Sze
1Egyszer ezt mondta Sámuel Saulnak: Engem küldött az ÚR, hogy felkenjelek népe, Izráel királyává. Most azért hallgass az ÚR beszédére! 2Ezt mondja a Seregek URa: Számon tartom, hogy hogyan bánt Amálék Izráellel, hogy útját állta, amikor kijött Egyiptomból. 3Most azért indulj, verd le Amálékot, és irts ki mindent, amije van! Ne kíméld, hanem öld meg a férfiakat és a nőket, a gyermekeket és a csecsemőket, a marhákat és a juhokat, a tevéket és a szamarakat!
4Ekkor mozgósította Saul a hadinépet, és számba vette Teláímban: kétszázezer gyalogost és tízezer embert Júdából. 5Amikor Saul eljutott Amálék városáig, lesbe állt a folyóvölgyben. 6De a kénieknek ezt üzente Saul: Menjetek el innen, távozzatok el az amálékiak közül, hogy ki ne irtsalak velük együtt titeket is, mert ti szeretettel bántatok Izráel fiaival, amikor kijöttek Egyiptomból. Erre eltávoztak a kéniek az amálékiak közül. 7Saul pedig vágta Amálékot Havílától egészen a Súrba vezető útig, amely Egyiptommal szemben van. 8Agágot, Amálék királyát élve fogta el, de az egész népet fegyverrel irtotta ki. 9Saul és a hadinép azonban megkímélte Agágot meg a juhoknak és marháknak a legjavát, azaz a másodellésüket meg a bárányokat és mindazt, ami szép volt. Ezeket nem akarták kiirtani, hanem csak a hitvány és értéktelen jószágot irtották ki.Saul engedetlensége és büntetése
10Akkor így szólt az ÚR igéje Sámuelhez: 11Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert elfordult tőlem, és nem teljesítette, amit megparancsoltam neki. Sámuel haragra gerjedt, és egész éjjel jajgatott az ÚR előtt. 12Reggel korán fölkelt Sámuel, hogy találkozzék Saullal. De ekkor azt jelentették Sámuelnek, hogy Saul Karmelbe érkezett, és ott emlékoszlopot állított magának. Azután megfordult, továbbment, és lement Gilgálba. 13Amikor Sámuel Saulhoz érkezett, ezt mondta neki Saul: Az ÚR áldottja vagy te! Teljesítettem, amit megparancsolt az ÚR. 14Sámuel azonban megkérdezte: Akkor mi az a juhbégetés, amely a fülembe jut, és az a marhabőgés, amit hallok? 15Saul ezt felelte: Az amálékiaktól hozták azokat, mert megkímélte a nép a juhok és a marhák legjavát, hogy Istenednek, az ÚRnak áldozza. De a többit kiirtottuk.
16Akkor ezt mondta Sámuel Saulnak: Hallgass! Hadd mondjam el neked, mit mondott nekem ma éjjel az ÚR. Saul így felelt: Beszélj!
17Sámuel ezt mondta: Milyen kicsiny voltál a magad szemében, és mégis Izráel törzseinek a fejévé lettél, felkent téged Izráel királyává az ÚR. 18Azután ezzel a megbízással küldött utadra az ÚR: Menj, és irtsd ki a vétkes amálékiakat, harcolj ellenük, míg csak nem végzel velük! 19Miért nem hallgattál az ÚR szavára? Miért vetetted magad a zsákmányra, és miért követtél el olyat, amit rossznak lát az ÚR? 20Saul ezt felelte Sámuelnek: Hiszen hallgattam én az ÚR szavára, és végrehajtottam azt a megbízatást, amelyre elküldött az ÚR: elhoztam Agágot, Amálék királyát, az amálékiakat pedig kiirtottam. 21A nép azonban elvette a zsákmányból a kiirtásra szánt juhok és marhák legjavát, hogy feláldozza Istenednek, az ÚRnak Gilgálban. 22Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az ÚRnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az ÚR szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél! 23Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke, és az ellenszegülés, mint a bálványimádás. Te megvetetted az ÚR igéjét, ő pedig elvetett téged, és nem leszel király!1Sámuel 15,1-23
Tegnapi igénkben azt láthattuk, hogy a királyság intézményével megjelent a hatalom, az önzés, a háborúskodás következménye. Mai szakaszunkban tovább gyűrűzik ez a probléma, és Saul bűnében teljesedik ki.
Az Úr parancsára Saul Amálék népe ellen indul, azzal a céllal, hogy mindenestül kiirtsa, mert korábban, a pusztai vándorlás idején rosszul bántak Izrael népével. Saul hozzá is lát a hadjárathoz, azonban amikor győzelmet arat, az utómunkálatokban nem követi Isten vezetését. Az volt a parancs, hogy mindent és mindenkit ki kell irtani, ő pedig csak részlegesen teljesíti ezt a küldetést. Életben hagyja a királyt, és az ellenség jószágállományát sem irtotta ki teljesen. Ráadásul, bizonyítva saját nagyságát és erejét, a csata végeztével emlékoszlopot is készíttet magának.
Először csak egy kis hatalomvágy, utána pedig engedetlenség, és önimádat. Ide vezet az, ha Isten helyett az ember ül a trónon. És innentől kezdve Saul sorsa folyamatosan hanyatlik. Már Sámuel is szembeszáll vele, és elhagyja őt Isten támogatása.
Ki ül a trónon? Tegnap is ezt kérdeztük. De változott-e azóta valami? Történt-e trónfosztás, és felengedtük-e az Urat az Őt megillető trónra az életünkben? Ne várjunk tovább, hívjuk be, és adjuk át neki mindenestül a hatalmat. Ha pedig nem tesszük, ne csodálkozzunk a következményeken!
Imádság: Bocsásd meg, Uram, ha ragaszkodom a saját hatalmamhoz. Segíts, hogy észre vegyem, sokkal jobban járok, ha Te irányítod az életemet. Adj nekem teljes engedelmességet, és alázatot! Ámen.