Hogy beszélsz másokról?

¹Ajánlom nektek nőtestvérünket, Fébét, aki a kenkhreai gyülekezet szolgálója: ²fogadjátok be őt az Úrban a szentekhez illően, és álljatok mellé minden olyan ügyben, amelyben szüksége van rátok, mert ő is sokaknak lett pártfogója, nekem magamnak is.
³Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, akik munkatársaim Krisztus Jézusban! ⁴Ők értem saját életüket kockáztatták, és nekik nemcsak én vagyok hálás, hanem a népek valamennyi gyülekezete is. ⁵Köszöntsétek a házukban lévő gyülekezetet is! Köszöntsétek az én szeretett Epainetoszomat, aki Ázsia tartományának zsengéje Krisztusban! ⁶Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradozott értetek! ⁷Köszöntsétek Andronikoszt és Júniát, rokonaimat és fogolytársaimat, akiket nagyra becsülnek az apostolok körében, akik nálam is előbb jutottak hitre Krisztusban! ⁸Köszöntsétek az Úrban szeretett Ampliátuszomat! ⁹Köszöntsétek Urbánuszt, aki munkatársunk Krisztusban, és az én szeretett Sztakhiszomat! ¹⁰Köszöntsétek Apellészt, Krisztus kipróbált emberét! Köszöntsétek az Arisztobulosz háza népéből valókat! ¹¹Köszöntsétek Heródiónt, az én rokonomat! Köszöntsétek a Narcisszusz háza népéből azokat, akik az Úrban hisznek! ¹²Köszöntsétek Trifainát és Trifószát, akik fáradoznak az Úrban! Köszöntsétek a szeretett Persziszt, aki sokat fáradozott az Úrban! ¹³Köszöntsétek az Úrban kiválasztott Rúfuszt és anyját, aki nekem is anyám! ¹⁴Köszöntsétek Aszinkritoszt, Flegónt, Hermészt, Patrobászt, Hermászt és a velük lévő testvéreket! ¹⁵Köszöntsétek Filologoszt és Júliát, Néreuszt és nőtestvérét, valamint Olimpászt és a velük lévő szenteket mind! ¹⁶Köszöntsétek egymást szent csókkal! Köszönt titeket Krisztus minden gyülekezete.

Róma 16,1-16

A levél végéhez közeledve Pál apostol megemlít néhány – számára fontos – embert, és bátorítja a római gyülekezet tagjait, hogy fogadják szeretettel ismerőseit. Az ajánlások mellett pedig hosszasan sorolja azokat a Rómában élő lelki testvéreit, akiket szeretne köszönteni. Bár a sok idegen név miatt kissé szürkének tűnhet ez a szakasz, valójában nagyon sokatmondó az, ahogyan Pál pár szóban jellemzi az embereket.

         Van, akiről azt mondja, hogy érdemes mellé állni. Mást szorgalmas munkatársaként mutat be. Van, akinek a szolgálatait és fáradozásait említi meg, másokat pedig áldozatkész, vagy kipróbált emberekként jellemez. Mindenkire tud mondani egy-két jó szót. Nem a hibáikról beszél, hanem pozitív tulajdonságaikról, erényeikről.

         Mai szakaszunk üzenete két átgondolandó dologra hívja fel a figyelmünket. Először is, érdemes átgondolnunk, hogy vajon hogyan jellemeznének bennünket egy-két szóban az ismerőseink? Az alázatos? A türelmes? Aki olyan sokat segített nekünk? Vagy inkább negatív előjellel beszélnének rólunk? A pletykás, a kötekedő, a folyton elégedetlen? Vajon hogyan jellemeznek bennünket? De ami ennél is fontosabb: Isten hogyan írná le a jellemünket? Mert bár az emberek véleménye nem mindig mérvadó, Isten nagyon jól ismer bennünket. Ő mit mondana?

         Másodszor pedig az is megfontolandó, hogy mi hogyan beszélünk másokról? Akár a szemük előtt, akár a hátuk mögött, milyen véleményt formálunk meg ismerőseinkről, embertársainkról? Bizonyára Pál is tudott volna részletesebb, sőt akár sötétebb képet is festeni ismerőseiről, mégis mindenkinek a jó tulajdonságait emelte ki. Tanuljunk tőle.

Imádság: Köszönöm Úr Jézus, hogy a Te szavad mindig védelmeznek engem, és nem a bűneimet, nem a hibáimat ismételgeted, hanem bátorítasz, dicsérsz. Segíts, hogy én is ilyen szeretettel tudjak beszélni másokról, akár hallják szavaimat, akár nem. Kérlek, formálj olyanná, hogy ha rólam jót akarnak mondani mások, ne kelljen hazudniuk. Ámen.