máj
21Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: „Ne ölj! Mert aki öl, megérdemli az ítéletet.” 22Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik testvérére, megérdemli az ítéletet, aki pedig azt mondja testvérének: Ostoba! – megérdemli, hogy a nagytanács elé kerüljön; aki pedig azt mondja: Bolond! – méltó a gyehenna tüzére. 23Amikor tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, 24hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb testvéreddel, és akkor térj vissza, és vidd fel ajándékodat! 25Békülj meg ellenfeleddel idejében, amíg együtt vagy vele az úton, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és börtönbe ne kerülj! 26Bizony mondom neked, ki nem jössz onnan, amíg meg nem adod az utolsó fillérig.
Máté evangéliuma 5,21-26
Sok olyan élethelyzet kerülhet elénk, amelyben visszatekintve a múltra sóhajtva mondjuk: bárcsak megtettem volna. Bárcsak kiélveztem volna a gyermekéveket, amíg éltek a szüleim, és volt idejük rám. Bárcsak kihasználtam volna a diák éveket, hiszen ha egy kicsit többet tanultam volna, más lett volna az életem. Bárcsak megkértem volna annak a lánynak a kezét, vagy bárcsak hozzá mentem volna ahhoz a fiúhoz, biztosan boldogok lettünk volna. Bárcsak elfogadtam volna azt az állást, amit felajánlottak nekem. Most másak lennének a körülményeim, stabilabb lenne az egzisztenciám. Bárcsak többet látogattam volna a nagyszüleimet, most úgy megölelném őket, és olyan sok kérdésem lenne hozzájuk. Bárcsak felhívtam volna a szüleimet, bárcsak segítettem volna nekik, amíg volt rá lehetőség. Bárcsak segítettem volna a gyermekeimnek, unokáimnak, amíg bírtam, rám is jó hatással lett volna találkozás. Bárcsak hamarabb igent mondtam volna Isten hívására, és nem pazaroltam volna el az életemből éveket, évtizedeket.
Túl sok a bárcsak. Ha valamit nem tettünk meg időben, az idő kerekét nem tudjuk visszaforgatni. Pontosan így van ez a béküléssel is. Az Úr Jézus a Hegyi beszéd mai szakaszában arról tanítja az övéit, hogy nem érdemes halogatni a bocsánatkérést, és a megbocsátást. “Békülj meg ellenfeleddel idejében, amíg együtt vagy vele az úton!” Ma még van lehetőség a békülésre. Békülj ki ellenfeleddel. Békülj ki a társaddal. Békülj ki szüleiddel, nagyszüleiddel. Békülj ki a testvéreddel. Békülj ki a gyermekeddel. Békülj ki a lelkészeddel, gyülekezeti tagoddal. Békülj ki a boltossal. Békülj ki a távoli rokonnal. Békülj ki magaddal. Békülj ki, akivel csak lehet. Mert ha nem teszed, két dologgal kell számolnod.
Ha nem békülsz ki időben, lehet, hogy soha nem lesz rá lehetőséged. Egyszer csak lezárul az élet, akár egyik, akár másik fél számára, és a tüskét, haragot, soha, senki nem tudja már kivenni.
Másrészt pedig, ha nem békülsz ki ellenfeleiddel, nem tudsz teljes mértékben Istennek tetsző életet élni. Jézus szavai szerint addig nem lehetett Istennek tetsző áldozatot bemutatni, amíg az emberben harag, békétlenség volt. Menj el, először békülj, aztán jöhetsz, és hozhatod az áldozati ajándékot. Minden áldozatbemutatás, minden bizonyságtétel, minden hitvallás hitelét veszti addig, amíg meg se próbálod a békülést. Ne várj tovább, hanem békülj, még ma.
Imádság: Bocsásd meg Uram, hogy olyan nehezen szánom rá magam a békülésre. Nehéz belátni saját mulasztásaimat, és nehéz elfogadni a másik békülő közeledését. Segíts, hogy legyen elég erőm a bocsánatkéréshez, megbocsátáshoz, hogy idejében kibéküljek azokkal, akikkel valami miatt megromlott a kapcsolatom. Ámen.
Feladat: Legalább egy valakivel rendezzük kapcsolatunkat! Még ma. Lehet, hogy holnap már nem lesz rá lehetőség.