ápr
29Mondott nekik egy példázatot is: Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind! 30Amikor látjátok, hogy már kihajtottak, magatoktól is tudjátok, hogy már közel van a nyár. 31Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa. 32Bizony mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz. 33Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.
34Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól, és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, 35mint valami csapda, mert rá fog törni mindazokra, akik a föld színén laknak. 36Legyetek tehát éberek, és szüntelen könyörögjetek, hogy legyen erőtök kimenekülni mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.Lukács evangéliuma 21,29-36
Mai szakaszunkban Jézus folytatja az Ő második eljövetelével kapcsolatos jövendöléseit. Idáig sem kertelt, de most, hogy hamarosan eljön szenvedésének ideje, nagyon koncentráltan és lényegre törően inti tanítványait a jövővel kapcsolatban. Felvázolja, hogy mire számíthatnak majd, de arra is felhívja a figyelmüket, hogy hogyan érdemes készülni az Emberfia eljövetelére.
Két tipikus emberi viselkedést tár a tanítványok elé, amellyel kapcsolatban óva inti a tizenkettőt. Az egyik dolog, ami tönkreteheti a Krisztus-várást, az az élvezetek mámora, a másik pedig a megélhetés gondja. Ha valaki csak az élvezeteknek él, és mindent az evilági örömökben szeretne megtalálni, annak könnyen eltorzulhat az értékrendje, és megfeledkezhet az Úrról. De a másik véglet is veszélyes, mert ha mindig csak a megélhetés gondjaival, a hétköznapok próbáival foglalkozunk, akkor szintén csapdába estünk. Nem szabad engednünk, hogy az evilági örömök, és gondok eltereljék a figyelmünket arról, akire igazán várunk!
Talán mindnyájunk életében felismerhető időnként ez a két véglet. Vagy nagyon jól érezzük magunkat, mert sikerült elérnünk valamit, felújítottuk a házat, megvalósítottunk egy családi projektet, tudjuk élvezni az életet, vagy pedig minden időben találunk valamit, ami miatt aggódhatunk. Egyszer a pénz miatt aggódunk, aztán gyermekeink jövője miatt, most éppen a járvány ad okot a félelemre, de ha akarunk, mindig találunk valamit, ami miatt retteghetünk. Ne engedjük, hogy a Sátán, a nagy szétdobáló elterelje a figyelmünket. Vegyük észre a jeleket, számítsunk Krisztus közeledésére, érkezésére, és készüljünk a Vele való örök közösségre.
Nagyhét van. Húsvétra készülünk. Ha nem is úgy, mint máskor szoktunk, de most is megtarthatjuk a lelki bűnbánati hetet, és együtt ünnepelhetünk majd Húsvét reggelén. Legyen ez a hét valódi készülés, amelyben nem esünk bele a fent említett csapdákba. Egyrészt ne lustuljunk el, ne dőljünk hátra, hogy most végre nem kell annyit készülődni, mert úgysem jön senki. Jó értelemben élvezhetjük ezt az állapotot, csak nehogy a mámor, a kényelem elvegye a figyelmünket a lényegről. Másrészt pedig ne engedjük, hogy az aggodalom behálózzon bennünket. A lehetséges eszközökkel tartsuk a kapcsolatot szeretteinkkel, barátainkkal, és erősítsük egymást, hogy a félelem és a magány rá ne telepedjen az ünnepünkre.
“Vigyázzatok magatokra! Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek!”
Imádság: Mostanában megtanultunk vigyázni az egészségünkre, a másikkal való érintkezés elkerülésére. De jó lenne, ha ugyanígy vigyázni tudnánk magunkra, és elkerülnénk a mámor, és az aggodalom csapdáját is. Kérünk, segíts nekünk az ünnepi készülődésben, hogy ezen a rendhagyó időszakban Veled ünnepelhessünk! Ámen.