Júl
8Eljött Amálék, és megtámadta Izráelt Refídímben. 9Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat közülünk, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz. 10Józsué úgy cselekedett, ahogyan Mózes mondta neki, és megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére. 11És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. 12De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy a két keze fölemelve maradt napnyugtáig. 13Így győzte le Józsué fegyverrel Amálékot és annak hadinépét.
14Akkor így szólt az ÚR Mózeshez: Írd meg ezt a dolgot emlékeztetőül egy könyvben, és vésd jól Józsué emlékezetébe! Mert Amáléknak még az emlékét is eltörlöm majd az ég alól! 15Mózes akkor oltárt épített, és így nevezte el: Az ÚR az én hadijelvényem. 16És így szólt: Mivel kezet emelt az ÚR trónusára, harcolni fog Amálék ellen az ÚR nemzedékről nemzedékre.1Mózes 17,8-16
Mai történetünkben arra láthatunk egy példát, hogy milyen fontos a másokért való imádság. A pusztai vándorlás során egy ellenséges nép megtámadta Izraelt. Mózes Józsuét bízta meg az ellenállással, ugyanakkor Ő maga is harcolni készül. Nem harci kocsival, nem is karddal, hanem az imádság fegyverével. Egy közeli hegy tetejére állva Mózes felemelt kezekkel imádkozott seregéért. Amikor azonban leeresztette kezét, az ellenség előre tört. Éppen ezért egy idő után leült Mózes egy kőre, Áron és Húr pedig szó szerint felemelve tartották a kezét, hogy a lent harcoló Józsué győzelemre vezethesse a népet. Végül, Mózes kitartó közbenjáró imádsága meghozta eredményét, mert a sereg győzelmet aratott.
A másokért való “közbenjáró” imádságnak ma is nagy ereje van. Érdemes elgondolkodni azon, hogy az imádság terén teszünk-e bármiféle erőfeszítést mások érdekében? Sokszor még a saját magunkért való imádkozás is fárasztó, vagy megterhelő. Mózes példájából azonban azt láthatjuk, hogy megéri a fáradozás. Megéri kitartóan, akár fizikai és lelki fáradalmakkal együtt is könyörögni az Úrhoz másokért.
Imádságainknak megtartó ereje lehet. Ha pedig elmaradnak imádságaink, azzal akár kárt, veszteséget is okozhatunk másoknak. Ha Mózes nem imádkozott volna, még többen meghaltak volna a csatában. Ráadásul a nép jövője is másként alakult volna, ha Amálék népe rabigába hajtotta volna. Vajon fel mered-e vállalni, hogy a te lustaságod, a te elmaradó imádságaid miatt valaki többet szenvedjen, rosszul járjon?
Gondold át, kiket kell Isten elé vinned imádságban, és légy legalább olyan kitartó, mint Mózes. Imádkozz másokért! Akkor is, ha már fizikailag is fárasztó az imádság, akkor is, ha talán te sem érzed magad valami jó passzban. Imádkozz, mert “nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének”. A legkülönlegesebb közbenjáró imádságot maga az Úr Jézus mondta el, aki kereszthalálával a legnagyobb fizikai és lelki szenvedés árán is értünk járt közben az Atyánál, hogy általa üdvösséget nyerhessünk. Amikor tehát megfáradunk a másokért való könyörgésben, jusson eszünkbe az értünk imádkozó Úr, és az Ő példáját követve mi is imádkozzunk másokért!
Imádság: Köszönöm Úr Jézus, hogy közbenjárásod által én is bűnbocsánatot és örök életet kaphatok. Adj erőt, hogy ne csak magamért, hanem másokért is tudjak imádkozni, és segítsd komolyan venni, hogy milyen nagy a felelősségem a közbenjáró imádságban. Ámen.