mesterhez. A tanítványtársak pedig ezért bizonyára fel is néztek rá. Később Ő lesz az egyik oszlopa a kezdeti missziónak, Ő hirdeti a Szentlélek ajándékát Pünkösdkor, és a gyülekezetépítő munkájáról is sokat beszélhetnénk. Az, hogy Péter számára Jézus volt az alap, azt eredményezte, hogy Ő is áldás, sőt, biztos pont lehetett mások életében.
3. És ószövetségi történetünkben, József életében is ugyanezt láthatjuk. Vele kapcsolatban írja azt a Szentírás, hogy: az Úr Józseffel volt, vagyis számára is Isten volt a biztos pont. Bármilyen nehéz helyzetbe került is, mindig Istenre bízta magát, és így a nehézségekből is minden esetben kikerült. És hasonlóan a többi példához, Ő is így vált áldássá, biztos ponttá mások életében. Mivel Istenbe kapaszkodott, az Úr általa szabadította meg családját az éhezésből. Miatta költözött Jákób családja, József 11 testvére Egyiptomba, és miatta került egy kietlen puszta vidékről Gósen földjére, a legjobb egyiptomi területre a választott nép.
4. Kedves Testvérek. Mai történeteink alapján két fontos üzenetet vihetünk magunkkal. Az első az, hogy válasszuk meg bölcsen életünk biztos pontjait. Ahogyan a sziklamászónak létfontosságú az, hogy biztos pontba kapaszkodjon, úgy nekünk is életmentő az, ha Istenbe, a legbiztosabb pontba kapaszkodunk. Sokféle bizonytalan pontba kapaszkodhatunk, sokféle evilági dologba aggathatjuk a biztosító kötelünket, meg a karabinereinket, de ha nem Istenre alapozzuk az életünket, akkor bizony életveszélyben, örökéletveszélyben vagyunk. Akkor elég egy kis fuvallat, egy rossz mozdulat, egy kis figyelmetlenség, és máris lezuhanunk, az örök kárhozatba. De ha Istenbe kapaszkodunk, az Ő szeretetére bízzuk magunkat, akkor jöhet az árvíz, a próbák szelei, evilági nyomorúságok, de az Ő keze meg fog tartani bennünket. Legyünk vele szoros kapcsolatban, ahogyan Dávid volt, alapozzuk rá minden dolgunkat, ahogyan Péter tette, és kapaszkodjunk belé, ahogyan József is megélte, hogy biztonságban legyünk.
5. Második üzenetünk pedig ebből az elsőből adódik: ha Isten az életünk biztos pontja, akkor engedjük, hogy általa mi is biztos pontokká váljunk a körülöttünk élők számára. Mert ez is fontos kérdés. Vajon építhetnek-e ránk szeretteink? Vajon bízhatnak-e bennünk? Vajon tudnak-e alapozni a mi hitünkre? Példa lehet-e számukra az életünk? A házasságunk, az Istennel való kapcsolatunk, a türelmünk, vagy éppen a szeretetünk? Legyünk biztos pontok a környezetünkben. Valahogy úgy, ahogyan a sziklafalba, bele-bele van fúrva egy-két biztosító pont, hogy ha valaki arra jár, rákapcsolódhasson, és biztonságban lehessen. Önmagában egy ilyen csatlakozási pont nem ment életet, de ha szorosan a sziklafalba van rögzítve, akkor életet menthet.
Hát engedjük, hogy az Úr Jézus szeretetével önmagához, a sziklafalhoz rögzítsen bennünket, és legyünk mi is biztos pontok azok életében, akik körülöttünk élnek. Ámen.