Már
1Mózesnek, az ÚR szolgájának halála után ezt mondta az ÚR Józsuénak, Nún fiának, Mózes szolgájának: 2Mózes, az én szolgám meghalt. Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok. 3Nektek adok minden helyet, amelyre lábatokkal léptek, ahogyan megígértem Mózesnek. 4A pusztától és a Libánontól a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, nyugat felé pedig a Nagy-tengerig a ti területetek lesz a hettiták egész országa. 5Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam. Nem hagylak magadra téged, és nem hagylak el. 6Légy erős és bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. 7Csak légy erős és igen bátor, tartsd meg és teljesítsd mindenben azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el attól se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. 8Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, arról elmélkedj éjjel-nappal, őrizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. 9Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR mindenütt, amerre csak jársz.
Józsué könyve 1,1-9
Józsué egyáltalán nem volt könnyű helyzetben. Meghalt a nagy Mózes, aki kihozta a népet Egyiptomból, és aki évtizedeken át vezette őket a pusztai vándorlás során. Kihalt egy generáció, és most az új hazára szomjazó tömegekkel valahogy át kellene kelnie a Jordán folyón, sőt, háborúk árán el kellene foglalnia az idegen földet. Nem sok ez egy kicsit? Nem túlozza el Isten azt a küldetést, amit rábíz? De. Elég komoly a feladat.
Azonban az Úr muníciót is ad a Józsué előtt álló úthoz. Először is megígéri neki, hogy a népnek sikerül majd elfoglalnia az Úr által kijelölt területeket. Ő készítette el Kánaán földjét, és a kezükbe is fogja adni. Aztán Isten bátorítja is Józsuét. Az Úr tudja, és megérti Józsué félelmeit, aggodalmait, ezért többször is mondja neki: ne félj, ne rettegj, légy erős és bátor, sikerülni fog! Harmadjára pedig azt is elárulja, hogy mi szükséges a sikeres honfoglaláshoz, és az ottani boldoguláshoz. Olvasd a törvénykönyvet, tanulmányozd, és tartsd meg mindazt, ami benne van! Vagyis Isten arra kéri Józsuét, hogy továbbra is figyeljen rá. Sőt, minden eddiginél jobban foglalkozzon az Ő általa felkínált vezetéssel. Mert ha ezt teszi, akkor mindig érezni fogja jelenlétét, gondoskodását. Józsué komolyan vette Isten szavát. Benne bízott, és népe tagjait is az Istenfélelemre bátorította. Ezért volt sikeres hadvezér, ezért tudta elvégezni a rá bízott küldetést.
Egy hónappal ezelőtt valószínűleg nem foglalkoztunk azzal, hogy áprilisban Józsué könyvét fogjuk olvasni. De azt sem gondoltuk volna, hogy a járvány miatt veszélyhelyzetben lesz az egész világ. Isten azonban tisztában volt mindezzel. Ő már akkor tudta, hogy ezekben a napokban jól fog jönni a Józsué felé intézett bátorítás.
Előttünk is vannak akadályok. Aggodalom, félelem, lelki problémák, anyagi gondok, előre nem látható, kiszámíthatatlan jövőkép. A most élő generációk tagjai még nem tapasztaltak hasonlót. Az Úr azonban minket is szeretne erősíteni. Ma is vannak élő ígéretei, amelyekbe belekapaszkodhatunk. Amit nekünk akar adni, amit elkészített számunkra, afelől ne aggódjunk. Aztán észre kell vennünk az Ő bátorító szavait. Jussanak eszünkbe az aranymondások, lelki énekek, amelyekkel erősíthetjük magunkat, egymást. Végül pedig tegyük meg azt, ami rajtunk áll. Vagyis maradjunk a közelében, és figyeljünk még jobban rá. Tanulmányozzuk az Igét, éjjel-nappal, szólítsuk meg Őt imádságban, és kövessük Urunk vezetését, hogy végül megérkezhessünk az általa elkészített Mennyei hazába.
Imádság: Te látod a félelmeimet, gyengeségeimet. Mégis jó tudni, Uram, hogy nem akarsz ilyen állapotban hagyni engem. Köszönöm a mai bátorítást, ami előtt nem hunyhatok szemet. Segíts, hogy komolyan tudjam venni szavaidat, és mind a rövid-, mind a hosszú távú jövőmet a kezedbe tudjam tenni. Ámen.