máj
34Amikor meghallotta Ézsau apja szavait, hangosan és igen keservesen fölkiáltott, és azt mondta apjának: Áldj meg engem is, apám! 35De ő ezt felelte: Öcséd álnok módon bejött, és elvette az áldásodat. 36Ézsau így felelt: Méltán nevezték el Jákóbnak, hiszen már másodszor csapott be engem! Elvette az elsőszülöttségi jogomat, most pedig elvette az áldásomat is. Majd ezt kérdezte: Nem tartottál meg nekem az áldásból valamit? 37Izsák ezt felelte Ézsaunak: Már úrrá tettem őt feletted, és szolgájává tettem valamennyi testvérét. Gabonával és musttal is őt láttam el. Mit tehetnék hát érted, fiam? 38Ézsau ezt mondta apjának: Csak az az egy áldásod volt, apám? Áldj meg engem is, apám! És Ézsau keserves sírásra fakadt. 39Apja, Izsák erre megszólalt, és ezt mondta neki: Nem zsíros földön lesz a lakóhelyed, nem hull rád égi harmat. 40Fegyvered éltet, öcsédet szolgálod. De ha nekifeszülsz, letöröd igáját nyakadról! 41Ézsau azonban bosszút forralt Jákób ellen az áldás miatt, amellyel megáldotta őt az apja. Ezt mondta magában Ézsau: Közelednek már a napok, amikor majd apámat gyászoljuk. Akkor majd megölöm az öcsémet, Jákóbot. 42De Rebekának hírül vitték nagyobbik fiának, Ézsaunak a szavait, ezért magához hívatta kisebbik fiát, Jákóbot, és ezt mondta neki: Bátyád, Ézsau bosszút forral ellened, és meg akar ölni. 43Azért, fiam, hallgass a szavamra: indulj, menekülj bátyámhoz, Lábánhoz Háránba! 44Maradj nála egy ideig, amíg bátyád haragja elmúlik. 45Ha majd elfordul rólad bátyád haragja, és elfelejti, hogy mit követtél el ellene, akkor majd érted küldök, és hazahozatlak onnan. Miért veszítenélek el mindkettőtöket ugyanazon a napon?
1Mózes 27,34-45
Tegnapi ószövetségi igeszakaszunkból kiderült, hogy Jákób csúnyát átverte apját, és így Izsák őt áldotta meg az elsőszülött Ézsau helyett. Amikor Ézsau rájött erre, nagyon elkeseredett. Először szinte könyörög apjának, hogy áldja meg őt is valahogy, hiszen ez így nem igazságos. Miután azonban rájön, hogy erre nincs lehetőség, és csak egy kis áldásmorzsát kaphat, mely szerint ha nekifeszül, letöri Jákób igáját nyakáról! Ézsau végső elkeseredettségében a bosszúba menekült. Bosszút forralt testvére Jákób ellen. Tudta, hogy apja nemsokára meg fog halni, azt még megvárja, de utána végezni fog testvérével.
Sajnos mindnyájunkat érhetnek igazságtalanságok. Valami jogosan minket illetne, mégis más szerzi meg. Valaki kölcsön kér, úgy hogy majd meg fogja adni, aztán esze ágába sem jut ezt megtenni. Valaki olyan hírt terjeszt rólunk, ami egyszerűen nem igaz. Az igazságtalanság érzése ösztönösen bosszúra indít minket. A kérdés csak az, hogy mit kezdünk ezzel az indulattal?
Aki önmaga erejéből szeretné megoldani a dolgot, az általában Ézsauhoz hasonlóan bosszút forral. Testvér testvérre tör, gyermek szülőre támad, barátokból ellenség lesz. Aki azonban befogadta az Úr Jézust, az Jézus indulataival reagál. Odatartja a másik arcát, türelmes, elnéző. “Nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat” – ahogy Pál apostol írja a szeretethimnuszban. Az tudja elengedni a haragot és a bosszúállást, aki átélte, hogy neki is megbocsátottak.
Ha átgondolod, hogy mit bocsátott meg neked az Isten, és milyen sok bűnödért nem állt bosszút rajtad, akkor Te is képes leszel arra, hogy bosszúállás helyett meg tudj bocsátani. Még akkor is, ha igazságtalanság ért, még akkor is ha átvertek, még akkor is, ha szándékosan rosszat terveztek ellened. Ha azonban képtelen vagy a megbocsátásra, és csak a bosszút forralod magadban, akkor a krisztusi indulat még kisebbségben van a szívedben.
Imádság: Köszönöm Úr Jézus, hogy a legnagyobb igazságtalanságot Te szenvedted el, amikor az én bűneimért meghaltál a kereszten. Köszönöm, hogy azért tetted, mert szeretsz. Kérlek, add, hogy ez mindig eszembe jusson, amikor igazságtalanság ér, és bosszút forralnék a szívemben. Védj meg a haragtól, és segíts a megbocsátásban. Ámen.