Már
Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk. 2Így szólt: Az egyik városban volt egy bíró, aki Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte. 3Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben! 4Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm, 5mégis mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül. 6Azután így szólt az Úr: Halljátok, mit mond a hamis bíró! 7Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket? 8Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?
Lukács 18,1-8
Szeretjük, ha komolyan vesznek bennünket. Egyikünknek sem esik jól, ha csak úgy legyintenek a szavunkra. Így van ez az imádsággal kapcsolatban is. Örülnénk, ha Isten rögtön komolyan venné kéréseinket, és azonnal küldené a választ, a megoldást. A mostani helyzetben ez különösen is jó lenne. Egymást bátorítjuk azzal, hogy milyen sokan, és milyen sok helyszínen imádkozunk a járvány megoldásáért. De vajon milyenek ezek az imádságok? Tudunk-e komolyan, hittel kérni Istentől, vagy megmaradnak a sablonok? Vajon intenzívebb-e az imaéletünk most, mint egyébként? Most komolyan. Hány emberért imádkoztunk például tegnap? És mennyire leszünk kitartóak a könyörgésben, amikor a járványügyi számok egyre aggasztóbbak lesznek?
Mai történetünk azt bizonyítja, hogy még egy “hamis bírónál” is el lehet érni valamit a kitartással. Ha pedig ez így van, miért nem vesszük komolyan, hogy az Úr komolyan veszi kéréseinket? Jézus nem véletlenül hozza fel ezt a példázatot, hiszen Ő maga is tudta, mit jelent kitartónak lenni. “Engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,8)
Tanuljuk meg Tőle ezt a fajta kitartást, és alkalmazzuk imaéletünkben. Dr. Victor János írta: “Csak azt a könyörgést veszi komolyan Isten, amelyet az ember maga is elég komolyan vesz ahhoz, hogy állhatatosan kitartson benne mind a teljesüléséig.”
Vegyük komolyan az imádkozást, hogy Isten is komolyan vehessen bennünket!
Imádság: Köszönöm Istenem, hogy Te meghallgatod imádságaimat. Azért is hálás vagyok, hogy ma is veled való csendességben kezdhetem a napot. Kérlek, segíts komolyan venni az imádság erejét, hadd higgyem el, hogy szavaimnak következménye van, a Te erőd, Te hatalmad által. Taníts úgy imádkozni, hogy komolyan vegyem: hitemmel akár hegyeket is elmozdíthatok a helyükről. Formáld imádságomat tudatossá, hogy a megfelelő ügyekért, emberekért, és a Te akaratodért tudjak könyörögni. Ámen.