Júl
1Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: 2Nekem szentelj Izráel fiai közül minden elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét; akár ember, akár állat, enyém az.
3Mózes ezt mondta a népnek: Emlékezzél meg erről a napról, amelyen kijöttél Egyiptomból, a szolgaság házából, mert erős kézzel hozott ki onnan benneteket az ÚR. Ezért nem szabad kovászosat enni. 4Ma, ábíb hónapban vonultok ki. 5És ha majd bevisz téged az ÚR a kánaániak, a hettiták, az emóriak, a hivviek és a jebúsziak földjére, mert megesküdött atyáidnak, hogy neked adja a tejjel és mézzel folyó földet, akkor ebben a hónapban végezd el ezt a szertartást. 6Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, a hetedik napon pedig tarts ünnepet az ÚRnak. 7Kovásztalan kenyeret kell enned hét napon át, és ne lássanak nálad kovászos kenyeret. Még csak kovászt se lássanak sehol a területeden. 8És mondd el fiaidnak azon a napon: Amiatt történik ez, amit az ÚR cselekedett értünk, amikor kijöttünk Egyiptomból. 9Legyen ez jelként a kezeden és emlékeztetőként a homlokodon, hogy az ÚR törvénye a szádban legyen. Mert erős kézzel hozott ki téged az ÚR Egyiptomból. 10Tartsd meg ezt a rendelkezést a megszabott időben évről évre.2Mózes 13,1-10
Régebben a televíziós sorozatok első egy-két percében rendszeresen találkozhattunk ezzel a kifejezéssel: “emlékeztetőül”. Azért, hogy minél többen visszakapcsolódhassanak a történet menetébe, egy tömör összefoglalást láthattunk az elmúlt adás fontosabb jeleneteiből. Hasznos volt ez a kis emlékeztető, mert így érthetőbb, követhetőbb volt a sorozat menete.
Mai ószövetségi szakaszunkban Isten egy ilyen “emlékeztető” hagyományt szeretne teremteni. Elrendeli a kovásztalan kenyerek ünnepét, amelyet minden évben meg kellett tartani. A megemlékezés célja nem kevesebb, minthogy a következő generációk tagjai is időről időre az eszükbe tudják vésni, Isten szabadította ki őket Egyiptomból, a szolgaság házából.
A hét napos ünnep mellett azonban egy másik emlékeztetőt is a szívükre szeretne helyezni. “Nekem szentelj Izráel fiai közül minden elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét; akár ember, akár állat, enyém az.” Az elsőszülöttek áldozata, és az elsőszülöttek megváltására odaszentelt jószágok időről időre arra emlékeztették Izrael népét, hogy az Egyiptomból való szabadulás éjszakáján elsőszülött jószágok lettek feláldozva, azért, hogy a nép fiai, az elsőszülött gyermekek életben maradhassanak.
Ezek a szokások sokáig emlékeztetőül szolgáltak Izrael népe számára, és meghatározták Istenben való hitüket, hozzá való ragaszkodásukat.
Isten ma is arra bátorít minket, hogy emlékezzünk. Hozzunk létre emlékeztető jeleket, szokásokat, amelyek segítenek nekünk életünk megpróbáló helyzeteiben. Milyen jó lenne, ha például minden reggel végigolvasnánk néhány számunkra fontos igét, amely által Isten vezetett minket. Milyen sok erőt adhatna, ha minden reggel megköszönnénk legalább 2-3 dolgot Mennyei Atyánknak. Mennyire a javunkra válna, ha naponként emlékeznénk az Úr Jézus értünk meghozott áldozatára, és arra, hogy mennyire szeret bennünket.
Emlékezz, és emlékeztess! Ez mai üzenetünk. Írj ki egy-egy igét látható helyre, tegyél ki néhány fényképet olyan eseményekről, ahol érezted az Úr szabadítását, köszönj meg minden nap egy-egy korábbi segítséget Istennek. Ha így teszel, másként fogsz elindulni. Nem a panasz, nem az elégedetlenség, hanem sokkal inkább az Isten szabadítása iránti hála, és a belé vetett hit fogja betölteni a szívedet. Próbáld ki! Csinálj valamit emlékeztetőül!
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy van mire emlékezni. Sokszor megsegítettél, és sok megpróbáló helyzetből kihoztál. Arra kérlek, ne csak évente egyszer emlékezzek szeretetedre, hanem akár minden reggel. Segíts, hogy emlékeztető jeleket, szokásokat tudjak alkalmazni, és így hálás, odaszánt életem lehessen. Ámen.