Júl
37 Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! 38 Íme, elhagyatottá lesz a ti házatok. 39 Mert mondom nektek, nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!
Máté 23,37-39
Ha az ítélet szót halljuk, ösztönösen megijedünk egy kicsit. Senki sem szeret bírósági perekre járni, még akkor sem, ha tudja, hogy neki van igaza. Az ítéletre várni, és a bíró döntésének következményeit vállalni nem egyszerű dolog.
Érdekes, hogy bár a földi igazságszolgáltatás kapcsán van bennünk némi félsz, a mennyei igazságszolgáltatás vonatkozásában sokszor megfeledkezünk a bíróról. Úgy élünk, úgy beszélünk, úgy cselekszünk, mintha soha nem kellene Isten igazságszolgáltatása előtt megállnunk.
Mai igénkben az Úr Jézus ítéletet hirdet Jeruzsálem felett. Elmondja, hogy kaptak már elég figyelmeztetést, és felhívja a nép figyelmét arra, hogy milyen sok lehetőségük volt az engedelmességre. Hány próféta érkezett az Úrtól, hogy figyelmeztesse őket, és mindegyiket megölték, elnémították. Jeruzsálem megfeledkezett a Bíróról, nem figyelt Isten akaratára, ezért ítélet alatt van.
Vajon mi lesz velünk, amikor majd meg kell állnunk Urunk előtt? Hogy nyerhetjük el a felmentést? Hogy fogunk elszámolni akárcsak a mai napunk bűneivel? Kizárólag úgy menekülhetünk meg, ha van protekciónk. Ha van személyes kapcsolatunk az Úr Jézussal, aki helyettünk fog a mérlegre állni. És mivel a Bíró, az Atya azt nézi, aki a mérlegen áll, Jézusért megmenekülhetünk.
Imádság: Köszönöm Uram, hogy megmentettél. Tudom, hogy saját erőmből nem lett volna esélyem. De hálás vagyok szabadításodért. Kérlek, segíts úgy élnem, hogy egyre jobban hasonlítsak Rád. Ámen.