ápr
1Amikor Jézus feltekintett, látta, amint a gazdagok áldozati ajándékaikat a perselybe dobják. 2Észrevett egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba, 3és így szólt: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. 4Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije volt, az egész vagyonát. Lukács evangéliuma 21,1-4
Mai történetünk az odaszánásról szól. Az adakozó özvegyasszony, nem csupán két fillért dobott a perselybe, hanem az egész vagyonát. Mindenét, amije volt. Annyira hálás volt a szíve, annyira Istenre bízta élete anyagi részét, hogy még az utolsó filléreket sem sajnálta odaadni Isten dicsőségére. Nem azt számolgatta, hogy neki mennyi marad, hanem amire a Lélek indította, azt megtette. Mindeközben Jézus a gazdag adakozók filléreskedésére is felhívja a figyelmet. Hiába adtak nagyobb összeget, ők fölöslegükből adakoztak. Nem mondtak le semmiről, nem hoztak áldozatot.
A kérdés ma is az, hogy mennyit szánunk oda Istennek. Bevallom őszintén nagyon jól esett, amikor az elmúlt néhány napban többen is megkérdezték a gyülekezetből, hogy hogy állunk anyagilag. Küldjenek-e adományt? Mert ugye alkalmak, és találkozások híján az adakozásra is kevesebb lehetőség van. Jó érzés olyan gyülekezetben szolgálni, ahol a felelős egyháztagok odaszánják Isten ügyére a pénzüket. Még a veszélyhelyzetben is. Még akkor is, amikor nekik is szűkösebb a keret. Az ilyen odaszánt adakozók biztosan meg fogják találni a módját annak, hogy ebben a különleges helyzetben is (vagy a járvány végeztével) bedobják a maguk két fillérjét. És nem kell ehhez körlevelet írni, nem szükséges a lelkésznek emiatt aggódnia, vagy anyagi segítségért körbetelefonálnia a gyülekezetet. Mert ha oda szántuk, akkor oda is tudjuk adni. Az, hogy mikor és hogyan, részletkérdés.
De nemcsak a perselypénz vonatkozásában, hanem életünk más területein is kérdés, miből mennyit szánunk oda Istennek? Már kezdjük megszokni a veszélyhelyzetben való létet, a megváltozott hétköznapokat. Kialakult az új életritmus, ami sokak számára teljesen más, mint korábban. De vajon mennyi időt szánunk Istenre? Mennyivel imádkozunk többet? Hány perccel töltünk többet az Ige előtt? Most is csak a fölöslegből adunk, vagy ez a különleges böjt végre segített abban, hogy tényleg odaszenteljük magunkat Istennek? Ha ez a járványhelyzet sem változtat hétköznapi szokásainkon, Istennel való kapcsolatunkon, akkor vajon mi fog változtatni?
Az Úr Jézus ma is figyeli, miből mennyit szánunk oda számára. Vegyünk példát Tőle, aki megalázta magát, még életét sem sajnálta, hanem mindent odaadott értünk a kereszten, és hálából mi is szánjuk oda neki időnket, adományainkat, figyelmünket, egész valónkat.
Imádság: Köszönöm Uram, hogy olyan sokat adtál nekem életem során. Hálás vagyok a rám bízott anyagi, és lelki javakért, a nekem átadott örömökért, áldásokért, rám bízott személyekért, életekért, felelősségért. Kérlek, Uram, segíts, hogy neked szentelt életet éljek, és ne a feleslegesből adjak, hanem a fontosból. Adj ehhez kellő alázatot, odaszánást, és jókedvet. Ámen.