ápr
4Tizenkét órától három óráig sötétség lett az egész földön. 45A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. 46Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet! És ezt mondva meghalt.
Lukács evangéliuma 23, 44-46
Nagypénteken az Úr Jézus testileg és lelkileg is szenvedett. Az előző nap estéjétől kezdve komoly bántalmazásban volt része. Ütötték, pofozták, verték. Kihallgatása közben leköpték, megalázták, amennyire csak lehetett fizikailag is próbára tették. Ehhez jött még a korbácsolás. Bár Pilátus valószínűleg azt gondolta, elég lesz, ha megkorbácsolják Jézust, a “feszítsd meg”-et kiáltó tömegnek több kellett. Így aztán jött a keresztre feszítés, annak minden fájdalmával. Óriási fájdalmak között Jézus maga vitte saját keresztfáját a vesztőhelyre, ahol hatalmas szegekkel átütötték kezét. A töviskorona ekkor már rég óta gyötörte. Néhány órányi leírhatatlan szenvedés, majd Jézus kileheli lelkét.
Vajon te kibírtad volna ezt a fajta fizikai szenvedést?
És még nem is beszéltünk lelki szenvedéséről. Tanítványai magára hagyták. Népe vallási vezetői vádolták. Sokan azok közül, akik pár nappal korábban “Hozsannát” kiáltottak neki, most “Feszítsd meg”-et ordibáltak. De még az Atya is elhagyta. Jézus meg is kérdezi halála órájában: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” A legnehezebb lelki gyötrődést azonban az jelenthette számára, hogy “alászállt a poklokra”. Vagyis vállalta azt, hogy helyettünk megjárja a kárhozatot. Azért, hogy nekünk ne kelljen az örök kárhozatra jutnunk, Ő még ezt is vállalta. A mennyei dicsőségből nemcsak a földi nyomorúságba, hanem a kárhozat mélyébe ment le értünk. Ő, a tökéletes, az ártatlan, az Isten Fia.
Vajon te kibírtad volna ezt a fajta lelki szenvedést?
Az Úr Jézus kereszthalála olyan mértékű szenvedéssel járt, amilyet valószínűleg mi nem bírnánk ki. Főleg nem úgy, hogy ha hatalmunkban állna bármikor véget vetni az egésznek. Jézus azonban nem is ezt várja tőlünk. Ez az Ő küldetése volt, hogy megválthasson bennünket a bűn hatalmából.
Azonban mégiscsak van valami, amit jó lenne, ha mi is kibírnánk. Nagypénteken a Jézust vádló és elítélő emberek mindegyike mintha egy-egy szöget ütött volna az Úr kezébe. A sokaságban lévő emberek nem bírták ki, hogy ne kiabálják a “Feszítsd meg”-et. A főpapok, írástudók nem bírták ki, hogy ne hazudjanak Pilátusnak. A helytartó pedig nem bírta ki anélkül, hogy ne féltette volna saját hatalmát, pozícióját. A nagypénteki sokaság bűnben élt, és bűnben maradt.
Milyen jó lenne, ha mi kibírnánk a bűn nélkül. Ha nem vernénk Nagypéntek óta is minden nap néhány szeget az Úr Jézus kezébe. Milyen óriási teljesítmény lenne az a részünkről, ha hálából Jézus áldozatáért, mi hátat tudnánk fordítani bűneinknek.
Milyen óriási dolog lenne, ha kibírnánk akár csak egy napot is anélkül, hogy bánjuk egymást szavainkkal. Vagy mekkora siker lenne, ha kibírnánk néhány órát aggodalmaskodás, vagy elégedetlenség nélkül. Milyen sokat változna a világ, ha kibírnánk néhány hetet anélkül, hogy csak az önzés, a pénz, és a saját előmenetelünk a fontos számunkra.
Neked mit kellene kibírnod? Mi az, amiről lemondhatnál, mert az Úr Jézus érted való kereszthalála erre indít? Bírd ki! Ő kibírta érted. Vállalta a szenvedést, hogy képessé tegyen téged is az áldozathozatalra, és a neki való hálaadásra.
A mai napon szánj néhány percet arra, hogy átgondold, mit tett érted, és te mit tehetsz Érte!
Imádság: Uram, köszönöm, hogy Te mindent megtettél értem. Ameddig kellett, kibírtad a szenvedést, a próbát. Kérlek, formálj engem úgy, hogy én is erős legyek, és Veled megálljt tudjak mondani a bűneimre. Ha ezt meg tudom tenni, az én életemben is értelmet nyert a Te kereszthalálod. Ámen.