máj
1Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. 2Amikor útnak indultak keletről, Sineár földjén egy völgyre találtak, és ott letelepedtek. 3Azt mondták egymásnak: Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És a tégla lett az építőkövük, a földi szurok pedig a habarcsuk. 4Azután ezt mondták: Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén! 5Az ÚR pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek.
6Akkor ezt mondta az ÚR: Most még egy nép ez, és mindnyájuknak egy a nyelve. De ez csak a kezdete annak, amit tenni akarnak. És most semmi sem gátolja őket, hogy véghezvigyék mindazt, amit elterveznek. 7Gyerünk, menjünk le, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék egymás nyelvét! 8Így szélesztette szét őket onnan az ÚR az egész föld színére, és abbahagyták a város építését. 9Ezért nevezték azt Bábelnek, mert ott zavarta össze az ÚR az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette szét őket az ÚR az egész föld színére.1 Mózes 11,1-9
Mai szakaszunk egy irigylésre méltó megállapítással kezdődik. “Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt.” El sem tudjuk képzelni, mennyivel másabb lenne ez a mostani világ, ha ez az egység még ma is létezne. A közös nyelv nemcsak azt jelentette, hogy értették egymást, hanem az egymással való kapcsolat minőségére is utal. Hasonlóan gondolkodtak. Ez a nagy egyetértés azonban csak egymás irányába működött. Istennel kapcsolatban nem volt semmiféle kommunikáció. A bűneset óta a legtöbb ember már nem tudott olyan közvetlenül kapcsolatba lépni Istennel, mint azelőtt. Így aztán, a nagy egyetértésben, szembe mentek az Úr akaratával.
Annyira egységben voltak a maguk terveivel kapcsolatban, hogy Istent ki is hagyják a tervezésből. Ennek pedig az lett a fájó következménye, hogy az Úr összezavarta nyelvüket. Mivel nélküle az emberek csak a saját fejük után mentek, próbára tette a köztük lévő nagy egységet. Persze ezután hamar előkerültek a köztük lévő különbségek, és a nagy egység nem állta ki ezt a próbát.
Isten azt szeretné, ha ma is létre jönne ez a globális egység. Ám Ő elsősorban nem arra gondol, hogy ugyanazt a nyelvet kellene megtanulnunk, hanem arra, hogy egységben, és békességben kellene élnünk egymással. Ország és ország, település és település, szülők és gyermekek, testvérek és rokonok, férjek és feleségek. Ám ezek a kapcsolatok csak úgy működhetnek megfelelően, ha Ő, a szerető Isten is ott van bennük. Azt szeretné, ha Ő lehetne az a bizonyos harmadik fonál, amely még jobban megerősíti a másik két fonál összetartását.
Ha Ő ott van a házasságunkban, ha Ő megjelenik testvéri kapcsolatainkban, ha az Ő szeretetét tudjuk megélni gyülekezetünkben, községünkben, akkor olyan egység kovácsolódhat körülöttünk, mint amilyen régen volt, Sineár földjén. Nélküle csak szétszakadás, és pusztulás várható, vele azonban valóban egységben élhetünk egymással. Egy nyelvet beszélhetünk.
Jobban boldoguk kettő, mint egy – szól az örök érvényű Ige a párkapcsolatok terén, de ráadásként azt is tudnunk kell, hogy mindenféle kapcsolatunkban jobban boldogul három, mint kettő, ha az a harmadik maga az Isten.
Imádság: Bocsásd meg Uram, hogy sokszor nélküled akarok boldogulni. Összefogok másokkal, munkában, családban, tervezésben, de csak a kudarcok idején ébredek rá, hogy ha Te nem vagy velünk, nem fogunk boldogulni. Segíts, hogy észrevegyem, életem mely részéből, mely kapcsolatából zártalak ki. Jöjj közelebb hozzám, és Te tartsd meg kapcsolataimat, közösségeimet. Ámen.
Feladat: Gondold át, a mai napon mely kapcsolatodba hívnád meg Istent? Hol érzed a hiányát?