„Egyszer ezt mondta Ísbóset Abnérnak: Miért mentél be apám másodfeleségéhez?! 8Abnér nagyon megharagudott Ísbóset szavai miatt, és ezt mondta: Hát a júdai kutyák feje vagyok én? Én hűségesen bánok apádnak, Saulnak a háza népével, rokonságával és híveivel, téged sem engedtelek Dávid kezébe jutni, te meg számon kéred bűnömet ezzel az asszonnyal? 9Úgy segítse meg az Isten Abnért most és ezután is, hogy én is aszerint cselekszem, amit esküvel megígért Dávidnak az ÚR: 10Elveszem a királyságot Saul házától, és felállítom Dávid trónját Izráelben és Júdában Dántól Beérsebáig.” 2Sámuel 3,7-10
Saul halála után Abnér volt az, aki mindenben támogatta Ísbósetet. Nélküle a fiatal trónörökös nem sokra ment volna. Abnér kész volt szembemenni Dáviddal, és hosszú éveken át hűséges hadvezérként vezette Saul seregeit. A mai történetből azonban azt láthatjuk, hogy Abnér jelleme korántsem volt annyira példaértékű. Ísbóset ugyanis számon kérte Abnéron azt, hogy a hadvezér Saul másodfeleségével ápolt bensőséges kapcsolatot. Ez a szóváltás nagy haragot szított Abnér szívében. Odáig fajult ez a harag, hogy Abnér, a korábbi hűséges szolgálattal teljesen szembemenve megfogadta, hogy ezentúl Dávidot fogja támogatni, Saul házát pedig romlásba fogja taszítani.
Pontosan így viselkednek a köpönyegforgató emberek. Amíg jót mondanak róluk, amíg mindent megkapnak, amit akarnak, addig élvezhetjük támogatásukat. Amikor azonban jön valamilyen konfliktus, érdekellentét, megváltoznak. Sajnos rengeteg bibliai példát találunk erre az embertípusra. Amíg József volt a kis kedvenc, gyűlölték testvérei. Amikor azonban az életmentő élelemről volt szó, rögtön bocsánatért esedeztek nála. Amíg Jézus csodákat tett, addig a tanítványok örömmel követték őt. Szenvedése előestéjén azonban mindnyájan elfutottak, és magára hagyták őt. Feladták korábbi elveiket, értékrendjüket, megtagadták a vele való közösséget, köpönyegforgatóvá lettek.
Vajon ránk mennyire jellemző mindez? Kitartunk-e például barátaink mellett? Bízhatnak-e bennünk? Elhagyjuk-e őket, ha őszintén megmondják számunkra a véleményüket? És hogy működik a gyülekezetünk? Meg tudunk-e maradni a közös ügy mellett, és tudunk-e áldozatot hozni egymásért? De beszélhetnénk a hitelvekről, az értékrendünkről is. Mennyire formálható a véleményünk az alapvető értékek terén? Legyen az Úr Jézus életünk mértékadója! Ahogyan Ő kitartóan végigvitte küldetését, és ahogyan szilárdan ragaszkodott Isten akaratához, úgy legyünk mi is készek hasonló viselkedésre. A vele való kapcsolat építsen ki bennünk szilárd jellemet, amely nem fordul ide-oda, hanem hűséges, megbízható, és következetes.
Imádság: Köszönöm Úr Jézus, hogy Te megbízható vagy. Egy pillanatig sem kell kételkednem hűségedben, szeretetedben. Segíts, hogy követve téved, én is megbízható, és szilárd jellemű legyek.