jún
22Lábán csak harmadnap értesült arról, hogy Jákób elment. 23Akkor maga mellé vette hozzátartozóit, és hétnapi járóföldön át üldözte, míg utol nem érte Gileád hegyvidékén. 24Isten azonban eljött az arám Lábánhoz álmában azon az éjszakán, és ezt mondta neki: Vigyázz, ne mondj Jákóbnak se jót, se rosszat!
25Amikor Lábán utolérte Jákóbot, Jákób már sátrat vert a hegyen. Lábán is Gileád hegyvidékén vert sátrat hozzátartozóival együtt. 26Lábán ezt mondta Jákóbnak: Mit tettél?! Engem rászedtél, leányaimat meg elhajtottad, mint a hadifoglyokat! 27Miért titokban szöktél el, és miért szedtél rá engem? Miért nem szóltál nekem? Akkor örömmel és énekszóval, dobbal és citerával bocsátottalak volna el! 28Még azt sem engedted meg, hogy megcsókoljam unokáimat és leányaimat. Ostoba dolgot tettél! 29Volna erőm hozzá, hogy elbánjak veletek, de atyátok Istene a múlt éjjel ezt mondta nekem: Vigyázz, ne mondj Jákóbnak se jót, se rosszat!1Mózes 31,22-29
Jákób és Lábán elválása korántsem volt ideális. Jákóbban bizonyára még mindig ott volt a tüske, amiért Lábán jól átverte őt, hiszen hét évig szolgált Ráhel nevű lányáért, és mégis Leát adta hozzá először. Azután még hét év munkát kért Ráhelért is, majd újabb évek teltek el, amíg saját jószágaiért is dolgozhatott Jákób. Mondhatjuk úgy is, hogy Lábán hosszú éveken keresztül kihasználta vejét. Ráadásul kizárólag azért gyarapodott Lábán vagyona, mert Isten megáldotta Jákób munkáját. Annyira gazdag volt Isten áldása, hogy már Lábán fiai is irigykedni kezdenek Jákóbra. És persze Lábán maga is másként nézett rá. A Lábán szívében lévő irigység és kapzsiság megrontotta kapcsolatukat.
Éppen ezért, Jákób, Isten vezetését követve összeszedi családját, jószágait, és szó nélkül útra kel. Lábán azonban óriási haragra gerjed, amikor ezt megtudja. Üldözőbe veszi Jákóbot, napokon át menetel, hogy aztán számon kérhesse rajta a távozást, és annak módját. Isten azonban meg szerette volna előzni a családi tragédiát, ezért álomban megszólította Lábánt, és ezt üzente: Vigyázz, ne mondj Jákóbnak se jót, se rosszat!
És bár Lábán a találkozáskor azért csak elkezdte mondandóját, mégsem volt meggondolatlan, és így nem lett családi háború a dologból. Milyen érdekes, hogy Isten, az Ő szava által még a legirigyebb, legkapzsibb embereket is féken tudja tartani.
Isten szava, Igéje, ma is kordában tarthatja indulatainkat. Mert bizony velünk is előfordul, hogy jogosan, vagy jogtalanul, de felháborodunk valamin. Családi közösségben, szomszédságban, munkahelyen, felettünk álló vezetők döntéseivel kapcsolatban, vagy régi jó barátaink vonatkozásában. Az ilyen helyzetekben, mielőtt valamit meggondolatlanul tennénk, vagy mondanánk, jusson eszünkbe: Vigyázz, ne mondj se jót, se rosszat! Inkább maradj csendben, inkább próbáld meg békésen elintézni a helyzetet, mert abból nagy baj nem lehet. sok fejfájástól kíméled meg magadat, ha előbb hallgatsz, és csak aztán cselekszel.
Ma, amikor problémás helyzetbe kerülsz, amikor felidegesítenéd magadat, vagy mások játszadoznak a türelmeddel, jusson eszedbe: Vigyázz, ne mondj se jót, se rosszat! Inkább légy csendben, és várj az Úrra! Ha az irigy, kétszínű Lábán meg tudta ezt tenni, Te is képes vagy rá.
Imádság: Köszönöm Úr Jézus, hogy Te a kereszten megmutattad számomra, milyen az, amikor türelmesen végezzük küldetésünket. Megmutattad, hogy nem a bosszúálló szavak segítenek, hanem az önzetlen szeretet. Kérlek, segíts, hogy ne legyek hirtelen, hanem jusson eszembe a Te figyelmeztető szavad, és legyek bölcs döntéseimben, szavaimban. Ámen.