Sze
7Akkor ezt mondta Saul a szolgáinak: Keressetek nekem egy halottidéző asszonyt! Elmegyek hozzá, és őt kérdezem meg. Szolgái ezt felelték neki: Van itt Én-Dórban egy halottidéző asszony. 8Saul ekkor elváltoztatta a külsejét, más ruhát vett magára, és elment két emberével. Amikor éjjel odaértek az asszonyhoz, ezt mondta: Kérj jövendölést a halottaktól, és idézd meg nekem, akit mondok neked!
1 Sámuel 28,7-8
Amikor elvesztünk valakit, sokunkban felmerül a vágy arra nézve, hogy ismét kapcsolatba kerüljünk azokkal, akik eltávoztak közülünk. A Biblia azonban több alkalommal is egyértelműen megmutatja számunkra, hogy az élők világa és a holtak világa közötti kapcsolattartásnak komoly veszélyei vannak. Ráadásul az is egyértelmű az Igéből, hogy a halottidézés, és a halottakkal való kommunikáció nem Istennek tetsző dolog. Ha részletes iránymutatást szeretnénk ebben a témában, érdemes elolvasni az 1 Sámuel 28. fejezet minden versét, illetve az újszövetségből Lukás 16,19-31-et, a Gazdag és Lázár példázatát. Azonban három alapvető tanítást mai történetünk is elénk tár.
Mai szakaszunk első verseiben azt olvashatjuk, hogy Saul eltávolította az országból a halottidézőket és a jövendőmondókat. Azért tette ezt, mert volt egy mózesi rendelkezés erre nézve, melyből mindenki tudta, hogy ez a helyes út. Sámuel próféta halálát követően azonban Saul azt tapasztalta, hogy nem szólt hozzá Isten. Nem szólította meg álomban, nem válaszolt neki a prófétákon keresztül, mert korábbi bűne miatt elhagyta őt Isten Lelke. Így aztán mégiscsak megpróbálkozott a halottidézéssel, keresett egy ezzel foglalkozó asszonyt, és megidézte Sámuelt. Történetünk első tanulsága ezek alapján az, hogy akkor vágyik az ember a halottakkal való kapcsolattartásra, ha eltávolodott Istentől. Aki ugyanis kapcsolatban van az Úrral, az meg tudja vele beszélni a dolgokat. Tud hozzá imádkozni, tud belé kapaszkodni a gyászban, és tudja követni az Ő vezetését. Ha viszont a bűn miatt elfordultunk Istentől, és ezért elhagyott minket, akkor bizony előkerülhetnek a neki nem tetsző dolgok.
Mai igénk második tanítása arra mutat rá, hogy az elhunytnak sem teszünk jót azzal, ha megidézzük. A megidézett Sámuel első mondata így hangzik: „miért háborgattál, és idéztél fel engem?” Vagyis az elhunytaknak nem jó az, ha kapcsolatba lépünk velük. Nekik már nincs szükségük a velünk való közösségre, mert egy olyan helyzetben, állapotban vannak, ahol ez nem igényük, sőt árt nekik.
Harmadjára pedig azt is felismerhetjük, hogy Saul csak a bajt hozza a saját fejére ezzel a tettével. Semmivel sem lesz okosabb, csak az ítélettel szembesül, mert megtudja, hogy korábbi és mostani bűne miatt a következő napon fiaival együtt meg fog halni. Egy tragikus hír, amely tönkre teszi élete utolsó napját.
Saul semmit nem nyert a halottidézéssel. Tanuljunk az ő hibájából, és tartózkodjunk a halottidézéstől, és a jövendőmondóktól. Tartsuk az élőkkel, és az élő Istennel a kapcsolatot, és akkor áldást hozunk szeretteinkre is, magunkra is. Isten adjon ehhez bölcsességet.
Imádság: Köszönöm Uram, hogy te élő Úr vagy. Hálás vagyok a még élő szeretteimért is. Add, hogy tartózkodjam a neked nem tetsző dolgoktól, és szoros kapcsolatban éljek veled. Ámen.