6Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, hogy csábítja a szemet, és kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított hát a gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett. 7Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.
8Amikor aztán meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor sétált a kertben, az ember és a felesége elrejtőzött az ÚRisten elől a kert fái között. 9De az ÚRisten kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy? 10Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és ezért elrejtőztem. 11Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy meztelen vagy? Talán ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél? 12Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, ezért ettem. 13Akkor az ÚRisten ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, ezért ettem.1 Mózes 3,6-13
Aki bújócskázott már gyermekekkel, tudja, milyen az, amikor “játékból” úgy teszünk, mintha nem tudnánk, hová bújt a gyermek. Benézünk a szekrénybe, az ágy alá, a függöny mögé, és közben hangosan kiabálunk: hol vagy? Persze az apró neszekből, vagy más jelekből szinte azonnal tudjuk, hol vagy a gyermek. Mégis, azért, hogy ne találjuk meg hamar, és ne vegyük el a kedvét a játéktól, inkább úgy teszünk, mintha keresnünk kellene.
Az Édenkertben is valahogy így hangozhatott el Isten szájából a “hol vagy?” kérdés. Isten nagyon jól tudta, hogy hová bújt az ember. Azzal is tisztában volt, hogy mit tett, mi hogyan történt. Hiszen látta az egészet. Hiába az ember hárítása, tudta, hogy ki miben volt hibás. De akkor miért tesz fel kérdéseket?
Isten mindig azért kérdez, hogy segítsen nekünk, embereknek. Ő nagyon jól tudja, hogy hol vagyunk, mit tettünk, ki vitt bennünket a bűnbe, vagy kit vittünk mi bele valami rosszba. Kérdése mindig megmentő szándékú. Szeretné, ha bevallanánk magunknak, hogy mi miért történt, miért engedtünk a kísértésnek, és miért bújtunk el. Ő mindent tud. Nincs előtte titok. A kérdések értünk vannak.
Isten ma is kérdez. Szánjunk most pár percet arra, hogy átgondoljuk kérdéseit, és megadjuk azokra a választ.
Hol vagy? Hol vagy lelki értelemben? Ha erős vagy, emlékszel-e, milyen mélységekből emelt fel Isten? Ha pedig magad alatt vagy, vajon miért? Hogy kerültél távol Istentől?
Mit tettél? Milyen fáról ettél, amelyikről nem kellett volna? Milyen bűnt követtél el? Miben mentél tudatosan szembe Istennel?
Vizsgáljuk meg önmagunkat, és forduljunk vissza Urunkhoz, aki megmentő szeretettel kérdez ma is bennünket. Ne hárítsuk másra a felelősséget, hanem adjunk neki őszinte válaszokat. Ezek a válaszok áldássá lesznek életünkben.
Imádság: Köszönöm Istenem a te elgondolkodtató kérdéseidet. Segíts, hogy őszintén beismerjem, miben hibáztam, miben vétettem ellened, és adj erőt ahhoz, hogy visszatérjek az általad kijelölt útra. Ámen.