aug
20Mert amikor a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok az igazságtól. 21De milyen gyümölcsöt termett ez akkor nektek? Bizony, most szégyenkeztek miatta, mert ennek vége a halál! 22Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a megszentelődést, amelynek vége az örök élet. 23Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Róma 6,20-23
Kedves Testvérek! Mai újszövetségi szakaszunkban Pál apostol kétféle életmódot hasonlít össze. Elmondja, hogy mi a hasonlóság és mi a különbség a bűnnek való élet, és a Krisztusnak való élet között. Egy hasonlóságról, és egy különbségről tegyünk most említést az Ige üzenete alapján, és így gondoljuk át, melyik típusú élettel járunk jobban!
Az egyik dolog, amiről beszélnünk kell, az a két élet közötti egyetlen hasonlóság. Ezt úgy fogalmazhatjuk meg, hogy mindkét élet egyfajta szolgálat. Ha a bűnben élünk, akkor a bűnt, a gonoszt szolgáljuk, ha pedig Krisztus akarata szerint élünk, akkor őt szolgáljuk. A szolgálat mindig alárendelt dolog. Ha szolgák vagyunk, szeretnénk teljesíteni urunk akaratát. Engedelmeskedünk az ő kívánságainak, ő pedig úgy irányít bennünket, ahogy csak akar. A szolga nem mond ellent gazdájának, hanem pontosan követi az utasításokat.
Nézzük erre egy-két bibliai példát. Számos olyan történetet találhatunk a Szentírásban, amelyben egy-egy ember a bűn szolgálatába állt. Már rögtön a Biblia első lapjain, a bűneset történetében ezt láthatjuk. Ádámot és Évát megkörnyékezte a kísértő, és felkínálta nekik a bűn lehetőségét. Egyetek csak arról a fáról nyugodtan, nem lesz semmi bajotok, sőt, olyanok lesztek, mint az Isten. Az első emberpár pedig, mint a bűn szolgálói, nem tudtak ellenállni a kísértésnek, hanem teljesítették a Gonosz akaratát. Éva szakított a gyümölcsről, majd adott Ádámnak is. Aztán néhány évvel később, fiuk, Káin is hasonlóan a bűn szolgájává vált. Hozzá is megérkezett a kísértő, az ajtó előtt leselkedett, és vágyott rá, Ő pedig hű szolgaként teljesítette a gonosz akaratát, hagyta elmérgesedni a haragot a szívében, és végül megölte öccsét, Ábelt.
De eszünkbe juthatnak József testvérei is, akik szintén irigyek lettek öccsükre. Az ő szívükben is megszólal a kísértő: szabaduljatok meg ettől a kis kedvenctől, öljétek meg, nem baj, hogy apátok tönkre fog menni, csak tegyétek el láb alól Józsefet, és sokkal jobb lesz nektek. A testvérek pedig szolgaként engedelmeskednek a kísértő parancsának, és bedobják egy kútba Józsefet, majd pedig ott hagyják, hátha meghal.
A gonosz felhasználja a mi tagjainkat arra, hogy teljesítsük az Ő akaratát. Erre mondja Pál mai igeszakaszunkban: Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak. Tagjaitokat se adjátok oda a bűn szolgálatára, hogy a gonoszság fegyvereivé legyenek.
Milyen sokszor szolgálnak a mi tagjaink a gonosz fegyvereként! Amikor például meggondolatlanul kimondunk egy bántó szót, a gonosz fegyverként használja a szánkat. Minden rosszindulatú megjegyzés, minden pletyka, és rágalom a Sátán fegyvere, amely sokszor maradandó sérüléseket okozhat. De ilyenek a tetteink is. Kezünkkel üthetünk, rombolhatunk, fenyegethetünk, pusztíthatunk, és mindezzel a Gonoszt szolgáljuk, neki engedelmeskedünk. De még az is az ő fegyverének minősül, ha nem ártunk senkinek, csak elmulasztjuk a jót. Nem tesszük azt, amire az Úr Jézus hív.
Máté evangéliumában beszél Jézus az utolsó ítéletről egy példázatban. A király ítéletet tart, és így szól a bal keze felől állókhoz: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre! Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. Ha elmulasztjuk a jót, akkor a bűn szolgáljuk.
Ha azonban képesek vagyunk a jóra, akkor az Úr Jézus hű szolgái lehetünk. Ahogyan a bűnnel a Sátánt szolgáljuk, úgy szolgáljuk Urunkat a szeretettel, jó szóval, építő tettekkel. Ilyen példákat is találhatunk a Szentírásban, akik teljes életükben, vagy életük egy-egy szakaszában Isten fegyvereiként tették a jót. Gondolhatunk Józsefre, aki saját népe, és Egyiptom országa számára is áldássá lett. Vagy eszünkbe juthat a királyok közül Dávid, Salamon, az újszövetségből pedig Pál apostol, vagy a bizonyságot tevő tanítványok sokasága.
Róluk beszél Jézus, amikor az imént említett példázatban ezt mondja: Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.
Ha Krisztust szolgáljuk, akkor folyamatosan keressük az ő vezetését, irányítását, és azt, hogy mikor és kivel tehetünk jót. Mikor és kinek mondhatunk valami kedveset, dicsérő, építő szót? Vajon ilyen értelemben ott vagyunk-e fegyverként az Úr kezében? Tud-e minket használni a jóra, az Ő akaratára? Ha igen, akkor nekünk is szól majd a mondat: jól van, jó és hű szolgám, kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután. Menj be urad ünnepi lakomájára.
A bűnnek való élet és a Krisztusnak való szolgálat közötti egyetlen hasonlóság az, hogy mindkét élet alárendelt, szolgai lét. Az egyikkel a bűnt szolgáljuk, a gonosz fegyvereiként, a másikkal pedig Krisztus katonái vagyunk, és az Ő ügyéért küzdünk.
A hasonlóság mellett azonban azt ígértem, hogy egy különbséget is meg fogunk fogalmazni. Végezetül erről szeretnék még néhány szót szólni. A bűnnek való élet és a Krisztusnak való szolgálat közötti legnagyobb különbség a két életmód gyümölcse. Az, hogy hová vezet a bűn, és hová vezet a Krisztusnak tetsző élet. Pál apostol arról beszél, hogy milyen gyümölcse van a bűnnek, és milyen gyümölcsöt terem az Úrnak szentelt élet. Így mondja a 20. verstől: Mert amikor szolgái voltatok a bűnnek, szabadok voltatok az igazságtól. De milyen gyümölcsöt termett ez akkor nektek? Bizony, most szégyenkeztek miatta, mert ennek vége a halál. Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lehettek, már ez meghozta nektek a gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet. És hozzáteszi: mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
Pál egyértelműen kifejti, hogy a bűnnek szolgáló élet olyan dolgokat tesz, amelyeket utána szégyellni fog az ember. Semmi jó nem származik belőle. Sőt, a vége is tragikus, mert a bűn következménye, fizetsége nem más, mint a halál. Nemcsak ez a földi halál, amely mindnyájunkra vár, hanem az örök halál, a kárhozat, ahonnan nincs kiút, nincs menekvés.
Ezzel szemben, jelentős különbség az, hogy az Úrnak szentelt élet gyümölcse csupa pozitív dolog. Aki Krisztusnak szolgál, az jól érzi magát ebben az életben. Annak nincs szégyellnivalója. Az – ahogy az apostol fogalmaz – szent életet él. Vagyis képes a szeretetre, az önzetlenségre, Krisztus képű lesz, és békesség uralkodik a szívében. A krisztusi ember megelégedett, és szereti szolgálni az Ő Urát. Ráadásul, a végső gyümölcs, a jutalom is csodálatos. A földi utat követően ugyanis következik a folytatás, szoros, boldog, örökkévaló közösség az Úrral, és örömteli Isten-dicsőítés az Ő országában. Dupla jutalom vár tehát Krisztus szolgáira: szent élet, itt, a földi keretek között, és örök élet ott, a vele való közösségben.
Kedves Testvérek! Van különbség. Nem mindegy, hogy kit szolgálunk. A gonoszt, vagy az Úr Jézust. Mindketten fegyverként használhatnak bennünket. Mai igénk arra bátorít, hogy válasszuk az életmentő, szerető Urat, szolgáljunk neki örömmel, és alázattal. Ha így teszünk, akkor szeretteink is, és mi is jobban járunk. Mert akkor földi utunk nyomában nem a pusztulás, a hiábavalóság, hanem a szeretet, öröm, és a krisztusi lelkület öröksége fog megmaradni. Mi pedig Krisztus szolgáiként a kárhozat, és az örök szenvedés helyett, az Úrral való örök életben folytathatjuk utunkat. Adja Isten, hogy így legyen! Ámen.