máj
1Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. 2A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.
3Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. 4Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. 5És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte el. Így lett este, és lett reggel: első nap.
6Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket! 7Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. 8Azután elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap.
9Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a szárazföld! És úgy történt. 10Azután elnevezte Isten a szárazföldet földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte el. És látta Isten, hogy ez jó.
11Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcsfákat, amelyek gyümölcsöt teremnek, és majd abban magvuk lesz a földön. És úgy történt. 12Hajtott tehát a föld növényeket: különféle füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcstermő fákat, amelyeknek magvuk van. És látta Isten, hogy ez jó. 13Így lett este, és lett reggel: harmadik nap.
14Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és jelezzék az ünnepeket, a napokat és az esztendőket, 15és legyenek világító testekként az égbolton, hogy világítsanak a földre! És úgy történt. 16Megalkotta Isten a két nagy világító testet – a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka – és a csillagokat. 17Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre, 18és uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. 19Így lett este, és lett reggel: negyedik nap.
20Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt!
21És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle úszó élőlényeket és a különféle madarakat. És látta Isten, hogy ez jó.
22Azután megáldotta őket Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizét; a madarak is sokasodjanak a földön!
23Így lett este, és lett reggel: ötödik nap.
24Azután ezt mondta Isten: Hozzon elő a föld különféle élőlényeket: különféle jószágokat, csúszómászókat és vadállatokat! És úgy történt.
25Megalkotta Isten a különféle vadállatokat, a különféle jószágokat és a különféle csúszómászókat. És látta Isten, hogy ez jó.
Sokan azt mondják, hogy az Isten által megformált első állat a légy volt. Isten csak annyit mondott: Légy!
A viccet félretéve azonban a teremtéstörténetet olvasva ma is rácsodálkozhatunk Isten szavának hatalmára és erejére. Megfigyelhetjük, hogy kezdeti állapotokból, a sötétségből, a rendezetlenségből Isten szava hogyan formálja meg ezt a csodálatos világot. Amikor Isten megszólalt, kétféle dolog történt.
A teremtés bizonyos napjaiban Isten szava rendező munkát végzett. Elválasztotta a világosságot a sötétségtől, elválasztotta a boltozat alatti vizeket a boltozat feletti vizektől, elválasztotta a szárazföldet a tengertől, majd pedig a nappalt az éjszakától. A rendezetlenségben megszólalt az Úr, és szava rendet, rendszert teremtett.
Más teremtési napokon pedig arra csodálkozhatunk rá, hogy Isten nemcsak jó rendező, hanem szava alkotni is képes. A semmiből bármit elő tud állítani. Ahogyan a légy esetében is ez így volt. Azt mondta: legyen világosság, és lett világosság. Azt mondta: legyen égbolt, és lett égbolt. Parancsolt, hogy növesszen a föld növényeket, és zöldbe öltözött a pusztaság. Szavára égitestek formálódtak, állatok lepték be a földet, vizet, levegőt, és létrejött az a csodálatos egység, amelyet az ember pusztító tevékenysége ellenére mindmáig fenntart.
Isten szavának ma is ilyen ereje van. Ahol az Úr Igéje megszólal, ott először is rendeződnek dolgok. Ahol előtérbe kerül a Biblia, ott rendeződnek az emberi kapcsolatok. Rendeződnek megromlott házasságok, szülő-gyermek viszonyok, korábban jól működő közösségek. Ahol megszólal az Úr Igéje, ott emberi életek újulnak meg. A félelemből, a depresszióból, az elégedetlenségből Isten szavára rend lesz, és békesség.
Ám nem csupán a meglévő dolgok rendeződhetnek, hanem újak is létre jöhetnek. Ha Isten akarja, megszülethetnek új tervek, új közösségek, új kapcsolatok, új remények, sőt, még gondolkodásban, hozzáállásban is tud újat formálni az Úr.
Isten szavának ma is ereje van. Amikor azt mondja: “légy!” akkor azt vegyük komolyan. Légy hű mindhalálig! Légy csendben és várj az Úrra! Légy erős, és bátor! Légy jókedvű ifjúságod idején!
Engedjük, hogy Isten Igéje minden nap formáljon bennünket. Tegye rendbe, ami összekuszálódott az életünkben, és formálja újjá, ami teljesen tönkrement.
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy ilyen csodálatos világot teremtettél. Hálás vagyok benne mindazért, amit már én is láthattam a saját szememmel. Kérlek, Te formáld az én életemet is szavaddal akaratod szerint. Ámen.
Feladat: Amikor találkozunk egy léggyel, általában az jut először az eszünkbe, hogy le kellene csapni. Ma, ha találkozunk egy léggyel, gondolkodjunk el azon, hogy vajon mit szeretne rajtunk formálni Isten, és odafigyeltünk-e ma az Ő szavára?