Júl
10Akkor ezt mondta az ÚR Mózesnek: Menj a néphez, és rendeld el, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, és mossák ki a felsőruhájukat! 11Legyenek készen harmadnapra, mert a harmadik napon leszáll az ÚR az egész nép szeme láttára a Sínai-hegyre. 12De vonj határt a nép körül, és mondd meg nekik: Vigyázzatok, ne menjetek föl a hegyre, még a szélét se érintsétek! Aki megérinti a hegyet, halállal lakoljon! 13Nem szabad kézzel hozzányúlni az ilyenhez, akár állat, akár ember: meg kell kövezni, vagy nyíllal lelőni, nem maradhat életben. Majd csak akkor szabad fölmenni a hegyre, ha a kürt hosszabban zeng. 14Akkor lejött Mózes a hegyről a néphez, elrendelte, hogy a nép szentelje meg magát, és mossák ki felsőruhájukat. 15Majd ezt mondta a népnek: Legyetek készen harmadnapra! Asszonyhoz ne közeledjetek!
16A harmadik napon pedig virradatkor mennydörgés, villámlás és sűrű felhő támadt a hegyen, és igen erős kürtzengés. Ekkor az egész nép a táborban reszketni kezdett félelmében. 17Mózes ekkor kivezette a népet a táborból az Isten elé, és ők megálltak a hegy lábánál. 18Az egész Sínai-hegy füstbe borult, mert leszállt rá tűzben az ÚR. Füstje úgy szállt föl, mint az olvasztókemence füstje, és az egész hegy erősen rengett. 19A kürtzengés egyre csak erősödött. Mózes beszélt, és az Isten mennydörgésben felelt neki. 20Leszállt tehát az ÚR a Sínai-hegyre, a hegy csúcsára. És fölhívta az ÚR Mózest a hegy csúcsára, Mózes pedig fölment.
21Az ÚR ezt mondta Mózesnek: Menj le, és figyelmeztesd a népet, hogy ne törjön előre azért, hogy lássa az URat, különben sokan elesnek közülük. 22Még a papok is, akik különben közeledhetnek az ÚRhoz, szenteljék meg magukat, hogy rájuk ne rontson az ÚR! 23Mózes azt felelte az ÚRnak: Nem jöhet föl a nép a Sínai-hegyre, hiszen te így figyelmeztettél bennünket: Vonj határt a hegy körül, és rendeld el, hogy szenteljék meg azt! 24De az ÚR ezt mondta neki: Indulj, menj le, és jöjj fel Áronnal együtt! De a papok és a nép ne törjön előre, és ne jöjjenek föl az ÚRhoz, hogy rájuk ne rontson. 25Mózes tehát lement a néphez, és megmondta ezt nekik.2Mózes 19,10-25
Izrael népe kiszabadult Egyiptomból. Mai történetünkben erre a csodálatos szabadulásról emlékezik vissza Isten, úgy, hogy megújítja szövetségét népével. Idáig leginkább a csodákat látva nyerhettek bepillantást Isten hatalmába, most azonban egy különleges találkozásra hívja őket. Szakkifejezéssel élve teofánia (Isten megjelenése) történik.
Isten megjelenése félelmet keltő, és életveszélyes. A Sínai-hegy megremeg, tűz és füst csap ki belőle, mintha csak egy vulkán lenne, és az Úr többször is figyelmezteti népét, hogy véletlenül se törjenek előre a különös jelenség irányába, mert aki előre tör, meghal. Egyedül Mózes, majd pedig később Áron mehet fel az Úr színe elé. Isten tehát látható, és fizikailag is érzékelhető módon megjelenik a nép számára, és Mózesen keresztül, majd a kőtáblák által közli akaratát. Elmondja, mire érdemes odafigyelni, mitől érdemes óvakodni, és kijelenti Önmagát.
Mennyivel személyesebb, és közelibb teofániát láthatunk évszázadokkal később, amikor az Isten elküldi közénk Egyszülött Fiát, az Úr Jézust. Őbenne jelent meg legérthetőbb, legnyilvánvalóbb módon az Isten szeretete, akinek a közelsége már semmilyen veszélyt nem rejt magában, sőt, életet menthet. Milyen csodálatos, hogy Jézus eljövetele óta Isten nem von határt maga köré, mint mai igénkben, és bárki, bármikor odamehet hozzá, hogy vele együtt, közösségben legyen. A Szentlélek által mi már szívünkbe fogadhatjuk az Urat, és naponta figyelhetünk szavára.
Csodálatos lehetőség ez, mégis kevesen élnek vele. Mit nem adott volna egy-egy izraeli ember azért, hogy szemtől szembe találkozzon Istennel, és szóba elegyedjen vele? Nekünk pedig a Szentírás, az imádság, és a Lélek által megadatik az Úr Jézus közelsége. Ne teljen el úgy ez a mai napunk, hogy kihagyjuk ezt a különleges lehetőséget, és nem töltünk egyetlen percet sem az Úrral! Szánjunk időt a Vele való kapcsolatra, és adjunk hálát azért, hogy megállhatunk előtte.
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy megszólíthatlak, egészen közel mehetek hozzád, és Te is válaszolsz nekem. Add, hogy minden nap éljek ezzel a lehetőséggel, egészen addig, míg meg nem érkezem Hozzád. Ámen.