Már
“Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, 42és így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől. 43Mert jönnek majd rád napok, amikor ellenségeid ostromfalat emelnek körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak, 44földre tipornak téged és fiaidat, akik falaid között laknak, és kő kövön nem marad benned, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.” Lukács evangéliuma 19,41-44
Talán ez a cím is több kattintást fog eredményezni, ahogyan néhány nappal ezelőtt a “Megvan az ellenszer” című áhítat. Azonban félreértés ne essék, mai üzenetünk sem a statisztika növelése miatt kapta ezt az elnevezést.
Ezekben a napokban szinte felháborító ez a kijelentés, hiszen mindenhol azt halljuk, és azt olvassuk: maradj otthon! Vagyis ne menj látogatóba, és ne fogadj látogatókat. De akkor mi a háttere mai címünknek?
Nyilvánvalóan a mai Igeszakasz. Az Úr Jézust éppen Jeruzsálem határában találjuk, amint Virágvasárnap bevonul a fővárosba. Mielőtt azonban megérkezne, rápillant a városra, és sírva fakad. Megsiratja Jeruzsálemet. Tudja, hogy már csak néhány napig láthatják Őt, hiszen hamarosan eljön a Nagypéntek, Jézus önfeláldozása. Ott volt közöttük, meglátogatta őket, hirdette közöttük az Ő országát, de nem hallgattak rá. Megvetették, kigúnyolták, megalázták, majd végül keresztre feszítették. Nem éltek jól Jézus látogatásával, nem használták ki a vele töltött időt. Ezért szomorú.
Ma sok helyen látogatási tilalom van. Sőt, valószínűleg a kijárási tilalomnak is eljön az ideje. Mégis fogadhatunk Látogatót. Az Úr Jézus ma még elérhető, megszólítható, segítségül hívható. Használjuk ki ezeket a különleges napokat arra, hogy Vele közösségben vagyunk. Éljünk ezzel a ránk kényszerített böjttel, és fogadjuk be Őt a szívünkbe, mindennapjainkba. Ne kelljen megsiratnia minket amiatt, hogy amikor alkalmunk volt rá, nem fogadtuk Őt.
Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt! Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket! (Zsidókhoz írt levél 3,15)
Imádság: Bocsásd meg Úr Jézus, hogy eddigi életem során olyan sokszor nem használtam ki a Veled tölthető időket, alkalmakat. Te újra és újra jöttél, kopogtattál, én pedig mással foglaltam el magamat. Segíts, hogy ha már így alakult a helyzet, és többet kell bezárva lennem, hadd éljek ezzel a különleges lehetőséggel.
Ének: 165,6 dicséret: Jöjj és lakozz bennem: hadd legyen már itt lenn templomoddá szívem-lelkem! Mindig közellévő: jelentsd magad nékem, ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn mindenben csakis Téged lásson, leborulva áldjon!