Ne aggódj!

²⁵Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? ²⁶Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál? ²⁷Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? ²⁸Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, ²⁹de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. ³⁰Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?
³¹Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra? ³²Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. ³³Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. ³⁴Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.

Máté 6,25-34

Az aggódó ember kétféle bűnt szokott elkövetni. Először is, aki túlságosan aggódik az általában hálátlan Istennek. Az ilyen ember nem veszi észre, mi mindent kapott már Istentől. Nem gondol bele, hogy az Úr mennyi mindent megad legapróbb teremtményeinek is, nemhogy nekünk, embereknek. Adott nekünk életet, erőt, működőképes testet, amelyről percről percre Ő gondoskodik. Nem véletlenül hozza fel Jézus példaként az égi madarakat, és a mezei liliomokat. Szinte semmi hasznunk nincsen, az Úr mégis gondoskodik róluk, és díszes ruhába öltözteti őket. Ha belegondolunk, mi mindent kaptunk már Istentől, és számba vesszük, miért lehetünk hálásak, meglátjuk, nem fog annyira kísérteni minket az aggodalmaskodás bűne.

Másrészt, aki túlságosan aggódik, az a hitetlenség csapdájába is beleesik. Az ilyen ember nem veszi komolyan azt, hogy milyen értékes az ő élete Isten számára. “Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?” Isten szemében nagyon értékesek vagyunk. Akkor is, ha nem mindig érezzük így. Elég csak az Úr Jézus áldozatára gondolnunk. Amikor azon jár az eszünk, hogy mennyire értéktelenek vagyunk, jusson eszünkbe, hogy Isten Egyszülött Fiát áldozta fel a mi életünkért. Annyira értékesek voltunk számára, hogy a számára legfontosabbat is odaadta értünk. Ezzel pedig igencsak felértékelte életünket. Ha ezt tudjuk, akkor nem fogunk a hitetlenség csapdájába lépni, hanem komolyan tudjuk venni, hogy az Úrnak terve van velünk, és ezért gondoskodni fog rólunk az Ő bölcsessége szerint.

Végül azonban azt is meg kell jegyeznünk, hogy a hálás és hittel előretekintő élet nem jelenti azt, hogy felelőtlenül, ész nélkül kell előre mennünk. Az Úr ránk bíz feladatokat, küldetéseket. Napról napra fáradoznunk kell, hogy magunknak és szeretteinknek megadjuk az élelmet, ruházkodási lehetőséget, szükséges földi dolgokat. Ez Istentől rendelt kötelességünk. De eközben ne szorítson össze minket az aggodalmaskodás, mert az Úrra tekintve mindig reménységgel nézhetünk előre. Keressük először a Vele való közösséget, a neki tetsző életet, és minden mást ráadásként fogunk átvenni.

Imádság: Köszönöm, Uram, hogy van okom a hálára. Segíts, bízni Benned, és a Te végtelen szeretetedben. Emelj fel az aggodalmaskodásból, és adj nekem hitet.