máj
1Dávidé. URam, utánad sóvárog a lelkem! 2Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim! 3Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled! 4Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! 5Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem. 6Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak. 7Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, URam! 8Jó és igaz az ÚR, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat. 9Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat. 10Az ÚR minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.Zsoltárok könyve 25,1-10
18Jézus Krisztus születése pedig így történt: Mikor anyja, Mária már jegyese volt Józsefnek, de még nem keltek egybe, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. 19Férje, József, aki igaz ember volt, és nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsátja. 20Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. 21Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből. 22Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: 23„Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti: Velünk az Isten.
24József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki, és feleségül vette őt, 25de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.Máté 1,18-25
Kedves Testvérek! 49 nappal ezelőtt, ha itt voltunk, emlékezhetünk, hogy így szólt az Ige: „Ha az Úr akarja és élünk…” akkor ez és az fog velünk történni. Jelentem, az Úr mindezidáig akarta, hogy éljünk, ezért ha nem is megszokott módon, de most ismét itt lehetünk. Garantálom, hogy ez lesz életünk eddigi legjobb autós istentisztelete. És egyben a legrosszabb is, mert valószínűleg egyikünk sem volt még ilyen alkalmon. Az Úr akarta, hogy éljünk, ezért most is Rá fogunk figyelni. Engedjük, hogy a szokatlan körülmények ellenére is megérintsen bennünket az Ő szava.
Mai istentiszteletünk már a megérkezés módjában is más, mint a korábbiak. Sokan, az ittlévők közül egyébként is autóval szoktak jönni, de most meg kellett keresni a focipályára vezető utat. Autóval nem nagyon szoktunk erre járni, ezért kellett a segítség, hol is jöjjünk be, merre haladjunk, hová parkoljunk, hogy mindenki elférjen, és látható, hallható legyen az igehirdetés. Kerestük az utat, hogy megérkezzünk, és együtt lehessünk.
De nemcsak a fizikai megérkezésben kellett keresni a megfelelő utat, hanem amióta nem találkoztunk egymással, életünk sokféle más területén is útkeresésre voltunk kényszerítve. Ami márciusig természetes volt, az most már rendkívüli. A legalapvetőbb hétköznapi dolgainkban is meg kellett találnunk az új lehetőségeket, módszereket. Mit csináljunk otthon? Hogy oldjuk meg a munkánkat? Mennyi jövedelemre számítsunk? Mikor mehetünk, vagy mikor nem mehetünk boltba? Viseljünk-e szájmaszkot, vagy nem szükséges? Találkozzunk-e szüleinkkel, nagyszüleinkkel, gyermekeinkkel, vagy megengedhetjük magunknak az egymással való közösséget? Tartsunk-e istentiszteletet, és ha igen, akkor hogyan?
Kedves Testvérek! Jó tudni, hogy nem mi vagyunk az elsők, akik Istenre figyelve próbálnak új utakat keresni. A felolvasott igeszakaszokban is találhatunk olyan embereket, akik hasonló helyzetben voltak. Ők nem pont egy járvány miatt kialakult állapotban, de hozzánk hasonlóan útkeresésben voltak.
Ott van először is a zsoltáríró Dávid, aki életének számos helyzetében kereste az Isten által kijelölt utat. Már egészen fiatalon, amikor testvéreit látogatta meg a filiszteusok ellen vívott háborúban, kereste, hogy miként szolgálhatná Urát. Érezte, hogy nem hallgathatja tovább Góliát istenkáromlását, ezért önként jelentkezett, hogy harcoljon Istenéért. Aztán később, amikor Saul király ellen menekült, bizony kétségek között, de kereste Isten vezetését. Menekült, bujdosott, de reménykedett abban, hogy Isten ígérete szerint egyszer majd trónra léphet, és vezetheti Izraelt. De eszünkbe juthat az a történet is, amikor a népszámlálás miatt Isten kihirdeti ítéletét, és Dávid három csapás közül választhatott. Abban a helyzetben is azt az utat kereste a zsoltáros, amelyik által népének a legtöbb esélye van a szabadulásra. Azért választotta a dögvész csapását, mert bízott abban, hogy Isten kezében lesz esély a szabadulásra.
Dávid útkeresése mellett azonban szintén ma olvashattunk a karácsonyi történet szereplőiről is. Kissé szokatlan így május elején Jézus születéséről olvasni, de úgy gondolom, hogy ennek a jól ismert történetnek ma is van aktuális üzenete. Hiszen a Betlehembe érkező emberek mind-mind útkeresők voltak. Gondoljunk csak bele. Milyen különleges módon találtak rá a Jézushoz vezető útra például a napkeleti bölcsek. Isten a korabeli tudományt is fel tudta használni arra, hogy napkeletről Betlehembe vezesse a Jézust keresőket.
Vagy gondolhatunk József esetére is. Milyen sok kérdése lehetett, amikor kiderült, hogy Mária gyermeket vár. Azt írja az Ige, hogy József kereste a módját, hogy hogyan bocsássa el Máriát, ezen vívódott, gondolkodott, aztán végül kiderült, hogy nem ez az ő útja. Nem kell elbocsátania szeretett jegyesét, hanem együtt kell majd gondoskodniuk a gyermek Jézusról.
Ilyen az, amikor az ember a megfelelő helyen keresi az utat, és ilyen az, amikor az Isten a megfelelő úton vezeti az embert. Mai istentiszteletünkön a felolvasott igeszakaszok alapján két kérdésre keressünk választ az útkereséssel kapcsolatban. Első kérdésünk az lesz: kit tud vezetni Isten? Másodjára pedig arra is megpróbálunk válaszolni, hogy milyen az Isten által kijelölt út?
Kezdjük tehát azzal: Kit tud vezetni Isten? Ki az közülünk, aki egyáltalán vezethető? Ahhoz, hogy Isten a jó útra tudjon minket vezetni, először is alázatra van szükségünk. Így mondja Dávid a 9. versben: „Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat.” Alázatosnak lenni az ószövetségi héber nyelvben azt jelenti, hogy meghajlok egy nálam hatalmasabb, jelentősebb valaki előtt. Ha alá rendelem magamat Isten vezetésének, akkor képes leszek az Ő útján haladni. A probléma ott szokott kezdődni, amikor képtelenek vagyunk az alázatra. Ha nem akarok meghajolni Isten előtt, és inkább a magam elképzelését tartom jónak, akkor nem tudok rálépni az Isten által kijelölt útra. Ha azonban alázatos vagyok, akkor beismerem, hogy az Úr sokkal hatalmasabb és erősebb nálam, és bízom abban, hogy jó irányba vezet.
Azokban a helyzetekben, amelyekben Dávid alázatosan követte Isten vezetését, mindig jól sültek el a dolgai. Sikeres hadvezér lett, nagy uralkodó, aki naggyá tette népét, trónját. Persze amikor inkább a maga feje után ment, mint például Betsabéval kapcsolatban, az alázat hiánya miatt tragédiába torkollott döntése. Azt hitte, hogy majd ő megoldja, majd ő tudja, mi a helyes út.
Az Isten szerinti úthoz azonban az alázat mellett a bűnvallás is hozzátartozik. „Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek” – mondja Jézus. De Dávid is, ebben a 25. zsoltárban többször beszél arról, hogy Isten a bűnösöknek is megmutatja a helyes utat. Így szól a 8. vers: Jó és igaz az Úr, ezért megmutatja a vétkeseknek a jó utat. Ez pedig nagy kiváltság. Ezek szerint Isten nem érdemeink szerint, hanem kegyelemből vezet a helyes útra. Ahelyett, hogy azt mondaná, csak a tökéleteseknek, a hibátlanoknak mutatom meg a jó utat, azt mondja az Úr, hogy a bűnösöket, és tökéletleneket is várja, persze csak akkor, ha megvallják bűneiket. Ha hibátlannak gondoljuk magunkat, akkor nem tud minket vezetni az Úr. Ha azonban megvalljuk előtte bűneinket, képesek leszünk követni az Ő vezetését. Dávid maga is mély bűnvallásokat tartott. És miközben feltárta Isten előtt bűnös voltát, ismét vezethetővé vált. Ez pedig mindig áldássá lett az életében.
Kedves Testvérem! Gondold át, vajon mostanában mennyire vagy vezethető? Keresed-e egyáltalán az Isten által kijelölt utat? És mennyire jellemző rád az alázat, és a bűnvallás? Ha az Úr által kijelölt úton szeretnél járni, akkor meg kell próbálnod kiengedni a kormányt a kezedből, hadd irányítson Ő!
De menjünk is tovább, és nézzük meg második kérdésünket. Ez így hangzik: Milyen az Isten által kijelölt út? Így mondja Dávid: „Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség”. Szeretet és hűség. Ha végeznénk egy közvélemény kutatást, hogy mit érzünk ebben a mostani időszakban, talán kevesen mondanák azt, hogy szeretetet és hűséget. Pont ellenkezőleg. Szeretethiányunk van. Nem találkozhatunk szeretteinkkel úgy, hogy ne volna lelkiismeret furdalásunk a kockázat miatt. Nem köszönthetjük egymást úgy, ahogyan talán máskor szoktuk ezt tenni. Nem találkozhatunk itt a gyülekezetben sem a heti alkalmakon, és talán sokaknak hiányzik az a szeretet, amelyet a testvéri közösségben átélhettünk. És valljuk be őszintén, egy kicsit, vagy nem is kicsit, úgy érezhetjük, hogy elhagyott bennünket Isten. Mintha az Úr hűtlen volna hozzánk, hiszen még arra sincs lehetőségünk, hogy beüljünk a templomba, és részt vegyünk egy istentiszteleten.
Dávid, és József is vádolhatta volna az Urat. Voltak is nehéz pillanataik, komoly vívódásaik. Istenre figyelve azonban újra és újra megtalálták a helyes utat, és ezért az Úr megáldotta őket.
Kedves Testvérek! Mai igeszakaszaink alapján mi magunk is ráébrednünk, hogy az Isten útja mégiscsak a szeretet és a hűség. Azok számára, akik kételkednek Istenben, most úgy tűnhet, az Úr cserben hagyott minket. De nekünk mégis bizonyosságunk lehet afelől, hogy a mostani út folytatása is Isten szeretetéről és hűségéről fog árulkodni. Azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit, jóra fog jönni ez az időszak is. Isten útjai kifürkészhetetlenek.
Talán már az eddigi korlátozások idején is tudott minket formálni az Úr. Van, akinek több ideje jutott a családjára, házasságára, gyermekeire, unokáira, és ilyen értelemben talán soha vissza nem térő időszak van mögötte. Van, akinek több ideje maradt az Istennel való közösségre. Mások gondolkodásukban formálódtak. Amit idáig természetesnek vettek, az ajándék, kincs lett számukra. Jobban meg fogják becsülni a szomszédokat, az egészségügyben dolgozókat, jobban fogják tisztelni a tanárokat, és nagyobb szeretettel fognak odafordulni az idősekhez. Reménység szerint a járványt követő időszakban sokan őszintén fogjuk mondani: javamra vált a nagy keserűség. Mert az Isten útja még akkor is az Ő szeretetéről, és hűségéről beszél, ha első ránézésre rögös, és kimerítő.
Testvérem! Te mit gondolsz az Isten útjáról? Hogy érzed magad, amikor azon jársz? Észreveszed-e az Ő szeretetét, és hűségét, amely mindig ott van veled? Ha igen, akkor te is tudod mondani Dáviddal: Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. A megvigasztalódás után pedig Te is mondod majd az Úrnak: bizony jóságod és szereteted kísér életem minden napján.”
Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit. Legjobban az Úr Jézus értünk való áldozatában láthatjuk meg Istennek ezt a szeretetét, hűségét. Hiszen Jézus a mennyei dicsőségből indulva emberi testet öltött magára, szenvedett, meghalt, és feltámadt, hogy ma is érezzük, Ő szeret minket, és mindhalálig hűséges volt hozzánk.
Kedves Testvérek! Útkeresésben vagyunk. Várjuk a híreket, a korlátozások feloldását, lazítását, reménykedünk, hogy nem fog nagyon romlani a helyzet, sőt, talán lassan majd visszaáll megszokott életritmusunk. Holnap megtudjuk azt is, hogy lehet-e rendes istentiszteletet tartani, és ha igen, akkor hogyan. Mai üzenetünk abban erősítsen mindnyájunkat, hogy Isten útja el van készítve. A járvánnyal kapcsolatban is, az istentiszteletekkel kapcsolatban is, de életünk minden más területére nézve, higgyük el: az Úr útja készen van. Nem nekünk kell kitalálni a jövőt, nem rajtunk múlik a gyülekezet megmaradása, hanem a Mindenható Isten kezében van mindez. Nekünk csak az a dolgunk, hogy rendszeresen megálljunk előtte alázattal, és bűnbánattal, kérve az Ő vezetését. Ha pedig az általa kijelölt úton járunk, ne féljünk, és ne rettegjünk, mert „az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit. Zárásképpen mondjuk együtt is aranymondásunkat: az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit. Zsoltárok könyve 25,10. Ámen.