jan
1Dávid zsoltára. Magasztaljátok az URat, ti mennyei lények, magasztaljátok az ÚR dicsőségét és hatalmát! 2Magasztaljátok az ÚR dicső nevét, boruljatok le az ÚR előtt szent öltözetben! 3Az ÚR hangja zeng a vizek fölött, mennydörög a dicsőséges Isten, az ÚR, a nagy vizek fölött. 4Az ÚR hangja hatalmas, az ÚR hangja fenséges. 5Az ÚR hangja cédrusokat tördel, összetöri az ÚR a Libánon cédrusait. 6A Libánon ugrál miatta, mint egy borjú, és a Szirjón, mint egy bivalyborjú. 7Az ÚR hangjára lángok törnek elő. 8Az ÚR hangja megremegteti a pusztát, megremegteti az ÚR Kádés pusztáját. 9Az ÚR hangja megriasztja a szarvasokat, letarolja az erdőket. Templomában mindenki őt dicsőíti. 10Az ÚR trónol az áradat fölött, ott trónol az ÚR, az örökkévaló király. 11Az ÚR erőt ad népének, az ÚR megáldja népét békességgel.
4Mert erőssége vagy a nincstelennek, erőssége a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben, mert a hatalmaskodók dühe olyan, mint a kőfalra zúduló zivatar. 5Mint hőség a szikkadt földet, megalázod a zajongó bitorlókat, mint a felhő árnyéka a hőséget, elnyomod a hatalmaskodók énekét. 6Készít majd a Seregek URa ezen a hegyen minden népnek lakomát zsíros falatokból, lakomát újborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult újborokból. 7Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet. 8Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az ÚR letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. – Ezt ígérte az ÚR! 9Ezt mondják azon a napon: Itt van a mi Istenünk, benne reménykedtünk, hogy megszabadít minket. Itt van az ÚR, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának!
Kedves Testvérek! Ézsaiás próféta egy olyan jövendőről beszélt ebben a felolvasott szakaszban, amellyel azt hiszem, mindnyájan kiegyeznénk. Így fogalmaz: véget vet a halálnak örökre, az Úr letörli a könnyet minden arcról, leveszi népéről a gyalázatot. Aztán így folytatja: vigadjunk és örüljünk az Úr szabadításának. Milyen jó világ lenne, ha mindezt kézzel fogható módon megtapasztalhatnánk. Milyen sokan örülnének az itt lévők közül, ha például Isten véget venne a halál lehetőségének. Ha nem kellene többé temetésre mennünk, ha nem kellene elvesztenünk senkit, és a saját életünk se záródna le a meghalással. Vagy hányan örülnénk, ha Isten letörölné a könnyeinket. Ha nem kellene sírnunk betegségeink miatt, ha nem kellene aggódnunk gyengülő, gondoskodásra szoruló szeretteink miatt, ha nem kellene könnyeket ejtenünk kudarcaink, rossz döntéseink, vagy kilátástalan helyzetünk miatt. De sajnos, a próféta ígérete egyelőre nem fedi le a mai valóságot. Mert könnyek bizony vannak. Halál van, veszteség van, és csupán maroknyi az a közösség, amely ilyen körülmények között is tud örülni az Úr szabadításának.
Mégis, ha elolvassuk a mára rendelt 29. zsoltárt, megérthetjük, hogy hogyan is érdemes megélni ezt a könnyek közötti földi utat. Ahhoz, hogy mi is vigasztalást kapjunk, illetve tudjunk örülni Isten szabadításának, meg kell tanulnunk elfogadni három egyszerű tényt. Mai istentiszteletünkön ezt a három tényt vegyük sorra.
1. Az első tény, amit meg kell tanulnunk elfogadni, az az, hogy a szenvedés jelen van ebben a világban. A bűneset óta érezzük a bűn fájdalmas következményeit. Fáradságos munka, betegség, fájdalom, küszködés. Egyszerűen tudomásul kell vennünk, hogy mindez része a világnak. Az Isten által teremtett világból mindezek kimaradtak, ott csak áldás, csak békesség és biztonság volt. De a Sátán által manipulált, és az ember által elrontott világnak ezek már velejárói. Ha megszakadunk sem tudunk tenni ez ellen semmit. Csak az a baj, hogy mivel Isten eredetileg egy jó világba teremtette bele az embert, bennünk van a vágy a tökéletesre, a jólétre. És amikor érezzük ennek a világnak a hiányosságait, szenvedéseit, akkor az fáj. Hiányzik a jó. De higgyük el, ez ellen nincs mit tenni. Bármennyire is próbájuk elérni a tökéletes jólétet, bármennyire is vágyunk arra, hogy minden klappoljon az életünkben, ez itt, a földi keretek között egyszerűen nem valósulhat meg. Lehet, hogy kicsit kiábrándító ezt így hallani, mondani is az, de úgyse lesz minden jó. Úgyis lesz valamilyen betegség, vagy nekünk, vagy szeretteinknek, úgyis lesz valamilyen fizikai, vagy lelki teher, úgyis jön mindig valami újabb nehézség, mert a bűn jelenléte miatt egyszerűen ilyen ez az élet.
Ezt azonban egyáltalán nem egyszerű elismerni. Istentől kapott lelkünk ösztönösen tiltakozik mindez ellen. Mégis meg kell próbálnunk ezt elfogadni. A Bibliában számos történet beszél olyan emberekről, akik jól tudták kezelni a próbákat. Akik nem lázadtak, nem vergődtek a földi élet nyomorúságai miatt, hanem egyszerűen elfogadták, hogy a rossz is ott van az életben.
Gondoljunk csak Ábrahámra. Nagyon sokáig nem volt gyermeke. Amikor pedig végre megszületett a várva várt gyermek, pár év elteltével azt kérte Ábrahámtól Isten, hogy áldozza fel gyermekét, vagyis vigye fel egy hegyre, építsen kövekből egy oltárt, kötözze meg, ölje meg, aztán égesse el, vagyis áldozza fel Istennek. És mit tesz Ábrahám? Összeszedi a holmikat, három napig együtt sétál a kijelölt helyre, majd odaérve megkötözi a gyermeket, ráteszi a megépített oltárra, és végül, még a kést is felemeli, hogy megölje gyermekét. Amikor azonban Isten látta, hogy Ábrahám még a saját fiát is kész volna odaadni Isten parancsára, akkor közbeszólt, és megállította Ábrahámot, aki örömmel ölelhette magához fiát. Ábrahám elfogadta, hogy vannak próbák, vannak nehézségek, és a szenvedés idején is Istenre tudta bízni az életét.
De beszélhetnénk Józsefről is. Őt a testvérei beledobták egy száraz kútba, és ott hagyták, aztán rabszolgasorba került, majd ártatlanul börtönbe. Mégis, minden földi szenvedése között rá tudta bízni magát az Úrra. Tudta, hogy útja szenvedésekkel teli, végül mégis Isten szabadítására emlékeztette testvéreit.
Első teendőnk tehát az, hogy fogadjuk el, hogy a szenvedés jelen van a világban.
2. Aztán a második tény, amelyet tudomásul kell vennünk, az az, hogy vannak korlátaink. Nem tudunk mindent megoldani, és egyáltalán nincsen minden felett hatalmunk. Óriási lelki válságot okozhat az, ha ezt nem látjuk be. Ha azt gondoljuk, mi mindent meg tudunk oldani, nekünk mindenre van valami bölcs gondolatunk, tervünk. Ahhoz, hogy Isten letörölhessen a szemünkről minden könnyet, alázattal be kell látnunk, hogy mennyire porszemnyi az életünk. Ösztönösen bennünk van az én-központúság, mert mindent a saját szemszögünkből nézünk. De amikor egy betegségben, egy gyászban találkozunk az élet véges voltával, az elmúlással, tudomásul kell vennünk, hogy mennyire esendőek vagyunk. Elég egy rossz mozdulat, elég egy hirtelen baleset, elég egy pillanatnyi zavar a szervezetünkben, máris véget ér földi utunk. És mi mégis azt hisszük, hogy a kezünkben tartunk mindent. Testvérek. El kell jutnunk oda, ahová a zsoltáríró Dávid is eljutott, amikor így fogalmaz: „Micsoda a halandó – mondom – hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?”
Nem véletlenül használ Ézsaiás próféta is természeti képeket, amelyek nagyon egyszerűen szemléltetik a mi hatáskörünket, porszemnyi voltunkat Isten nagyságával szemben. „Isten oltalom a zivatarban.” A zivatart mi nem tudjuk befolyásolni. Ha esik az eső, el tudjuk vezetni a vizet, tudunk szivattyúzni, meg árkot ásni, de azt, hogy milyen intenzitással és mennyi eső esik, egyikünk sem tudja befolyásolni. Ha tudnánk, akkor a mezőgazdaságban dolgozók is megtervezhetnék az évet, mindent ki tudnának számolni napra pontosan, és beosztanák a csapadékmennyiséget szükség szerint. De nem tudjuk. Nincs a kezünkben. Nincs felette hatalmunk.
Ugyanilyen szemléltetést látunk a másik képben, amikor azt mondja Ézsaiás, árnyék a hőségben. Isten olyan, mint az árnyék a hőségben. A hőség is egy olyan dolog, amelyet nem tudunk befolyásolni. Lehűthetjük magunkat hideg innivalóval, bekapcsolhatjuk a ventillátort a szobában, de attól a hőség ugyanolyan hőség lesz, mert nincs felette hatalmunk. Ha lenne, akkor nem lenne bozóttűz Ausztráliában. Testvérek! Tudomásul kell vennünk, hogy vannak korlátaink. Vannak olyan dolgok az életben, amelyek felett nincsen hatalmunk, amiket nem tudunk befolyásolni. Betegségek, veszteségek, váratlan kudarcok, nem tudjuk kivédeni őket.
3. Végül azonban, ha elfogadtuk, hogy a szenvedés jelen van a világban, és beismertük, hogy sok mindenen nincsen hatalmunk, ismerjük fel a harmadik tényt is, azt, hogy Istennek viszont minden felett van hatalma. Ha figyeltünk a 29. zsoltár felolvasásánál, észrevehettük, hogy szinte minden mondat az Úr nagyságáról. beszélt. „Az Úr hangja zeng a vizek fölött. Az Úr hangja hatalmas, az Úr hangja cédrusokat tördel, az Úr trónol az áradat fölött. Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel!” Ézsaiás pedig ezt mondja: „Véget vet a halálnak örökre, az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. Erőssége vagy a nincstelennek, erőssége a szegénynek a nyomorúságban, oltalom a zivatarban, árnyék a hőségben.”
Kedves Testvérek! Ebben a könnyekkel teli világban az lehet a legnagyobb vigasztalásunk, hogy Isten minden felett Úr. Az nem segít, ha tiltakozunk a szenvedések ellen, és nem akarjuk elfogadni, hogy vannak próbáink. Azzal sem vagyunk előrébb, ha azt hisszük, hogy mi mindent meg tudunk oldani, mert egyszer úgyis ráébredünk, hogy ez nem igaz. De valódi megoldást, és igazi békességet adhat a szívünkbe az, hogy tudjuk, Istennek
semmi sem lehetetlen. Ő teremtő, és mindenható Úr, aki minden szükségessel el tud látni bennünket itt a földön, de még ennél is többet készít számunkra a vele való örök közösségben. Ő az, aki még a halált is legyőzte az Úr Jézus feltámadásával, és aki a bűn minden hatalmát elvette, hogy amikor ez a földi utunk véget ér, az Ő országában, örök boldogságban élhessünk.
Ha ezt tudjuk, és felismerjük, akkor másként fogunk tekinteni földi próbáinkra is. Isten hatalmában bízva más a betegség, más a fájdalom, de még gyászolni is másképp gyászol az ember, ha tudja, Isten legyőzte a halált. Ahogyan a múlt héten is mondtuk: Krisztus által bőséges a mi vigasztalásunk. Menjünk hát hozzá, ehhez a bennünket is szerető és megváltó hatalmas Úrhoz, hogy jelenlétével letörölhesse könnyeinket, és tőle jövő erőt, és mindent felül író békességet adjon számunkra. Ámen.