máj
Tiszanagyfalui Igehirdetések
Lekció: Máté 27,45-50; Apcsel 2;1-4;
Textus: 2Királyok 6,13-17
2018. május 20. PÜNKÖSD
Kedves Testvérek!
Három bibliai történetből hallottunk egy-egy rövid részletet. A három történet három különböző korban játszódik, és mégis mindháromnak összecseng az üzenete. Vegyük őket sorra, és engedjük, hogy a pünkösdi lélek ma is kiáradjon, és megerősítse szívünket.
Az első történet az ószövetségi időkben játszódik, Elizeus próféta korában. Mai szakaszunk ugyanis arról számol be, hogy Arám királya parancsba adja, hogy Elizeust el kell fogni, mert sok bosszúságot okozott neki azzal, hogy tanácsaival folyamatosan megsegítette Izrael népét. Így aztán lovakat, harci kocsikat és egy tekintélyes sereget küldött oda Elizeushoz. Amikor a próféta szolgája meglátta a hatalmas sereget, kétségbe esve jelentette urának.
Látszólag hatalmas ellenség, óriási veszélyforrás, természetes emberi reakció lenne a félelem, és a kétségbeesés. Isten embere azonban nem így reagál. Azzal nyugtatja szolgáját, hogy ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük. Ekkor az Úr megnyitotta a szolga szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal. Elizeus, látta azt, amit senki más nem látott. Különleges kapcsolatban volt Istennel, és így tudta, hogy Istenhez tartozva Ő van a győztes seregben. Persze az ellenség mit sem sejtett erről. Csak később derült fény a valódi erőviszonyokra, amikor az ellenséges sereg Izrael egyik központjában, Samáriában találta magát, mert egy időre megvakultak. Ott aztán kegyelmet kaptak, és bár ellátták őket élelemmel, mégis megalázva, vesztesen indultak haza. Látszólag győzniük kellett volna, Isten azonban sokak számára láthatatlan seregével hatalmas diadalt aratott.
De menjünk tovább, és nézzük meg időrendben következő igénket, amely Jézus kereszthalálát mutatja be. Amikor az Úr Jézus a kereszten függött, nagyon sokan gúnyolták. Voltak, akik azt mondták neki, hogy ha Isten fia vagy, akkor szállj le a keresztről, mások köpdösték, vagy éppen a ruháin osztozkodtak. Ott, még a jelenlevő követői is úgy érezték, hogy vesztettek. Nem így kellene ennek lennie. Azt hitték, hogy Jézussal ez nem történhet meg. Győzött az írástudók csapata, eredményes volt a koholt vádak alapján véghezvitt per, igazságot szolgáltatott a népakarat, Jézus pedig elbukott, szégyenben maradt. Még Ő maga is, mintha belátná a vereség óriási mértékét, hiszen fájdalmában Mennyei Atyjához is felkiált: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Minden jel arra utal, hogy Ő vesztett. Pedig ez csak a látszat.
Hiszen valójában ez a vereségnek tűnő jelenet az Isten legnagyobb győzelme a gonosz felett. Mert azzal, hogy Jézus értünk szenvedett, és helyettünk meghalt, legyőzte a bűnt és a halált és feltámadásával megnyitotta számunkra az örök élet útját. Ezt azonban a Golgotán rajta kívül senki sem tudta. Csak halálának pillanatában vált mindez teljesen nyilvánvalóvá. Hiszen hirtelen teljes sötétség lett, a templom kárpitja kettéhasadt, sírok nyíltak meg, és halottak támadtak fel. Még a kivégző osztag vezetője, a százados is belátta, hogy bizony ez az ember Isten fia volt.
Látszólag vesztes helyzet, hatalmasnak tűnő ellenség, valójában azonban Isten által jól megtervezett tudatos, és csodálatos győzelem. Valahogy úgy, mint Elizeus esetében.
Ráadásul harmadik történetünk is ezt az üzenetet erősíti meg. Ugyanis az első pünkösdöt megelőző néhány nap úgy tűnt, kilátástalan helyzetbe kerültek a tanítványok. Mert annak nagyon örültek, hogy feltámadt a halálból, és 40 napig még közöttük volt, de amikor egyszer csak eltűnt a szemük elől, bizonyára kétségbe estek. Bezárkóztak, és a zárt ajtók mögött félve, de imádkozva várták, mi fog történni. Azok, akik nem hittek Jézusban, úgy érezték, most már valóban győztek. Már a tanítványok sem állítják, hogy Jézus ott volna közöttük, pedig eddig még azt mondták, hogy feltámadt, és megjelent nekik.
Látszólag vereség, valójában azonban győzelem. Ugyanis Pünkösd napján, miután kitöltetett a Szentlélek a tanítványokra, minden megváltozott. A tanítványok prédikálni kezdtek, az emberek pedig saját nyelvükön értették az üzeneteket. Ebből pedig bűnvallás, megtérés és keresztelkedés következett. Nyilvánvalóvá vált, hogy Jézus nem tűnt el, nem hagyta magára az övéit, hanem elküldte Szentlelkét, hogy általa mindnyájunk életében jelen lehessen. És ahelyett, hogy a kudarc miatt feloszlott volna a tanítványi sereg, ezrek adták át az életüket a Mindenható Istennek. Pünkösd nyomában megszülettek az első gyülekezetek, és egyre több felé terjedt az Úr Jézusról szóló örömhír.
Kedves Testvérek. Mindnyájan érezhetjük magunkat úgy, ahogyan a felolvasott történet szereplői érezték magukat. Mert ez a földi lét arról szól, hogy látszólag folyamatosan vereséget szenvedünk. Mintha mindig csak valami próba jönne az életünkbe, szinte nem is találjuk azokat a helyzeteket, amikor azt mondanánk, minden rendben van. Szokták mondani, a bajokat leszámítva jól vagyunk. De ha a bajokat is számoljuk, akkor lehet, hogy a most itt lévők közül is sokan azt mondanák, hogy a bajokkal együtt rosszul vagyok. Nem érzem jól magam. Valami miatt elkeseredtem, valami fáj, valami miatt aggódom, valamit nem bírok már elviselni. Több a próba, mint az erőm, súlyosabb a teher, mint amennyit a vállam hordani tud.
Ebben a helyzetben erősít mindnyájunkat a mi szerető Istenünk ezzel a mindhárom történetben meglévő üzenettel: a látszat csal! Mert amikor úgy tűnik, hogy az Istenhez tartozók vereséget szenvednek, akkor az mindig csak a látszat. A pünkösdi csoda akkor teljesül ma is újra, ha a mi lelki szemeink is észreveszik, hogy a látszat csal. Mert ha a Szentlélek Isten betölti a szívünket, akkor mi is észre fogjuk venni, hogy az Isten serege mindig ott van, és mindig nagyobb, mint a mi ellenségeink.
Mert lehet, hogy erőnk felett való út áll előttünk, ahogyan májusi aranymondásunkban sokszor elmondtuk már, de az Istentől jövő lelki táplálékkal meg tudjuk tenni az előttünk lévő utat. A kérdés, hogy megnyitjuk-e a szívünket a Szentlélek előtt, és engedjük-e, hogy lelki látásunkat átformálja? Kérjük-e, hogy hadd lássunk tovább a földi nyomorúságoknál, vagy beérjük azzal, hogy csak bámuljuk az ellenséget, és félünk, rettegünk, hogy mi lesz velünk?
Kedves Testvérek. A mai Pünkösd erről szól. Látszólag legyőzöttek vagyunk, de ha a Lélek ma is kitöltetik, akkor észre fogjuk venni, hogy az Úr oldalán csak győztesek lehetünk. Ámen.