máj
10Azután kiválasztott a szolga tíz tevét urának tevéi közül az útra, és magához vett urától mindenféle értékes dolgot. Elindult, és elment Arám-Naharajimba, Náhór városába. 11A városon kívül megpihentette a tevéket egy kútnál estefelé, amikor vízért jártak az asszonyok. 12Akkor ezt mondta: URam, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Adj eredményt még ma, és mutasd meg hűségedet az én uram, Ábrahám iránt! 13Ideállok a forrás mellé, amikor a városbeli leányok kijönnek vizet meríteni. 14Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! – ő pedig azt mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom – akkor őt rendelted szolgádnak, Izsáknak, és ebből tudom meg, hogy megmutattad hűségedet az én uram iránt!
1Mózes 24,10-14
Máté 8,1-13
1Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte őt, 2és íme, odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz. 3Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: Akarom. Tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától. 4Ekkor így szólt hozzá Jézus: Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes rendelt el, bizonyságul nekik.Jézus meggyógyítja a kapernaumi százados szolgáját (Lk 7,1-10; Jn 4,46-53)
5Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, odament hozzá egy százados, és kérte őt: 6Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű kínjai vannak. 7Ő így szólt hozzá: Elmegyek, és meggyógyítom. 8De a százados ezt felelte: Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. 9Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, nekem is vannak alárendelt katonáim. És ha azt mondom az egyiknek: Menj el! – akkor elmegy, és a másiknak: Gyere ide! – akkor idejön, vagy ha szólok a szolgámnak: Tedd meg ezt! – akkor megteszi. 10Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt az őt követőkhöz: Bizony mondom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben. 11De mondom nektek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában; 12akik pedig a mennyek országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. 13A századosnak pedig ezt mondta Jézus: Menj el, és legyen a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még abban az órában.
Kedves Testvérek!
Egyetemista koromban sokszor azt gondoltam, hogy ha majd lelkész leszek, biztosan sorra fogom venni azokat az Igéket, amelyek gyerekkoromtól kezdve kísérnek, és egy jó ideig el fog tartani, amíg végigprédikálom kedvenc igeszakaszaimat. Mióta azonban rendszeresen, vasárnapról vasárnapra írnom kell egy prédikációt, rácsodálkoztam arra, hogy legtöbbször nem nekem kell válogatni az Igék közül, hanem a bibliaolvasó kalauz által kijelölt szakaszokban időről időre megtalál engem Isten üzenete. A kérdés mostanában nem az szokott lenni, hogy na, milyen Igét válasszak vasárnapra, hanem az, hogy a héten olvasott, vagy az aznapra kijelölt szakaszok közül melyik Ige üzenetét bontsam ki az istentiszteleten.
Valahogy így állt össze a mai igehirdetés is. Nem én válogattam, hanem Isten erősítette meg több történet által a mai üzenet lényegét. Három különböző történet, ugyanazzal az üzenettel. Menjünk most végig ezeken, és engedjük, hogy Isten konkrétan minket is megszólítson.
Mai újszövetségi igeszakaszunkban először egy leprás férfi történetéről hallhatunk néhány mondatot. Közvetlenül a Hegyi beszéd után, egy szokatlan hozzáállással találkozik Jézus. Érthető a nagy sokaság jelenléte, hiszen Jézus tanította és gyógyította őket. Sokat itták magukba szavait, mások pedig úgymond érdekből voltak jelen, hiszen gyógyulásra vágytak. El tudjuk képzelni, milyen lehetett, amikor ott van egy gyógyító, és a sok beteg csak úgy özönlik hozzá. Egymást tapossák, tolják, kiabálnak, vergődnek, csak hogy Jézus közelébe kerüljenek, és Ő meggyógyítsa őket. A legtöbben a gyógyulásra vágyók közül kizárólag egészségi állapotuk miatt mentek hozzá. Azt akarták, hogy Jézus gyógyítsa meg őket. Mások szeretteiket vitték hozzá. Nekik is egyértelmű vágyuk volt: Jézus, gyógyítsd meg a feleségemet, férjemet, anyámat, testvéremet! Emlékezhetünk a gutaütött férfi esetére, akit négy barátja vitt Jézushoz. Még a ház tetejét is megbontották, mert azt akarták, hogy a Mester segítsen barátjukon.
Testvérek! Ilyen az ember. Határozott akarattal bír, és mindenben a saját vágyait akarja megelégíteni. Azt hiszem Jézus hozzá volt szokva ehhez az emberi magatartáshoz, és sokaktól nem is várt mást. Éppen ezért lepődött meg, amikor egy leprás férfi így szólította meg: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz! Nem követelőzött, nem adta le a rendelést, hanem Jézusra bízta a döntést: ha akarod, megtisztíthatsz! Ha nem akarod, akkor nem kell. Ha azt gondolod, hogy így kell leélnem az életemet, ha ez valamilyen módon a javamat szolgálja, akkor nem kell meggyógyítanod. Teljesen rád bízom a döntést. Tudom, hogy van hatalmad arra, hogy meggyógyíts, de nem a saját vágyaimat akarom rád erőltetni, hanem azt szeretném, ha Te döntenél, mert Te sokkal bölcsebb vagy, és tudod, mi használ nekem.
És itt egy leprás emberről van szó. Nem egy nátha, nem egy bokatörés, hanem egy komoly, fertőző betegség, ami sokféle más következménnyel is járt. Kitaszítottság, megvetettség, kilátástalan, reménytelen, javíthatatlan állapot. És mégis azt tudja mondani: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz. És Jézus akarta, és megtisztította. Megváltoztatta az életét.
De menjünk is tovább a második történetre. Nem sokkal később egy százados ment oda Jézushoz, és feltárta előtte kérését. Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű kínjai vannak. Idáig ez a kérés sem volt különb a többinél. A folytatásból azonban kiderül, hogy ez az idegen népből való százados nagyon hitt Jézus hatalmában. Mindenki más kérve-kérte volna, hogy menjen vele a Mester, tegye rá a kezét a betegre, hátha meggyógyul, a százados azonban mindössze annyit kér: csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. A százados hitte, hogy ha Jézus meg akarja gyógyítani szolgáját, szavával is képes erre. Nem kell hozzá személyes találkozás, nem kell hozzá csodatétel, ha Jézus akarja, a szolga abban a pillanatban meggyógyulhat.
Maga Jézus is csodálkozott ezen a hozzáálláson, nem is hagyta szó nélkül. „Bizony mondom néktek, senkiben nem találtam ilyen nagy hitet Izráelben. De mondom néktek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában, akik pedig Isten országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” Jézus példaként beszélt a százados hitéről, mert abban az időben is nagy kísértése volt a zsidóknak, hogy azt gondolták, ők automatikusan a mennyországba fognak jutni. A külső, vallásos dolgokat képmutató módon élték meg, belül azonban sokuknak nem volt valódi hitük. Lehet, hogy látszólag betartották a törvényt, hiszen abban nőttek fel, mégsem bíztak Istenben, és nem számított nekik az Úr akarata. A saját vágyuk, saját kívánságuk, saját akaratuk határozta meg életüket, nem pedig az Istenre való ráhagyatkozás. A százados azonban Jézus akaratára, Jézus szavára bízta a megoldást, és ezért meg is gyógyult szolgája, még abban az órában.
És mai harmadik történetünk is valami hasonlóról beszél. Az idős Ábrahámról azt írja az Ige, hogy az Úr mindennel megáldotta. Egy vágya volt még az időközben megözvegyült ősatyának, szerette volna, ha talál fiának, Izsáknak egy hozzá illő, és az ő népéből való feleséget. Éppen ezért elküldte szolgáját, a Damaszkuszból származó Eliézert, hogy menjen el Ábrahám szülőföldjére, és hozzon Izsáknak egy menyasszonyt. A szolga megesküdött Ábrahámnak, hogy megteszi, amit kért, és útra is kelt. Amikor azonban Náhór városának közelébe ért, Istenhez fordult, és tőle kért segítséget. Így imádkozott: „Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Adj eredményt még ma, és mutasd meg hűségedet az én uram, Ábrahám iránt. Ideállok a forrás mellé, amikor a városbeli leányok kijönnek vizet meríteni. Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! – ő pedig azt mondja: igyál, sőt még a tevéidet is megitatom – akkor őt rendeleted szolgádnak, Izsáknak, és ebből tudom meg, hogy megmutattad hűségedet uram iránt.”
Eliézer megtehette volna, hogy saját ízlése szerint választ egy leányt a város szélén. Nem véletlenül pihent meg a kút mellett, nagyon jól tudta, hogy a fiatal lányok dolga volt a vízhordás, és bármelyik férfi tudott volna választani a közülük. Ám a bölcs szolga nem a saját akaratát kereste. Nem a látszatra ment, nem is akarta vizsgáztatni az oda érkezőket, hanem Isten akaratát szerette volna megtudni. Hozzá fordult imádságban, és bízott abban, hogy az Úr majd megmutatja választottját. Ha az Úr ki akarja jelölni az Izsáknak való feleséget, akkor ezt meg is fogja tenni. És mivel az Úr akarta, az első lányban megmutatta választottját, Rebekát, aki minden tekintetben megfelelt a követelményeknek. Ábrahám elvárásainak is eleget tett, hiszen az ő rokonságából való volt, és később kiderül, hogy Izsáknak is nagyon tetszett, mert igen szép volt. Így lett eredményes Eliézer útja, és így kapott Ábrahám egy újabb áldást Rebeka személyében.
Kedves Testvérek! Három példát láthattunk arról, milyen az, ha az ember rá meri bízni magát Isten akaratára. Ha nem a saját vágyainkat, terveinket helyezzük előtérbe, hanem készek vagyunk elfogadni Urunk akaratát, tervét. Tudjuk, hogy ez egyáltalán nem egyszerű. A Bibliában is rengeteg példa van arra, hogy az ember ragaszkodott a saját elképzeléseihez. Péter úgy gondolta, hogy Jézusnak nem szabad meghalnia. A Zebedeus fiak számára az volt a legfontosabb, hogy melyikük fog majd Jézus jobbján ülni. Illés odáig jutott, hogy meg akart halni. Saulnak mindennél fontosabb volt a királyi trón megőrzése, Dávid pedig mindenképpen meg akarta szerezni Betsabét.
Sajnos, velünk is előfordul, hogy nem tudunk túllépni saját akaratunkon, elképzeléseinken. Van egy tervünk, van egy vágyott állapotunk, és azt akarjuk mindenképpen elérni, megkaparintani. Mai történeteink azonban arra figyelmeztetnek bennünket, hogy Isten áldása rendszerint akkor érkezik, amikor az ember rá meri bízni magát. A leprás ember akkor gyógyult meg, amikor rábízta Jézusra a megoldást. A százados szolgája abban az órában épült fel, amikor ura Jézusra hagyta a megoldást, és csak annyit kért, hogy szóljon egy szót az érdekében. És Eliézer is úgy talált rá Rebekára, hogy Istenhez imádkozott vezetésért.
Milyen jó lenne, Testvérek, ha mi is ki tudnánk mondani azokat a mondatokat, amelyek által Istenre bízzuk a megoldást. Ahogyan a leprás kimondta: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.
Uram, ha akarod, tudsz segíteni a nehéz helyzetbe került gyermekemnek. Uram, ha akarod, adsz nekem erőt szeretteim gondozásához. Uram, ha akarod, meg tudsz vigasztalni engem a veszteségben, gyászban. Ha akarod, lesz állásom. Uram, ha akarod, kész lesz a ház, sikerül majd a felújítás, lesz elég pénz mindenre. Uram, ha akarod, adsz nekem türelmet a rám bízottakhoz. Uram, ha akarod, ki fogok békülni a szeretteimmel, egykori barátaimmal. Uram, ha akarod, meg tudsz engem gyógyítani. Ha akarod, épségben fog megszületni a gyermekem, unokám. Uram, ha akarod, le fog csengeni ez a járvány.
Kedves Testvérem! A mai napon fogalmazd meg Te is saját mondataidat. Ne azzal kezd, hogy Uram, ezt és ezt akarom, ez a vágyam, hanem fogalmazz úgy, mint a mai történetek szereplői: Uram, ha akarod. Valahogy úgy, ahogyan az Úr Jézus is ezt tette ott, a Gecsemáné kertben, amikor azt mondta: ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint Te. Az Ő esetéből is látjuk, hogy Isten akarata látszólag nem mindig a legfényesebb út, azonban végül mégis áldás fakad belőle. Hiszen Jézus halála és feltámadása által, az Isten akaratának beteljesedése által mindnyájan bűnbocsánatot és örök életet nyertünk. A leprás megtisztult, a szolga meggyógyult, Izsáknak pedig lett hozzá illő felesége.
Ha áldást szeretnél, fogalmazd meg Uradnak saját mondataidat, de mindig így kezdd: Uram, ha akarod. Ha ezt teszed, nem járhatsz rosszul. Ámen.