17Ezután összehívta Sámuel a népet az ÚRhoz Micpába, 18és így szólt Izráel fiaihoz: Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Én hoztam föl Izráelt Egyiptomból. Én mentettelek meg benneteket Egyiptomnak és mindazoknak az országoknak a kezéből, amelyek sanyargattak benneteket. 19Ti pedig most elvetettétek Isteneteket, aki megszabadított benneteket minden bajból és nyomorúságból. Hiszen ezt mondtátok neki: Tégy valakit a királyunkká! Most hát álljatok az ÚR színe elé törzsenként és nemzetségenként! 20És amikor fölvonultatta Sámuel Izráel valamennyi törzsét, a sors Benjámin törzsére esett. 21Akkor fölvonultatta Benjámin törzsét nemzetségenként, és a sors Matrí nemzetségére esett. Majd Kísnek a fiára, Saulra esett a sors, de amikor keresték, nem találták. 22Ekkor újból megkérdezték az URat: Eljött egyáltalán az az ember? És az ÚR ezt felelte: Igen, itt van, elrejtőzött a holmik között. 23Akkor érte futottak, és előhozták onnan. És amikor odaállt a nép közé, egy fejjel kimagaslott az egész nép közül. 24Akkor Sámuel ezt mondta a népnek: Látjátok, hogy kit választott az ÚR! Hiszen nincs hozzá hasonló az egész nép között! Ekkor ujjongásban tört ki az egész nép, és ezt kiabálták: Éljen a király!
25Sámuel pedig kihirdette a népnek a király jogait, majd beírta egy könyvbe, és azt elhelyezte az ÚR színe előtt. Azután hazaküldte Sámuel az egész népet. 26Saul is hazament Gibeába, és vele ment az a sereg is, amelynek a szívét arra indította az Isten. 27De az elvetemült emberek ezt mondták: Hogyan tudna ez segíteni rajtunk? És megvetették, ajándékot sem vittek neki. Ő azonban úgy tett, mintha ezt észre sem vette volna.1Sámuel 10,17-27
Ha a királyválasztás kifejezést halljuk, mindnyájunknak egy méltóságteljes ünnepség juthat az eszünkbe, amelyen fontos, nagy hatalmú emberek megbízzák a legrátermettebb társukat, hogy vezesse az országot, a nemzetet. Az előző igeszakaszokból kiderült, hogy Izrael népe is királyra vágyott, így Isten beleegyezésével mai történetünkben meg is tartják a királyválasztás ünnepségét. Ez az alkalom azonban korántsem sikerült olyan méltóságteljesre, mint azt várnánk. Sőt! Az apró részletekre figyelve ráébredhetünk, hogy az egész választás egy nagy vicc volt, szinte nevetséges dolgok történtek, az egyébként fontos történelmi pillanatban.
Nevetséges rögtön maga a jelölt. Izrael legkiválóbb emberét várják, erre a sorsoláskor nem találják Sault. Aztán amikor újra megerősítést kérnek Istentől, kiderül, hogy mégiscsak ott van valahol, elrejtőzött a holmik között. A leendő király elrejtőzött.
Aztán a folytatásban újabb furcsa dolog történik. Hiába a nagy rejtőzködés, megtalálják Sault, és amikor meglátják, megörülnek neki. A nép hatalmas ujjongásba tör ki, mert nagyon szép, magas férfiról volt szó. Lehet, hogy félős, szeret bújócskázni, de legalább jól néz ki. Nevetséges.
Harmadjára pedig, az is kiderül a történetből, hogy amikor Saul hazatér, és vele tart az új sereg, néhányan elkezdenek elégedetlenkedni. Hogy tudna ez rajtunk segíteni? Sőt, nem is tisztelték igazán. Saulnak, az újdonsült királynak pedig úgy kellett tennie, mintha nem is hallotta volna meg a rágalmakat, gúnyos szavakat. Milyen törékeny, milyen sérülékeny a hatalmas király, és micsoda jövő várhat a népre az ő vezetésével!?
Mai történetünk nagy tanulsága, hogy ez történik akkor, amikor az ember ki akarja venni Isten kezéből az irányítást. Izrael saját királyt akart. Nem érték be az Úrral, nekik emberi vezetőre volt szükségük. Ahol azonban az ember válik Úrrá, ott mindig történnek bakik, nevetséges, méltatlan dolgok.
Engedjük, hogy Isten legyen az Úr az életünkben, és ne bálványozzunk senkit és semmit, mert rá fogunk ébredni, hogy Hozzá képest minden földi hatalom, és minden vezető ember csak egy nagy vicc, méltatlan képviselő.
Imádság: Köszönöm, Uram, hogy Te hatalmas Úr vagy. Te nemcsak mondvacsinált vezető vagy, hanem életet adó, teremtő, megváltó hatalmasság. Add, hogy Te légy életem középpontjában, és semmilyen földi hatalom ne legyen számomra fontosabb, mint Te. Ugyanakkor imádkozom az emberi vezetőkért, Te adj nekik bölcsességet, Rád figyelést, hogy földi küldetésük elvégzésével Neked szerezzenek dicsőséget. Ámen.