10Jákób pedig elindult Beérsebából, és Hárán felé tartott. 11Elért egy helyre, és ott töltötte az éjszakát, mert a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. 12És álmot látott: Egy lépcső állt a földön, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. 13Odafönt pedig az ÚR állt, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. 14Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és általad nyer áldást, meg utódod által a föld minden nemzetsége. 15Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.
1 Mózes 28,10-15
Jákób élete eddigi legnehezebb szakaszába lépett. Testvére bosszúvágya miatt arra kényszerült, hogy útra keljen, és új életet kezdjen anyja testvére, Lábán házánál. Családja szinte teljesen szétesett, Ő pedig egyedül kel útra, félelemmel és lelkiismeret furdalással. Az első szabadban töltött éjszakáján azonban az Úr megszólította. Álmában egy csodálatos ígéretet tesz neki, és reményt ad számára. Arról biztosítja, hogy nem kell egyedül mennie, mert az áldás miatt Isten vele lesz, nem hagyja el, és neki fogja adni azt a területet, amelyen most fekszik.
Vagyis azt üzeni az Úr, hogy van remény. Bár a múlt sebei még sokára fognak begyógyulni, Isten jelenléte miatt mégiscsak bizakodhat a jövő felől. Lehet, hogy vannak mögötte kritikus időszakok, sőt később majd kiderül, hogy Lábánnál töltött éveiben is sok bosszúság lesz, de az Úr áldása, jelenléte, segítsége mindig elérhető lesz számára.
Bizony, előfordul, hogy reménytelen helyzetben érezzük magunkat. Reménytelennek érezzük gyógyulásunkat, reménytelennek látjuk házasságunkat, munkalehetőségünket, életkörülményeink javulását, vagy bármi mást. Isten azonban ma is kijelenti magát számunkra, és azt üzeni, hogy Vele mindig van remény. “Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” Ha Őt közel hívjuk, közel engedjük magunkhoz, akkor az Ő áldásai elkísérnek bennünket.
Lépj ki a reménytelenségből, a kilátástalan, csüggedő gondolatok közül, és vedd komolyan az Úr mai ígéreteit. “Mert én veled vagyok, akárhova mégy, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked!” Hát ne csüggedj, hanem bízzál az Úrban!
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy nálad mindig van remény. Bármilyen kilátástalan helyzetben legyek is, Te mellém állsz, és felemelsz. Add, hogy én is kinyújtsam feléd a kezemet, és örömmel fogadjam a segítséget, és a támogatást. Vedd el szívemből a csüggedést, és adj hitet nekem. Ámen.