dec
Kedves Testvérek! Először is egy gyors felmérést szeretnék készíteni. Azt szeretném megtudni, hogy ki minek örülne, ki mit kapna szívesen karácsonyra? Mondok néhány dolgot, és hadd kérjem, hogy aki örülne annak, amit éppen mondok, emelje fel a kezét! Most érdemes figyelni, megtudhatjuk, minek örülnének az itt lévők, gyermekek, házastársak, ismerősök.
Ki az, aki örülne például egy új számítógépes játéknak? Ki az, aki örülne egy új autónak? Ki örülne egy kiscicának, kiskutyának? Ki az, aki örülne, ha majd kitűnő lenne a félévi bizonyítványa? Ki az, aki örülne, ha ma este valaki meglátogatná? Ki örülne 5 mázsa tűzifának? Ki az, aki örülne 500.000 Ft-nak? Ki az, aki örülne, ha ma este ehetne valami finomat? Ki az, aki örülne, ha egy-két órára együtt lenne a család? Ki örülne, ha ma este, az istentisztelet után megölelné valaki? Ki örülne, ha valakinek örömet tudna okozni?
Láttam határozott kéznyújtásokat, ez annak a jele, hogy legtöbben azért tudjuk, hogy minek örülnénk. Tisztában vagyunk azzal, hogy milyen kívánságaink volnának. A magunk kívánságait tehát tudjuk, csak ilyenkor Karácsony tájékán sokkal inkább azon kell gondolkodnunk, hogy minek örülne a másik ember? Mindnyájunk környezetében van azért legalább egy-két ember, akit szeretünk meglepni, akinek valamilyen módon kedveskedni szeretnénk, de sokan küzdünk azzal, hogy nem tudjuk, mire vágyik a másik.
Abban az időben, amikor az Úr Jézus megszületett, Izrael népe is nagyon jól tudta, hogy mire vágyik. Ha most visszarepülhetnénk az időben, és megkérdeznénk egy-egy betlehemben lakó zsidó embert, hogy minek örülne úgy igazán, biztosan elmondaná, hogy a leghőbb vágya a szabadság. Akkoriban ugyanis Izrael népe a római birodalom fennhatósága alá tartozott. Megszállták az országukat, és mindent megszabtak nekik. Éppen ezért a régi bibliai jövendölésekre számítva nagyon vártak egy bizonyos emberre, a Messiásra, aki majd eljön hozzájuk, és megszabadítja őket a szolgaságból, sőt, jól el is intézi majd a rómaiakat. Ez volt a fő kívánságuk, és ez a reménység volt a szívükben.
Isten azonban, ahelyett, hogy ezt a hőn áhított hadvezért elküldte volna számukra, egy olyan ajándékot adott nekik, amelynek nem mindenki örült. Isten pontosan tudta, hogy a nép egy szabadítóra vár, Ő azonban ennél sokkal különlegesebb valakit küldött számukra. Az Ő születéséről szól a karácsonyi történet, mert Isten ajándéka maga az Úr Jézus volt. Jézus, aki nem a rómaiak fennhatósága alól, hanem egy sokkal nagyobb hatalomból, a bűn uralmából szabadította meg az emberiséget.
Isten nemcsak ígérgetett, hogy egyszer majd valakit elküld, hanem megmutatta, mennyire szereti az övéit. Mert a karácsony nemcsak a szép jelenetekről szól. Ki látta az iskolai ünnepséget? Nagyon szép és tartalmas volt. Benne volt az Úr Jézusról szóló örömhír. Angyalok, pásztorok, bölcsek, szép jelenetek.
De az Úr Jézus születése valakinek iszonyú nagy fájdalmat jelentett. Mert Jézus születése az Atya számára egy komoly áldozathozatal volt. Az, hogy Jézus emberré lett, azt jelenti, hogy Isten nekünk adta az egyszülött fiát. Lemondott róla. Nem tudom, hányan tudnánk lemondani a saját gyermekünkről, másokért? Melyikünk adná oda a sajátját? Még a négyből se adnám oda egyiket sem. De Isten mégis odaadta. Ráadásul úgy, hogy tudta, hogyha Jézus emberként megszületik, akkor a végén majd meg kell halnia, fel kell áldoznia, sőt, amikor majd egy időre el is kell őt hagynia. A kereszten felkiált az Úr: én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem? Mert az Atya miértünk elhagyta a fiút. Ide engedte ebbe a világba, hogy szenvedjen és meghaljon a mi bűneinkért, aztán pedig feltámadjon, és nekünk is örök életet szerezzen.
Ne csak szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. Isten így szeretett minket, és azóta is így szeret. Valóságosan. Ezért készít számodra ma is két különleges ajándékot. Lehet, hogy nem olyat, amilyennél az elején felnyújtottad a kezdet, de hitt el, hogy ez is boldoggá tehet.
Az első ajándék az, hogy most is válaszolhatsz az Ő szavára. Elfogadhatod szeretetét. Mondhatod azt magadban, hogy köszönöm Istenem, hogy szeretsz, és hálás vagyok, amiért a saját Fiadat feláldoztad értem. Elmondhatod Istennek, hogy megértetted szeretetét, és átveheted ezt az ajándékot.
A másik ajándék pedig az, hogyha megérted, mennyire szeret téged Isten, akkor te is képes leszel sokkal jobban szeretni a másik embert. Nemcsak szavakkal, nemcsak tárgyi ajándékokkal, hanem őszinte szívvel. A Krisztushoz tartozásnak ez a lényege. Tudsz-e szeretni? Tovább tudod-e adni az Isten szeretetét? Ha nem, akkor még nem vetted át, nem értetted meg. Ha nem tudsz szeretni, növekedni a szeretetben, akkor semmi vagy. Keményen fogalmazva egy nagy nulla. Ha szeretet nincs énbennem, semmi vagyok – mondja Pál. Mondhatok bármit, mutathatok bármit, ha szeretet nincs énbennem, semmi vagyok. Hát legyen benned szeretet. Az Istentől jövő szeretet.
Legyen a mai este legalább egy-két ember, akivel kapcsolatban valóságosan meg tudod élni a szeretetedet. Ha társaságban ünnepelsz, mutasd ki a tieidnek, mennyire szereted őket. Ne csak az ajándékban. Akár szóban is. Vagy egy ölelésben. Valami szokatlan kedvességben. Ha pedig egyedül töltöd az estét, akkor amint innen kimész, szeress valakit. Egy kedves gyülekezeti tagot, régi barátot, barátnőt, testvért, mutasd ki, mennyire fontos neked. Vagy ha hazaérsz, hívj fel valakit még ma, és mondd el neki, hogy szereted. Hogy tovább akarod adni az Istentől jövő szeretetet. Ha most sem, ha ma sem tudunk szeretni, akkor mikor?
Isten megajándékozott bennünket az Úr Jézusban. Ezt az ajándékot azonban úgy tudjuk továbbadni, hogy közben nálunk is ott marad. A szeretet az egyetlen, amiből több lesz, ha szétosztják. Adjuk hát tovább az Ő szeretetét, hogy minél többeknek áldott ünnepe lehessen az Úr jelenlétében. Ámen.