jún
Tiszanagyfalui Igehirdetések
Textus: 5Mózes 9,1-3
2019. Május 26.
Te, ma átkelsz a Jordánon! Kedves Testvérek! Amikor felolvasott szakaszunkban ez a mondat hangzott el, Izrael fiainak szívét különleges érzés öntötte el. Először is jól esett nekik a bátorítás, mert a Jordánon való átkelés egyáltalán nem volt egyszerű abban az időben. Tudták, hogy maguktól nem is volnának képesek erre, csakis Isten segítségével lehet beszélni az átkelés reménységéről. Mégis, olyan jó volt hallani Mózes szájából, hogy ők ma át fognak kelni a vízen.
Emellett azonban bizonyára a félelem és az aggodalom is úrrá lett rajtuk. Mert akármilyen hatalmas is az Úr, azért itt mégis csak egy nagy folyóról van szó. Mély, folyó vízről, amelyen nincsen híd. Ráadásul, még ha valamilyen csoda folytán át is kelnének a Jordánon, csak azután jönne a neheze. Hiszen a folyamon túl élnek a kánaáni népek, amelyek között veszélyes csoportokat is lehet találni. Nem hiába mondja Mózes, hogy Izraelnél nagyobb és erősebb népeket fognak birtokba venni, illetve égbe nyúló erődökkel ellátott nagy városokat fognak elfoglalni.
Reménység, és félelem vegyes érzése tehát az emberekben, mielőtt a Jordánon való átkeléssel hozzálátnának a honfoglalás küldetésének végrehajtásához. Tudják, hogy különleges nap kezdetén állnak, mert a nap végére szinte minden megváltozhat az életükben. Lehet, hogy megfulladnak a vízben, de előfordulhat az is, hogy gond nélkül átkelnek. Lehet, hogy felülkerekednek egy-egy ellenséges népen, de az is megeshet, hogy tőrbe csalják őket. A választott nép sorsa krízisponthoz érkezett tehát, és minden azon áll, vagy bukik, hogy mit hoz az előttük álló nap.
Kedves Testvérek! Úgy gondolom, mindnyájunk életében vannak ilyen kritikus napok, amelyeken nagyon sok múlik. Ilyen az, amikor egy nagy vizsga előtt állunk, készülünk, tanulunk, bízunk abban, hogy jó tételt húzunk, de azért aggódunk is az eredmény miatt. Mi lesz, ha nem sikerül a felelet, vagy mit fogunk kezdeni egy rossz eredmény után?
Vagy hasonlóan kritikus nap lehet minden egyes szülés, születés. A szülők várakozással hordozták a gyermeket, reménység van a szívükben afelől, hogy minden rendben lesz, ugyanakkor a szülés napja mindig különleges. Bármi megtörténhet, lehet sima szülés, lehet gyors, problémamentes, de bizony sok bonyodalom és probléma is felmerülhet. És így érezzük magunkat akkor is, amikor egy műtétre kell befeküdnünk. Bízunk abban, hogy utána minden jobb lesz, nem lesz komplikáció, de azért bennünk van a félelem is, hogy mi lesz, ha csak rosszabb lesz a helyzet?
Te ma átkelsz a Jordánon. Készülés közben azon gondolkodtam el, hogy vajon milyen érzés lenne minden reggel ezt hallani? Te ma átkelsz a Jordánon. Milyen volna egy-egy napunk, ha úgy kezdenénk el, hogy az előttünk álló nap igenis kritikus nap? Sok minden múlik rajta. Mert bár van néhány ilyen nap az életünkben, ahogyan az említett példák is erről beszéltek, de sokkal több az olyan napunk, amely csak úgy eltelik, elmúlik.
Felkelünk, elvégezzük a dolgainkat, csinálunk ezt-azt, ki többet, ki kevesebbet, dolgozunk, másokért, vagy magunkért fáradozunk, aztán este meg lefekszünk, és megpróbálunk elaludni. Másnap reggel pedig kezdjük az egészet elölről. Mintha napról napra csak a túlélésre hajtanánk. Küszködjük végig a napunkat, elfáradunk, kimerülünk, az egészségi állapotunk is egyre gyengül az évek során, és szinte már nem is értjük, mi értelme az egésznek. Alig várjuk azt a pár óra alvást, mert amíg alszunk, legalább nem fáradunk, nincsen eszünkben az a sok gond és probléma.
Mai Igénk arra bátorít bennünket, hogy minden napunkat próbáljuk meg úgy élni, mintha az kritikus volna. Mintha sok múlna rajta. Ne csak túléljünk, hanem éljünk is.
- A következőkben ezen gondolkodjunk el egy kicsit, és három pontban fogalmazzuk meg, hogyan érdemes hozzákezdeni egy-egy napunkhoz. Az első dolog, amit érdemes volna minden reggel megfogalmaznunk önmagunknak, az az, hogy sikerülni fog. Ez most nem egy életmódbeli tanácsadás, vagy emberi bölcsesség, hanem Isten Igéjének az üzenete. Te ma átkelsz a Jordánon. Sikerülni fog. Istennek terve van veled, jót akar neked, és azt ígéri, hogy meg is fogja adni. Milyen jó lehetett így elindulni a Jordán felé. Milyen nagy bátorítást jelenthetett ez Izrael fiai számára. Azt mondja Mózes, Isten üzenetét tolmácsolva, hogy ma át fogunk kelni a Jordánon.
Mennyivel jobb napjaink lennének, ha minden reggel így indulnánk? Ma jó fog történni velem. Ma Isten meg fog engem segíteni. Ma Isten meg fog engem erősíteni. Ma meg fog tanítani valamire. A mai események által fel fog készíteni egy későbbi próbára. Bárhogy is legyen, ma jó napom lesz.
Kedves Testvérek? Vajon miért nem indulunk így? Azért, mert nincs megállás. Sokszor 2-3 percet sem szánunk arra, hogy átgondoljuk a napunkat. Sem reggel, sem este. Mert ha a túlélésre hajtunk, akkor nem foglalkozunk ilyen dolgokkal. Ha azonban szeretnénk jobb napokat is látni, szükségünk van a megállásra, értékelésre. Ennek sokféle formája lehet.
Átgondolhatjuk a nap kezdetén, akár csendességünkkel egybe is kötve, hogy mit tervezünk az előttünk álló napra. Mi az, amire oda kell figyelni, mi az, ami sürgős, ami fontos, és miben kérjük Isten segítségét. De az esti csend is kiváló alkalom erre. Visszatekinthetünk az elmúlt napra, és értékelhetjük. Mi sikerült, mi nem, miben voltunk ügyesek, vagy mit rontottunk el? Mert ha értékeltünk, akkor a következő napon újabb lendülettel indulhatunk. Ma jobban oda fogok figyelni a gyermekeimre, mint ahogy tegnap sikerült. Ma kedvesebb leszek a házastársamhoz, vagy mosolygósabb leszek a munkahelyemen, mint az előző nap voltam. De ehhez először értékelésre van szükség.
Persze a közösségi alkalmak is jó teret biztosítanak az ilyen értékeléshez. Aki magába zárkózik, az nehezen kap visszajelzést. Már az is sokat jelent, ha a szomszéddal, párunkkal, vagy valamelyik ismerősünkkel meg tudunk beszélni dolgokat. De a gyülekezeti alkalmak is megfelelnek ilyen célokra. Ha halljuk az Igét az Istentiszteleten, kapunk belőle egyfajta értékelést. Mi az, amit elrontottam, vagy mi az, amit sikerült helyesen tennem. Egy házi bibliaórán még személyesebb dolgokról is beszélhetünk. És megosztva tapasztalatainkat, élményeinket, máris kapunk egyfajta értékelést, visszajelzést arról, hogy hogyan halad az életünk. Ha pedig van visszajelzés, akkor a következő napon már tudunk újult erővel indulni. Te ma átkelsz a Jordánon! Üzeni Isten a népnek, hát vegyük magunkra ezt az üzenetet minden új nap reggelén.
- Ennek a mondatnak ugyanakkor nemcsak az a lényege, hogy sikeres lesz az átkelés, hanem az is, hogy a Jordánon kell átkelni. Vagyis az akadály nem akármilyen. Nem egy kis patakról van itt szó, nem egy emberileg legyűrhető feladatról, hanem a Jordánról. Ez arra utal, hogy az út nem lesz egyszerű. Annyira nem, hogy emberileg szinte lehetetlen, legyőzhetetlen.
Második üzenetünk erre mutat. Az az akadály, amelyet sikerrel fogunk venni, első ránézésre legyőzhetetlen. Úgy gondolom, mindnyájan tudnánk olyan akadályokat mondani az életünkből, amelyeken már túl vagyunk, de amelyek korábban legyőzhetetlennek tűntek számunkra. A párválasztás kérdése, a szakmaszerzés, megfelelő munkahely megtalálása. Vagy ilyen lehetett egy nagyobb beruházás, amibe sok pénzünket belefektettük, egy ház felépítése, autóvásárlás, esetleg különböző célú hiteleink törlesztése. De nagy próba lehetett egy költözés is. Megszokni az új helyet, hátrahagyni a régit, új barátokat találni, és beilleszkedni a közösségbe.
Persze ide sorolható egy-egy betegségünk is, amelyekben nem érezzük a javulást, valamint gyászaink, amikor a veszteség feldolgozása megvalósíthatatlannak tűnik számunkra.
Milyen nagy megerősítés egy-egy ilyen helyzetben, amikor Isten megszólít minket: Te ma átkelsz a Jordánon. Milyen nagy többletet adna az Úr egy-egy reggelen számunkra, ha nem lemondással, nem félelemmel, hanem ebben a bizonyosságban indulnánk. Ma átkelünk a Jordánon. Ma jó fog történni. Még akkor is, ha nagy lesz az akadály.
- Harmadjára pedig arról is beszélnünk kell, hogy miért meri Mózes ilyen nagy határozottsággal állítani, hogy a nép át fog kelni a Jordánon? A választ a folytatásban fogalmazza meg a Szentírás: „Istened az Úr vonul előtted.” Azért fogsz átkelni a legyőzhetetlen akadályon, azért fogod meghódítani Kánaán földjét, azért fogod sikeresen megfutni az előtted álló utat, mert Istened az Úr vonul előtted. Nem te vagy erősebb, nem te lettél rafináltabb, hanem Istened, az Úr vonul előtted. Az az Úr, aki kihozott Egyiptom földjéről, aki már korábban is megszabadított Téged, most előtted fog vonulni, és Ő fog neked győzelmet szerezni.
Tipikus emberi magatartásról tettek tanúbizonyságot Izrael népének tagjai, amikor Isten bátorító szavát figyelmen kívül hagyva sokan aggódtak a jövő miatt. Kémeket küldtek az ígéret földjére, és látva az óriásokat, meg a többi ellenséget, kétségbe vonták Isten ígéretét. Úgy érezték, hogy túl nagy az előttük lévő akadály. Ott van a Jordán, ott vannak a nagy városok, bevehetetlen falak, ott vannak az erős ellenségek, nekik nincs esélyük a győzelemre.
Mi is így szoktunk viselkedni, amikor a saját erőtlenségünket vizsgálgatjuk. Milyen sokat vívódunk azon, hogy mennyire gyengék, elesettek, törékenyek vagyunk, és a mi erőnk milyen kevés azokhoz az akadályokhoz, amelyek előttünk állnak. Éppen ezért fontos, hogy valóban komolyan vegyük Isten mai üzenetét. Mert Ő nem azt mondja, hogy majd a mi erőnk nagyobb lesz, és csak úgy, magunktól átugorjuk az akadályokat, hanem azt ígéri, Ő megy előttünk. Amíg a saját lehetőségeinket nézzük, nem leszünk sikeresek. Ha saját erőből akarunk megoldani mindent, rá fogunk jönni, hogy nem megy. De ha ráhagyatkozunk a bennünket küldő Isten erejére, akkor már más a helyzet. A választott nép csakis miatta, az Ő ereje, hatalma miatt kelt át a Jordánon.
Nekünk is Ő az egyetlen esélyünk. Ha nem akarunk napról napra szomorúan, letörten, kimerülten hozzáfogni dolgainkhoz, akkor merítsünk erőt belőle, aki minden egyes napon elkészít számunkra valami jót. Neki minden napunkkal terve van, így egyedül rá figyelve érdemes előre haladnunk. Hiszen Ő az, aki már korábban is előttünk ment, amikor még nem is ismertük Őt, mert Fiát, az Úr Jézust küldte, hogy örök életünk lehessen. Jusson hát eszünkbe minden új nap reggelén, hogy Ő vonul előttünk, és menjünk, haladjunk, és győzzünk az Ő kegyelméből, és az Ő vezetésével. Ámen.