Sze
„Mindenfelé az a hír járja, hogy paráznaság van közöttetek, mégpedig olyan, amilyen még a pogányok között sem fordul elő: hogy tudniillik valaki apjának feleségével él. Ti pedig felfuvalkodtatok ahelyett, hogy inkább megszomorodtatok volna, és eltávolítottátok volna magatok közül azt, aki ilyen dolgot cselekedett. Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek! Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is? A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül!”
1Korinthus 5,1-2; 11-13
Pál apostol arról tanítja a Korinthusban élőket, hogy az Istenben hívők között is előfordul az, hogy valaki bűnbe esik. Konkrét példákat is hoz. Szóba kerülnek a parázna, nyerészkedő, bálványimádó, rágalmazó, részeges és harácsoló emberek. Szomorú valósága a mai egyháznak, saját gyülekezeteinknek is, hogy vannak ilyen egyháztagjaink. Pál azonban azt mondja, hogy ez a kisebbik gond. Mert a nagyobbik probléma az, hogy a gyülekezetek megtűrik az ilyen embereket. Ahelyett, hogy eltávolítanánk magunk közül az ilyen bűnök rabjait, megtűrjük őket, és megtűrjük bűneiket is. Ma már szinte senki nem tudja, hogy egykor létezett egyházfegyelem. A nyilvánvaló bűnökben élő gyülekezeti tagokat megintette a gyülekezet vezetősége, vagy alkalomadtán eltiltotta őket az úrvacsora vételtől.
Miért tűrjük meg a bűnt? Azért, mert aggódunk. Ahelyett, hogy szigorúan számon kérnénk egymáson a látható bűnöket, inkább szemet hunyunk felettük, mondván: előfordul az ilyesmi, mindenkivel megesik. Félünk, hogy nem lesz elég perselypénz, vagy le fog csökkenni a létszám. Aggódunk, mit szól majd a falu, és látjuk-e még valaha azt, akit megintettünk? Valójában azonban magunk miatt nem alkalmazzuk az egyházfegyelmet. Ha Pál szigorával kérnénk számon mások dolgait, lehet, hogy mi is kívül rekednénk. Lehet, hogy mi is beleesünk a paráznaság, a nyerészkedés, a bálványimádás, a rágalmazás, vagy a részeges élet bűnébe. Ezért, inkább csendben maradunk.
Pál azonban figyelmeztet: Távolítsátok el a gonoszt magatok közül! Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti! Kezdjük önmagunkon ezt a tisztogatást, őszinte bűnvallást, és akkor lesz felhatalmazásunk arra, hogy másokat is számon kérjünk. Arra azonban figyeljünk, hogy ne szokjuk meg a bűnt, és ne hunyjunk szemet felette. Az Úr Jézustól tanult szeretettel próbáljunk segíteni a bűn rabjain, nehogy a mi puhányságunk miatt kárhozzanak el a körülöttünk élők.
Imádság: Kérlek, Uram, adj nekem bűnlátást. Hadd ismerjem fel először is a magam bűneit, és hadd próbáljak meg másokon is segíteni azzal, hogy felhívom a figyelmüket bűneikre. Kérlek, adj ehhez kellő bölcsességet, megmentő szándékot, és alázatot. Ámen.