jan
9És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. 10Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely Istentől, a mennyből szállt alá, 11telve Isten dicsőségével; ragyogása hasonló volt a legértékesebb drágakőhöz, a kristályfényű jáspishoz, 12fala nagy volt és magas, tizenkét kapuja volt, előttük tizenkét angyal, és a kapukra nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: 13kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu, és nyugat felől három kapu. 14A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. 15Aki velem beszélt, annál volt egy arany mérővessző, hogy megmérje a várost, annak kapuit és falát: 16a város négyszögletű volt, és a hossza annyi, mint a szélessége; és megmérte a várost a mérővesszővel: tizenkétezer futam, hossza, szélessége és magassága egyenlő.
Kedves Testvérek! Ha azt a szót halljuk, hogy egyház, sok minden eszünkbe juthat. Eszünkbe juthat például egy ház. Akár a miénk, akár valaki másé. Aztán eszünkbe juthat például egy felekezet. Római katolikus, görög katolikus, vagy református közösség. Aztán az is lehet, hogy számunkra az egyház, az egy helyszín. Többször hallottam én magam is, amikor valaki úgy mondta telefonba, fent vagyok az egyháznál. Azt akarta az illető körülírni ezzel, hogy itt van a templom, az imaház környékén. Ismét mások egy intézményként tekintenek az egyházra, mint ami szolgáltatásokat kínál. Megyünk az egyházhoz megbeszélni a keresztelőt, a temetést. Mintha az Eon-hoz menne az ember. Aztán vannak, akik a templomban lévő gyülekezetre gondolnak az egyház szó hallatán. Azok tartoznak az egyházhoz, akik járnak az istentiszteletekre. De a képzett gyülekezeti tagok bizonyára kiszélesítenék a kört, és azt mondanánk, hát a mi egyházunk az a Magyar Református Egyház, amely határokon is átível, vannak egyházkerületei, püspökei, és rengeteg gyülekezet tartozik ehhez az egyházhoz.
Bárhogy is legyen, nagyon sokféle elképzelés létezik arról, hogy mi is az egyház. De amikor mi egyházról beszélünk, legtöbbször a földi egyházról szólunk. Az itteni keretek között tudjuk elképzelni azt, hogy mit is jelent az egyház. Emberek, épületek, szolgáltatások, mind ide köthetőek.
Felolvasott Igénk azonban a mennyei egyházról beszél. Ha követtük a Jelenések könyvében az elmúlt napok kijelölt szakaszait, láthattuk, hogy különböző birodalmak buktak el. Háborús állapotok közben mindenféle, a gonosztól vezérelt közösség megbukott. Győzött az Isten serege, és az új teremtésben mindössze egy közösség létezik, mégpedig az Isten egyháza. Erről az egyházról kap János apostol egy különleges látomást, ezt tárja elénk. Mai istentiszteletünkön három fontos jellemzőjét vegyük sorra a mennyei egyháznak.
Az első dolog, amit lát János, az ismerős számára. Azt írja az Ige, hogy a mennyei Jeruzsálem kapuira Izrael 12 törzsének a neve volt felírva, a város falainak alapkövein pedig az Úr Jézus apostolainak a neve látszott. Vagyis a mennyei egyház nem egy teljesen új dolog lesz, hanem folytatása mindannak, amit Isten az ószövetségben és az újszövetségben már létre hozott. Az ószövetségben kiválasztotta Izraelt, elhívta az ősatyákat, az újszövetségben pedig ezt az elhívást az Úr Jézus által, és az apostolok munkája által kiterjesztette az egész emberiségre. Mindaz a sok jó, és áldás, amit Isten már beleültetett ebbe a földi létbe, ott fog folytatódni, és kiteljesedni. Mint, amikor egy több részes film végén kiírják: folytatjuk. Folytatjuk azt, ami Istentől való. Tovább mentjük például a szeretetet. Az a szeretet, amelyet Isten az Úr Jézusban megmutatott számunkra, és amelyet mi is, így vagy úgy, de megpróbáltunk tovább adni, az ott lesz a mennyei egyházban. Vagy az a békesség, amelyet Isten az édenkertbe teremtett, és amit aztán egy-egy nehéz próbánkban is meg tudtunk érezni, szintén része lesz a mennyei egyháznak. Aztán ugyancsak találkozni fogunk az Isten jelenlétében megélt biztonsággal is. Itt a földön, igencsak törékeny a biztonságunk, de Isten jelenlétében mégis sokan el tudják mondani, hogy biztonságban érzik magukat. Ahogy a Heidelbergi Kátéban mondjuk: mennyei Atyám tudta nélkül egyetlen hajszál sem eshet le a fejemről. Ez a biztonságérzet fog kiteljesedni a mennyei egyházban, ahol semmitől és senkitől nem kell majd félnünk.
János tehát azt mondja, hogy az Új Jeruzsálem, Isten új teremtése tulajdonképpen a folytatása annak, amit már eddig is megmutatott magából, itt a Földön. A kérdés csak az, hogy van-e mit folytatnunk? Jelen van-e Isten az életünkben, van-e valami, amit megélünk az Ő áldásai közül? Ha igen, mert elfogadtuk az Ő szeretetét, akkor lesz folytatás. Akkor mindabból a jóból, amit már most is érzünk Isten felől, sokkal több lesz. De ha Istent idáig még nem engedtük be az életünkbe, akkor nem lehetünk részei a mennyei egyháznak. Úgy foglalhatnánk ezt össze a legegyszerűbben, hogy az az állapotunk folytatódik, amelyben itt, a Földön élünk. Ha Istennel közösségben vagyunk, megszólítjuk őt, imádkozunk hozzá, és keressük a vezetését, akkor vele folytatjuk örök életünket. De ha nélküle élünk, ha nem foglalkozunk vele, és nem szólunk hozzá, akkor ugyanez az Isten nélküli élet fog folytatódni az örök kárhozatban. Nagyon távol az Istentől, örök szenvedésben, és örök reménytelenségben.
De menjünk is tovább, és nézzük meg, mi a második tulajdonsága a mennyei Jeruzsálemnek? Azt írja János apostol, hogy a város fallal van körülvéve. De vajon mit jelent ez? A földi egyházról azt mondhatjuk el, hogy nincsenek falai. Izrael népe, és a világon élő hívő emberek nincsenek látható módon elkülönítve. Emberi értelmünkkel nem tudjuk meghatározni azt, hogy ki tartozik Istenhez, és ki nem. Nem tudnánk egy listát adni a világ hitben járó embereiről, mert képtelenek vagyunk erre. Nem mondhatjuk ki, hogy egyes népek, egyes vallások képviselői nem hisznek a maguk módján Istenben, mert ezzel az erővel ők is ezt mondhatnák rólunk. Nincsenek falak, nincsenek egyértelmű határvonalak. Amelyik közösség azt mondja, hogy csak Ő juthat be a mennyországba, annak nem biblikus a tanítása. Vannak olyan emberek, akikről tudjuk, hogy hisznek Istenben, de vannak olyanok is, akikről nem tudjuk ezt megállapítani.
Ezért érdekes kérdés például az egyháztagság is. A Magyarországi Református Egyház törvénye szerint „teljes jogú egyháztag az, akit megkereszteltek, konfirmációi fogadalmat tett, a gyülekezeti istentiszteleten és az úrvacsorai közösségben részt vesz, és egyházközségében az egyház fenntartásához hozzájárul.” Mégis, amikor létrehozzuk a választói névjegyzéket, nagyon sokféle ember megtalálható a listán. Igazából csak azt nézzük, hogy ki fizet, és ki nem. Aki már befizet 3000 Ft-ot, ugyanúgy szerepel a listán, mint aki 10000-re fizet. De sokan vannak olyanok a listán, akikkel mióta itt élek, még nem találkoztam az istentiszteleten. Nyilván vannak idősek, betegek, de sokan úgy egyháztagok papíron, hogy évek óta nem vesznek részt az alkalmakon, nem úrvacsoráznak, nem adakoznak, csak ha valaki elmegy érte, akkor befizetik az egyházfenntartás egy részét. Fontos kérdés tehát, testvérek, hogy mitől vagyunk egyháztagok? Vagy azok vagyunk-e? Vagy ezek szerint meg lehet vásárolni az egyháztagságot?
János leírása rámutat arra, mennyivel másabb lesz a mennyei egyház. Ott egyértelműen érzékelni fogjuk, hogy ki van bent, és ki nincs bent. Mert a mennyei Jeruzsálemet fal veszi körül. Nem lesznek titkos keresztyének, mint nálunk, hogy valaki sosincs templomban, mégis hisz Istenben, és nem lesznek látszatkeresztyének sem, akik befizetik az egyházadót, akik még talán az alkalmakon is részt vesznek, de szívükben nagyon messze vannak Istentől, és a benn való hittől. És mivel a hitetlenek kívül fognak maradni, ezért belül, tisztaság lesz, világosság. Ott, a mennyei egyházban nem lesz már bűn, gonoszság, ott már nem lesznek gyarló egyháztagok, lelkészek, akik bűneikkel szégyent hoznak az Isten népére, mert aki oda belép, azt a Bárány vére, az Úr Jézus vére már megtisztította. Ott már csak azok lesznek, akik megbánták bűneiket, akik elfogadták az Úr Jézus váltságát, és megpróbáltak az ő tetszésére élni. Itt, a földi egyházban vannak gyarló dolgok. Vannak különbségek, értetlenségek, szégyenfoltok, de ott csupa ragyogás, tisztaság lesz minden, mert az Isten dicsősége beragyogja az egész mennyei Jeruzsálemet. Vajon ilyen értelemben egyháztagok vagyunk-e? A 220 névből vajon hányan fogunk szerepelni az Isten listáján is?
Végül pedig, harmadjára, még egy különbségről is beszámol János. A földi és a mennyei egyház közötti legnagyobb különbség ugyanis az, hogy az már nem menyasszonya, hanem felesége a Báránynak, vagyis az Úr Jézusnak. Az egyházat számos helyen a Bárány menyasszonyaként említi a Biblia. Itt azonban így mondja Jánosnak az angyal: Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.
De mi is a különbség a menyasszony, és a feleség között? Ma legtöbben azt mondanák, hogy semmi. Minek az a papír? Még csak el sem kell jegyezni a másikat, össze lehet költözni, együtt lehet élni mindenféle elköteleződés nélkül. Pedig óriási a különbség a menyasszony, és a feleség között. Amikor egy pár jegyben jár, vágyakoznak egymás után, szeretnének sok időt együtt tölteni, de még nem élnek együtt. Emlékszem, amikor jegyben jártunk feleségemmel, hogy vártam a találkozást. Szerettük egymást, de még nem éltünk együtt, mert tudtuk, hogy Isten sokkal többet készít el számunkra a házasságban. És amikor összeházasodtunk, minden megváltozott. Teljesen más lett az életünk az addigihoz képest, mert akkor már együtt élhettünk, közös háztartásban, közös örömökben, gondokban. Beteljesült, amire vártunk.
Valami ilyesmit fogunk megtapasztalni, ott, amikor az Úr Jézussal végre színről színre együtt lehetünk. Most az ígéretek idejét éljük. A Bibliából megérthetjük az Úr ígéreteit, és vágyakozhatunk a vele való örök közösségre. De akkor, és ott, a mennyei egyházban minden várakozásunk be fog teljesedni. Ahogy majd fogjuk is énekelni a 392. dicséretben: „míg látomása egykor dicsőn beteljesül, s a győzedelmes egyház Urával egyesül.”
Kedves Testvérek! Három üzenetet mindenképpen vigyünk magunkkal a mennyei egyházról. Tudnunk kell, hogy a mennyország, a hívők számára az itteni élet folytatása. Aztán tisztában kell lennünk azzal, hogy ott már egyértelmű határok, falak lesznek, ki fog derülni, hogy ki tartozik Istenhez, és ki nem. Végül pedig, reménységgel tekinthetünk előre, mert ott, végre színről színre is találkozhatunk majd vele, hogy az Ő vére által vele való örök közösségben folytathassuk életünket. Adja Isten, hogy ne csak a földi egyházban, hanem a mennyei egyház listáján is szerepeljen a nevünk. Ámen.