aug
20Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?” 21Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt nemes célra, a másikat pedig közönségesre formálja?
Róma 9, 20-21
Mindnyájunkkal előfordulhat, hogy elégedetlenek vagyunk a testünkkel. Úgy érezzük, nem vagyunk elég jók. Egy két fizikai adottságunkon szívesen változtatnánk. Így aztán azért, hogy jobbnak, mutatósabbnak tűnjünk, mint amilyenek valójában vagyunk, sokféle kelléket bevetünk. Fiatalos öltözködés, szépítő (vagy legalábbis a valóságot elfedő) szerek, modern gondolkodás, hátha a környezetünkben élőknek úgy fog tűnni, hogy elég jól nézünk ki, és pontosan olyanok vagyunk, mint 10 évvel ezelőtt.
De hasonló a helyzet képességeinkkel, adottságainkkal kapcsolatban is. Mindnyájunknak vannak értékes tulajdonságaink, mégis, gyakran olyan dolgokban szeretnénk jobbak lenni, amelyekben nem kaptunk tálentumot. Lázadunk Isten ellen, hogy miért nem adott egy kicsivel megnyerőbb jellemet, jobban fogó memóriát, precízséget, vagy jobb állóképességet. És miközben elégedetlenül, csüggedve szemléljük életünket, nem vesszük észre, hogy mi az, amiben jók lehetnénk. Nem akarjuk tudomásul venni, hogy Isten milyen céllal teremtett bennünket.
Mai igénkben Pál apostol a fazekas és az edény képével szemlélteti a helyes hozzáállást. Ahelyett, hogy mások akarnánk lenni, mint aminek Isten teremtett, inkább vegyük észre, hogy milyen céllal formált az Úr. Mindnyájunk élete olyan, mint egy edény, amit Isten, a fazekas a saját akarata szerint készített, meghatározott céllal.
Ne akarjunk mások lenni, mint amik vagyunk. Ha Isten pohárnak alkotott, ne akarj tányér lenni. Ha Isten alacsonyra formált, ne akarj magas lenni. Ha az Úr közösségi embernek alkotott, ne akarj magányos lenni. Ha pedig tudod, hogy miben vagy jó, ne akarj olyan dolgokból megélni, amihez nem is értesz.
Alázattal és hálaadással fogadd el Isten tervét, és ahelyett, hogy panaszkodnál amiatt, hogy milyen nem vagy, élj jól azzal, amit kaptál, amire az Isten megformált téged.
Különleges edény vagy, Isten egyedi alkotása. Ő a fazekas mester, aki nagyon aprólékosan megformált téged, a saját tetszése és bölcsessége szerint. Légy hasznos eszköz a kezében.
Imádság: Köszönöm, Istenem, hogy a Te edényed vagyok. Elhiszem, hogy értesz a teremtéshez, így szeretném elfogadni magamat. Testemet, eszemet, adottságaimat. Adj ehhez alázatot, és hálát a szívembe, és használj akaratod szerint. Ámen.