máj
8Azért Abrám ezt mondta Lótnak: Ne legyen viszály köztem és közted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között, hiszen rokonok vagyunk! 9Hát nincs előtted az egész ország? Válj el tőlem! Ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mégy, én balra térek.
10Ekkor Lót körülnézett, és látta, hogy a Jordán egész környéke bővizű föld. Mert mielőtt elpusztította az ÚR Sodomát és Gomorát, egészen Cóarig olyan volt az, mint az ÚR kertje, mint Egyiptom földje. 11Lót tehát a Jordán egész környékét választotta magának, és elindult Lót kelet felé. Így váltak el egymástól. 12Abrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a Jordán környékén levő városokban telepedett le, és egészen Sodomáig sátorozott. 13A sodomai férfiak pedig igen romlottak és vétkesek voltak az ÚR előtt.Isten Ábrahámnak ígéri Kánaánt
14Az ÚR ezt mondta Abrámnak azután, hogy Lót elvált tőle: Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. 15Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre. 16Olyanná teszem utódaidat, mint a föld porát: aki meg tudja számolni a föld porát, az tudja megszámolni majd a te utódaidat is. 17Indulj hát, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert majd neked adom! 18Így vonult tovább Abrám a sátraival, és letelepedett Mamré tölgyesében, amely Hebrónban van, majd oltárt épített ott az ÚRnak.
Minden racionálisan gondolkodó ember számára hazárdírozásnak tűnhet az, amit Ábrahám (régi nevén Abrám) mai szakaszunkban tesz. Hiszen mivel unokaöccse, Lót jószágai is elszaporodtak, felismerték, hogy el kell válniuk egymástól, Ábrahám pedig átengedi a választást Lótnak. Pedig igen fontos kérdés volt ebben a helyzetben, hogy ki merre induljon. Az egyik irány a Jordán vidéke, bővizű terület, amely az állattartáshoz, földműveléshez tökéletesen alkalmasnak látszik, a másik irány pedig ennek pont az ellenkezője, kopár, száraz vidék.
Első ránézésre Ábrahám kockáztat. Hiába ő az idősebb, tapasztaltabb, gazdagabb, átengedi a döntést. Lót pedig, értelemszerűen a jobb részt választja, a Jordán vidékét.
A folytatásban azonban azt láthatjuk, hogy Ábrahám a bővizű vidék helyett sokkal fontosabb ajándékot kap. Isten csodálatos ígéreteket helyez a szívére, melyek szerint az egész környék az ő utódaié lesz, és az Úr nagy néppé fogja tenni őt. Ábrahám nem kockáztatott. Ő Istenre bízta dolgát, és tudta, bármilyen környékre vezesse is őt az Úr, gondoskodni fog róla. Nem a körülmények fogják meghatározni életét, sorsát, gazdagságát, egészségét, hanem Isten akarata. Ezt a feltétel nélküli bizalmat nevezzük hitnek.
Ma is vannak olyan élethelyzetek, amelyekben a hitetlenek számára úgy tűnhet, kockáztatunk, amikor kiengedjük a kormányrudat a kezünkből. Pedig nem kell mindig mindenhez görcsösen ragaszkodnunk. Van úgy, hogy csak engednünk kell, hogy Isten sodorjon bennünket az Ő szeretetével, és Benne bízva mindig jobban járunk, mint azt gondolnánk. Nem a körülmények határozzák meg életünket, hanem az, hogy mennyire bízunk Urunkban. Higgyük el, hogy a kopárabb vidéken is átvehetőek Isten ígéretei, sőt, ott áradhat ki ránk legjobban az Ő áldása.
Imádság: Köszönöm, Istenem, hogy a Te szereteted nem azon múlik, hogy milyenek a körülményeim. A Te ígéreteid minden földi gazdagságnál, egészségnél, élvezetnél többet kínálnak. Segíts, hogy ha szükséges, ma is tudjak a hit kockázatával dönteni, és inkább Rád bízzam magamat, mint földi reményekre. Ámen.