aug
18Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. 19Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. 20A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önként, hanem annak akaratából, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, 21hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. 22Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. 23De nemcsak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek zsengéjét kapták: mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. 24Mert üdvösségünk reménységre szól.
Róma 8,18-24
Adventben élünk. Nem azért, mert 1-2 hónap múlva már karácsonyi reklámokat fogunk nézni, hanem azért, mert az Úr Jézus ígérete szerint újra el fog jönni, és magához fog venni bennünket, az Ő gyermekeit. Ez a várakozás azonban sokszor nehéz. Pál apostol maga is vívódott, hiszen egyrészt szeretett volna már Krisztussal lenni, az örök életben, másrészt még sok embernek szeretett volna beszélni Jézus szabadításáról, hogy minél többen higgyenek benne, és minél többen átadják neki az életüket. Sóvárogva várta tehát Krisztus második eljövetelét, közben azonban érezte, hogy még küldetése van környezetében.
Milyen jó, hogy nemcsak maga körül forogtak a gondolatai, hiszen így nagyon sokakhoz eljutott általa az örömhír. A mai üzenetben Pál arra hívja fel a figyelmünket, hogy ne csak a saját dolgainkkal foglalkozzunk. Ne csupán a saját megváltásunk, saját üdvösségünk legyen kipipálva, hanem osszuk meg másokkal is azt, ami bennünk bizonyosság lett. Mert ahogyan a megváltottak sóvárogva várják az Úr Jézus megjelenését, ugyanúgy “a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.”
A világ ma is vár bennünket. A házastársunk ma is várja a bátorító szót. A gyermekünk ma is várja a minőségi időt. Az idős szomszéd ma is várja, hogy megkérdezzük hogy érzi magát. A beteg, a gyászoló, az aggódó emberek ma is várják, hogy lehajoljunk hozzájuk, és erősítsük őket a Krisztusról szóló üzenettel, és a feltámadás reménységével. A világ várja, hogy továbbadjuk neki Isten szeretetét. Vajon rád meddig kell várnia?
Imádság: Köszönöm Uram, hogy rám bíztál embereket. Köszönöm, hogy van, akinek csak én beszélhetek Rólad. Segíts, hogy ne maradjak néma, és tudjalak Téged képviselni. Szeretetben, megbocsátásban, odafordulásban, irgalomban. Segíts, hogy amíg vissza nem térsz, én szorgalmasan végezzem azt, amit rám bíztál. Ámen.