Júl
13Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet élt. 14Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. 15Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. 16Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.
Likács 15,13-16
A fiú végre útra kelhetett. Miután elhagyta az atyai házat, szabadon dönthetett dolgaiban. Annyit ivott, amennyit csak akart, oda ment, ahová szeretett volna, azzal szórakozott, akit meghívott, annyi pénzt költött el, amennyit nem sajnált. Az atya jelenléte nélkül azonban ez a nagy szabadság felelőtlen tékozlásba torkollott. Nem is volt gond, amíg kitartott az örökség, ám amikor mindent felélt, jöttek a keserű következmények.
Mivel az pénz elfogyott, bevételforrásra volt szükség. Éppen éhínség pusztított azon a vidéken, így nemcsak a fiúnak, hanem minden más embernek is nagy szüksége volt a pénzre. Ezért csak egy disznópásztori munkakörre nyílt lehetőség, ami egyébként a zsidók számára eléggé megalázó lehetett. De legalább volt munka. A bevétel azonban csekélynek tűnt, hiszen a példázatból kiderül, hogy még így is éhezett a fiú. Persze az sem kizárt, hogy amikor megkapta a fizetését, ismét tékozlásba kezdett, elmúlatta a pénzt. Kicsapongó élete ördögi körbe taszította, melynek az lett a vége, hogy még a disznók elé tett moslékot is szívesen megette volna, de nem tehette.
Minden döntésünknek következménye van. Ha feléljük a pénzt, nem marad. Ha hajszoljuk az élvezeteket, feléljük a pénzt. Ha megbántunk valakit, békétlenségbe sodorjuk magunkat. Ha elfordulunk az Atyától, nem lesz, aki kordában tartsa vágyainkat, és segítsen a döntésekben.
A tékozló fiú nagyon mélyre jutott. Nekünk nem kell idáig elmennünk. Nem szükséges a legmélyebb kilátástalanságba sodornunk magunkat. Egyszerűen maradjunk az atyai házban, Istennel közösségben, ahol Atyánk megvéd a felelőtlen döntésektől, és azok következményeitől.
A döntés nem azzal kezdődik, hogy mennyit iszunk, mennyit költekezünk, mennyit szórakozunk, hanem azzal, hogy otthagyjuk-e az atyai házat, az Istennel való szoros közösséget? Te otthon vagy-e? Vagy milyen messzire mentél el az atyai háztól?
Még fülünkbe csenghet a járványügyi mondat: Maradj otthon! Most lelki értelemben szól hozzánk az Atya: ha boldog szeretnél lenni, és nem akarsz a következmények csapdáiba zuhanni, akkor MARADJ OTTHON! MARADJ AZ ATYAI HÁZBAN!
Imádság: Kérlek, bocsásd meg Uram felelőtlen döntéseimet. Ne haragudj, ha rosszul éltem szabad akaratommal. Kérlek, segíts, hogy inkább maradjak otthon Veled, mintsem tönkretegyem a magam és mások életét! Ámen.