Mit szólsz hozzá?

¹⁷Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. ¹⁸Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tudatlanságukban, és megkeményedett a szívük. ¹⁹Mivel erkölcsi érzékük eltompult, bujálkodásra adták magukat, mindenféle tisztátalanságot művelve mohóságukban. ²⁰Ti azonban nem így tanultátok Krisztust; ²¹ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok felőle tanítást, ahogyan az igaz Jézusban: ²²vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; ²³újuljatok meg lelketekben és elmétekben, ²⁴öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.
²⁵Ezért tehát vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a felebarátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. ²⁶Haragudhattok, de ne vétkezzetek: a nap ne menjen le haragotokkal, ²⁷helyet se adjatok az ördögnek. ²⁸A tolvaj többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. ²⁹Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. ³⁰És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára. ³¹Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. ³²Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.

Efézus 4,17-32

Mit szólsz hozzá? Milyen szavakat használsz? Milyen indulattal beszélsz? Miről beszélsz? Mai Igénkben Pál apostol az új ember felöltözése kapcsán radikális változtatásokra biztat bennünket. Életünk számos területében tesz egy-egy javaslatot, ma csak egyet emeljünk ki ezek közül: figyeljünk oda a szavainkra!

Először arra bátorít, hogy vizsgáljuk felül szavaink tartalmát. “Vessétek le a hazugságot!” Ha minden ember betartaná ezt a rendelkezést, egy teljesen más világban élnénk. A hazugság minden emberi kapcsolatot megront, és érzéketlenné, felelőtlenné és hiteltelenné tesz. Tartózkodjunk tőle. De ide tartozik még a keserű beszéd kérdése is. Rengeteg panasz és keserűség árad szavainkból. Ezek azonban nem csak minket tesznek tönkre, hanem környezetünkre is bomlasztó hatással vannak. Valóban szükségünk van ezekre? Előbbre viszi az életünket a keserűség, a lemondás, az aggodalom?

Szavaink tartalma mellett a háttérben húzódó érzelmeinkre is oda kell figyelnünk. Nem csak az számít, hogy mit mondunk, hanem az is, hogy mit hogyan mondunk. “Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt!”

Érdemes lenne kipróbálni, milyen hatást érünk el, ha ugyanazokat a szavainkat indulat, harag és kiabálás nélkül ejtjük ki a szánkon. Nagyon jól tudjuk milyen egy indulatos, haraggal teli, kiabálós veszekedés, és mennyivel másabb egy beszélgetés, amelyből mindez hiányzik.

A legtanulságosabb mondat azonban talán ez: “Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.” Gondoljunk bele, mennyivel kevesebbet beszélnénk, ha bomlasztó szavainkat nem ejtenénk ki. Bizony, más lenne a hangulat a családban, más lenne a viszony a szomszédságban, másként telne egy-egy nap a munkahelyen, ha csak akkor szólalnánk meg, ha az jó a szükséges építésre. Pál arra bátorít, próbáljuk meg! Legyenek építőek szavaink, hogy áldást hozzanak azokra, akik hallják!

Imádság: Köszönöm, Uram, hogy tudok beszélni. Bocsásd meg, hogy ezt a különleges eszközt sokszor mégis rosszul használom. Nem jót, vagy nem jól szólok, sőt inkább ártok szavaimmal, mint építek. Segíts felülvizsgálni szavaimat, beszédemet, és formálj, hogy szavaim áldást hozzanak a környezetemben lévőkre. Ámen.