“Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat, 46ezt mondva nekik: Meg van írva: „Az én házam imádság háza legyen, ti pedig rablók barlangjává tettétek.” 47Ezután naponként tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetőivel azon voltak, hogy elveszítsék, 48de még nem találták meg a módját, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép – hallgatva őt – rajongott érte.”
Lukács 19,45-47
Az Úr Jézus hatással volt az emberekre. Ha találkozott valakivel, az illető életében valami megváltozott. A legtöbb bibliai leírás arról árulkodik, hogy az emberek vagy Jézus rajongói lettek, vagy pedig ellenségeivé váltak. Vagy nagyon megszerette valaki Jézust az Ő segítőkészsége, hatalma, jóindulata következtében, vagy pedig irigy lett rá az ember, és megpróbált szembe menni vele, ártani neki.
Mai történetünkben is erre láthatunk példát. Az, hogy Jézus megtisztította a templomot az árusoktól, kétféle következményt vont maga után. Egyesek rajongóivá lettek, mert látták, hogy valóban Ő van igazán otthon a templomban, mások pedig azon gondolkodtak, hogy hogyan szervezhetnék meg az Ő meggyilkolását.
Eltelt 2000 év, de a helyzet nem sokat változott. Az Úr Jézus jelenléte, hatalma, szeretete ma is ezt a kétféle hatást tudja kiváltani belőlünk, emberekből. És bármennyire is szeretnénk valamilyen aranyközéputat, nincs harmadik választási lehetőség. Ha az Úr Jézus rajongója vagyok, akkor a szó legszentebb értelmében “imádom” Őt. Vele kapcsolatban nem túlzás semmiféle magasztalás, dicsőítés, hiszen a Megváltóról, az eljövendő Úrról beszélünk. Ha azonban az ellensége vagyok, akkor akarva, vagy akaratlanul de ártok neki. Nem viszem előre az Ő ügyét, nem szolgálom. “Aki nincs velem, az ellenem van” – mondja Jézus. (Máté 12,30)
Ha Jézus rajongói közé szeretnék tartozni, akkor ne érjem be holmi “követéssel”, alkalmi érdeklődéssel. Legyek aktív, odaadó, áldozatkész rajongó. Ha pedig az ellenségei között érzem magam, aki tudatosan kárt okoz neki, szégyent hoz rá, csorbítja hírnevét, akkor tudatosítsam magamban, hogy Ő még ennek ellenére is szeret engem, és meghalt értem a kereszten. Sőt, most is azért imádkozik, hogy az Atya bocsássa meg mindazt, amit ellene tettem.
Rajongó, vagy ellenség? Melyik vagyok? És melyik szeretnék lenni?
Imádság: Uram, sokszor szándékosan vagy véletlenül, de beállok a Te ellenségeid közé. Ártok Neked azzal, amit mondok, azzal, ahogy élek, azzal, hogy a bűn uralja a mindennapjaimat. De szeretnék a rajongód lenni. Hiszen méltó vagy a dicséretre, imádatra. Tégy engem alkalmassá a “rajongó” létre, hogy ne szégyent, hanem dicsőséget hozzak a Te nevedre. Ámen.