Sze
1 Mózes 2,1-9
1Így készült el az ég és a föld és azok minden serege.
2A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. 3Azután megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után.
4Ez az ég és a föld teremtésének története.Az első ember az Éden kertjében
4Amikor az ÚRisten a földet és az eget megalkotta, 5még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az ÚRisten még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a földet megművelje. 6Akkor forrás fakadt a földből, és mindenütt megöntözte a termőföld felszínét. 7Azután megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élőlény.
8Ültetett az ÚRisten egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. 9Sarjasztott az ÚRisten a földből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.
Kedves Testvérek! Békesség, biztonság, bőség! Cseri Kálmán bácsi ezzel a három b-betűs szóval foglalta össze az Isten által teremtett világ jellemzőit. A felolvasott történet minden részlete tulajdonképpen ezt az idilli állapotot mutatja be. Ott az édenkertben, először is a békesség uralkodott. Békességben élt egymással Isten és ember, békesség jellemezte Ádám és Éva kapcsolatát is, és a teremtett világ is békességben élt urával, az emberrel, aki művelte és őrizte a rá bízott földet. Harmónia volt. Ismeretlen volt az elégedetlenség, és mindenki jól érezte magát. Az is hozzájárult ehhez a békés életmódhoz, hogy biztonság jellemezte. Nem volt veszély, nem volt ellenség, nem volt félelemérzet, mert Isten jelenléte, közelsége távol tartotta ezeket a dolgokat. Harmadjára pedig a bőség is jellemezte ezt a korszakot. A föld bőségesen termett, az ember számára minden szabadon elérhető volt, a szeretettel sem fukarkodtak egymás irányában, mert mindenük megvolt. Így aztán, ebből a három b betűs szóból következett a negyedik, a boldogság. Az ember boldogan élhetett teremtő Urával, és a rá bízott teremtettséggel együtt. Szép ez a történet, és jó elképzelni, hogy valaha ilyen is volt ezen a Földön, ám a jelenkor, és a mi életünk már korántsem erről szól. Sőt, pont ez a három b betűs szó hiányzik az életünkből. Gondoljunk csak bele.
Hol van ma a békesség? Hol van a békesség az életünkből, amikor lassan már fél éve járványhelyzetben élünk, és egyre közelebb érezzük magunkhoz a valós veszélyt? Kiszámíthatatlan a holnap, nem tudjuk, mikor kell a magunk, vagy más betegsége miatt karanténba vonulnunk, már az iskolában is maszkot hordanak a gyerekek, és az ovisoknak is abban kell felnőniük, hogy nem lehet kézen fogva sétálni, nehogy átadják egymásnak a betegséget. Az idősek szinte el vannak vágva a világtól, a családtagok még annyit sem mennek hozzájuk, mint eddig, mert nem lehetünk elég óvatosak, és mindent meg akarunk tenni az ő védelmükben. A közösségek meggyengülnek, a templomba járók közül sokan inkább otthon maradnak, nem lehet nyugodt szívvel közösségi programokat, alkalmakat szervezni, nehogy bajt okozzunk, vagy be kerüljünk a híradóba.
De persze járványhelyzet nélkül is sokszor a békétlenség uralkodik az életünkben. Nem lelünk békességre akkor, amikor tudomásul kell vennünk, hogy bizonyos betegségekkel együtt kell élnünk. Van, aki cukorbeteg, van, aki ízületes, van, akinek a vérnyomásával van probléma, van, akinek ezek kombinációi adatnak, és nem jó érzés mindig kifizetni azt a sok pénzt, azért, hogy marékszámra szedhesse az ember a gyógyszert. Vagy beszélhetünk a családi aggodalmakról is. Nincs békességünk, ha szeretteink között szakadások, törések jönnek létre. Amikor szüleink kapcsolata kihűl, és már csak megtűrik egymást, vagy amikor gyermekünk házassága tönkremegy, és az unoka élete felfordul, bizony híjával vagyunk az édenkerti békességnek. Nincs békességünk, látva testvérünk szomorúságát, gyengeségét, és nincs békességünk, ha nekünk magunknak kell átmennünk bizonyos próbákon.
És hasonló a helyzet a biztonsággal is. A második b betűs szó is ritka kísérője hétköznapjainknak. Ha akarjuk, ha nem, itt is fel kell hoznunk a járványhelyzet következményeit. Ma már nem merünk egy jót tüsszenteni sem, mert rögtön aggódó tekintetekkel néznek ránk az emberek. És talán mi is ugyanígy nézünk másokra. Ha valakin nincs maszk az üzletben, vagy a buszon, vonaton, elkerüljük, elfordulunk, mert veszélyben érezzük magunkat. Bármikor, szinte bármelyikünkről kiderülhet, hogy kapcsolatban voltunk valakivel, aki beteg lett és máris elindul a kontakt kutatás, és a bizonytalanság, hogy mehetünk-e emberek közé, vagy mehetünk-e munkába, iskolába, vásárolni, vagy bárhová. Aztán jön a tesztelés, és az aggodalom, hogy mi lesz, ha mi is elkapjuk a betegséget. Bizonytalan a jövő. Bár vannak előrejelzések a járvánnyal kapcsolatban, mégsem tudhatjuk, hogy mit hoz a következő néhány hónap. Ha csak a gyülekezeti dolgokat nézzük, egyszerűen nem lehet nagyobb alkalmakat szervezni, mert nyilván nem szeretnénk teret adni a megbetegedéseknek. Nem tudhatjuk, hogy mi lesz az adventi alkalmakkal, hogy lesz gyermekműsor Karácsonykor, vagy lesz-e ismét olyan egyházi határozat, amely szerint el kell hagyni a gyülekezeti alkalmakat. De messze vagyunk mi attól az állapottól, amit biztonságnak nevezünk.
És a bőség is távol áll mostani helyzetünktől. Ha nem is mindnyájan, de azért elég sokan érezzük azt, hogy ki kell számolni a pénzt, és tartalékolni kell, mert bármi jöhet, bármi megváltozhat egyik napról a másikra. De még a kert sem hozott olyan jó termést az idén, mint máskor. Sok volt a májusi eső, voltak fagyos reggelek, és mindez meglátszott a gyümölcsökön, terméseken. És ha már a teremtettségről is szó volt, globálisan is azt mondhatjuk, hogy egyre nehezebb a helyzet. A teremtéskor bőségre alkotott természet szépen lassan pusztasággá változik. Erdőirtások, vízhiány, globális felmelegedés, mind-mind arra mutatnak, hogy hiányzik a bőség.
Kedves testvérek! Hogy lehetne ma is megtapasztalni ezeket az édenkerti érzéseket? Mi kell ahhoz, hogy újra átéljük a békesség, biztonság, bőség állapotát? Ahhoz, hogy erre választ kapjunk, meg kell néznünk a teremtés történetet. Miből és hogyan alakult ki az akkori boldog állapot?
A teremtés előtti helyzetről azt írja a Biblia: A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Vagyis mielőtt Isten létrehozta volna a világot, egyfajta rendezetlen, kaotikus állapot volt. Kietlenség, puszta, sötétség. A teremtés napjai pedig arról tesznek bizonyságot, hogy Isten ebből az állapotból mit és hogyan alkotott meg. Kétféle módon formálta Isten a világot. Egyrészt rendet rakott, elrendezte a rendezetlen dolgokat, másrészt pedig teremtett, alkotott. A rendező munkájához tartozik például a nappal és az éjszaka elválasztása, és a szárazföld és a vizek elrendezése. Az alkotó munka pedig egyértelmű: megteremtette Isten a világosságot, az égitesteket, a növényeket, állatokat, és az embert.
Egy közös dolog van az összes teremtési napban, ez pedig az, hogy Isten mindent szavával alkotott. Azt mondta, hogy legyen világosság, és lett világosság. Azt mondta, hogy pezsdüljenek a vizek az élőlényektől, és úgy lett. Úgy is mondhatjuk, hogy Isten az Ő szavával, Igéjével formált meg mindent, ami csak körülvesz bennünket. A káoszból, a rendetlenségből, a semmiből Isten kijelentett akarata hozta létre azt a világot, amelyben békesség, biztonság és bőség volt. A kietlen pusztasághoz képest az okozta a változást, hogy az Ige megszólalt.
Kedves Testvérek! Ma is Isten szava, Igéje a megoldás. Ha hiányzik nekünk a békesség, a biztonság és a bőség, semmi másra nincs szükségünk, mint Isten Igéjére, az Ő kijelentett akaratára. Ezt pedig leginkább az Úr Jézusban ismerhetjük fel. Róla ír János az evangéliuma elején: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.”
Azt követően tehát, hogy a bűn miatt az ember tönkretette ezt a teremtett világot, békétlenséget, bizonytalanságot és nélkülözést okozott, Isten ismét közbeszólt. És ahogyan a teremtéskor szavával megmutatta akaratát, úgy Fia által ismét kijelentette magát. Az Úr Jézus nem más, mint Isten kijelentése. Isten akarata, aki rendet tud rakni ebben a kaotikus világban, és aki a semmiből is képes újat teremteni. Ha nincs békességed, Ő adhat számodra. Ha bizonytalannak érzed a jelenedet, vagy a jövődet, az Ő jelenlétében biztonságban érezheted magad. Ha úgy érzed, hogy nélkülöznöd kell, akkor vele gazdagnak, és elégedettnek fogod magad érezni. Azonban azt is tudnod kell, hogy az Úr Jézus számára ez nem volt olcsó mulatság. Mert ahhoz, hogy neked békességed legyen, neki el kellett hagynia a mennyországot, és az emberek gyalázkodását elviselve, mérhetetlen békétlenséget kellett átélnie. Ahhoz, hogy Te biztonságban lehess, és ne kelljen aggódnod a holnapod felől, neki minden hatalmát és erejét le kellett tennie, és teljes bizonytalanságba kellett engednie magát, amikor az emberek bűnéért vállalta az ítéletet. És ahhoz, hogy Te bőségesen megtapasztalhasd az Ő áldásait, neki teljesen meg kellett üresítenie magát, és mindent el kellett engednie. Hatalmat, erőt, barátokat, méltóságot, mindent. Pál apostol írja a második korinthusi levélben a következőt: „Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” Benne és általa tapasztalhatjuk meg a három b betűs szót ma is. Békesség, biztonság, bőség. Mert ahogyan a teremtéskor minden általa lett, úgy ma is általa elérhető mindez számunkra.
Ha Ő ott van a szívedben, akkor békességed lehet. Akkor is, ha járvány van, akkor is, ha más próbákkal vagy körülvéve, a békességed nem a körülmények függvénye lesz, mert megtanulsz benne bízni. Ha az Úr Jézust behívod az életedbe, akkor a biztonságérzeted is helyreáll. Tudni fogod, hogy neki van hatalma minden felett, és akarata nélkül egy hajszál sem eshet le a fejedről. Harmadjára pedig Vele karöltve hálás szívet is kapsz, amely meg tud elégedni azzal amije van, és megérti, milyen bőséges áldást kap napról napra. Ha pedig ez a három érzés helyreáll, a negyedik b betűs szó is az életed része lesz. Boldog leszel, hogy az övé vagy, hogy hozzá tartozhatsz, és boldog leszel, hogy kegyelméből hozzá érkezhetsz majd meg életed végén is. Zárásként hadd olvassam fel a Heidelbergi káté első kérdés-feleletét, amely tömören összefoglalja azt, hogy hogyan változtatja meg az Úr Jézus jelenléte a mi életünket, és hogy ad nekünk valódi boldogságot, már itt, ebben a földi létben is.
Mi néked életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod?
Az, hogy testestől-lelkestől, mind életemben, mind halálomban, nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok, aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett s engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított. És úgy megőriz, hogy mennyei Atyámnak akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le a fejemről, sőt inkább minden az én üdvösségemre kell, hogy szolgáljon. Ezért Szentlelke által is engem az örök élet felől biztosít és szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy ezentúl Őneki éljek. Így legyen. Ámen.