ápr
36Miközben ezekről beszélgettek, maga Jézus állt meg közöttük, és így köszöntötte őket: Békesség nektek! 37Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. 38Ő azonban így szólt hozzájuk: Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? 39Nézzétek meg a kezeimet és a lábaimat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és nézzetek meg jól! Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van. 40És ezeket mondva, megmutatta nekik a kezeit és a lábait.
45Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat, 46és így szólt hozzájuk: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, 47és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. 48Ti vagytok erre a tanúk. 49És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.
Lukács evangéliuma 24, 36-40; 45-49
“A tanú az a személy, aki arról, hogy egy dolog vagy esemény hogyan történt, bizonyíthat, bizonyságot tehet.” – szól az értelmező szótár definíciója. Vagyis az lehet valaminek a tanúja, aki látta, mi történt, vagy hallotta miről beszéltek. Személyesen jelen volt egy bizonyos helyzetben, és el tudja mondani, hogy mi történt.
Jézus feltámadása kapcsán több tanú viselkedését is figyelemmel kísérhetjük. Az első tanúk az őrök voltak. Őket azzal bízták meg, hogy őrizzék Jézus sírját. Amikor azonban látták az angyal megjelenését, jelentették az esetet feletteseiknek. Milyen érdekes, hogy először igaz tanúnak bizonyultak, hiszen a főpapok és írástudók előtt részletesen beszámoltak a történtekről.
Később azonban a pénz, a meggazdagodás lehetősége hamis tanúvá változtatta őket. A főpapok egyszerűen lefizetik a katonákat, akik hamis tanúként elterjesztik, hogy Jézus testét a tanítványok rabolták el. Milyen kár értük.
Még jó, hogy más tanúi is voltak Jézus feltámadásának. Az asszonyok nem sokkal az angyalokkal való beszéd után találkoztak Jézussal, aki “szembe jött velük”. Így aztán hitelesen és örömmel vihették a hírt a tanítványoknak a Mesterről. Később pedig, amikor a tanítványok épp együtt voltak, Jézus mindnyájuknak megjelenik, és bebizonyítja, hogy igaz, amiről az asszonyok beszéltek. És mivel mindnyájan látták Jézust, mindnyájan az Ő feltámadásának tanúivá váltak. Ez a tanú-lét pedig egész további életüket meghatározta. Pünkösd után, a Szentlélekkel telve mind a maguk módján élték tovább tanúként életüket. Van, aki evangéliumot írt, más bizonyságot tett közülük, és sokan még életük árán is kiálltak az Úr Jézus hirdetése mellett.
Csak az lehet tanú, akinek személyes élménye van. Manapság az Úr Jézus nem szokott csak úgy szembejönni velünk. Ilyen fizikai, testi találkozásunk egyelőre nem lehet vele. Azonban ma is tanúi lehetünk, ha érezzük jelenlétét. Mert Ő ma is él, és megjelenik az életünkben. Akinek van vele élménye, az tud róla beszélni. Akit megszólít, az bizonyságot tud róla tenni. Aki érzi segítségét, erejét, áldásait, az ma sem marad néma. Annak fizethetnek bármennyit, nem tud, és nem is akar csendben maradni. Mert aki találkozott az Úr Jézussal, az ma is hiteles tanú lehet.
Az elmúlt Húsvét alkalmával találkoztam-e az Úr Jézussal? Volt-e megszólító üzenete számomra? Beszéltem-e róla valakinek? Milyen tanú vagyok?
Imádság: Uram, köszönöm, hogy Igédben, és Szentlelked által ma is érezhetem jelenlétedet. Köszönöm, hogy az elmúlt Húsvéti ünnepben is velem voltál, és bár nem lehettem fizikailag a templomban, mégis éreztem, hogy te ott vagy velem. Segíts, hogy hiteles tanúd lehessek, és ne szégyelljem a rólad szóló bizonyságtételt. Ámen.